HIRDETÉS

Képregény

2025 legjobb képregényei a Roboraptor szerint

Meg merjük kockáztatni, hogy a 2025-ös év a képregény számára egy olyan év volt, amikor minden piaci nehézség (pl. árkötöttség) ellenére is olyan kínálatból válogathattunk, ahol mindenki megtalálta az érdeklődésének megfelelő kockás kalandot. Ezt idei „legjobb képregények” listánk is tükrözi: mangák, szuperhősök és egyedi, különleges történetek. Ez mind felfért a Roboraptor szubjektív képregénylistájára 2025-ben.

HIRDETÉS

Sirahama Kamome: Boszorkánysüveg-műhely 1.

A manga nem csupán egy aranyos fantasy-történet, hanem remekül kidolgozott világépítéssel, logikus mágiarendszerrel és lélegzetelállító rajzokkal varázsolja el az olvasót. A Boszorkánysüveg-műhely főhőse, Coco, egy egyszerű lány, akit mindig is vonzott a boszorkányság, ám azt sosem hitte, hogy egyszer tényleg megtanulhatja a varázslást. Amikor egy különös vándorvarázsló révén lehetőséget kap arra, hogy boszorkány-tanonc legyen, egy izgalmas, kihívásokkal és titkokkal teli útra lép, ahol nemcsak a mágia szabályait sajátítja el, hanem a saját bátorságát és szorgalmát is próbára teszi. Rendkívül szórakoztató humora mellett olyan mélyebb témákkal is foglalkozik, mint a felelősségvállalás, az együttműködés vagy az önkifejezés, így minden korosztály számára izgalmas élményt nyújt. (Demencze Ilona)

A Boszorkánysüveg-műhely-kritika: Csak az varázsoljon, aki tud rajzolni!

Jonathan Hickman: East of West – Nyugattól keletre

Jonathan Hickman, a Marvel sztárírója az Image Comics valaha volt egyik legegyedibb alkotását tette le az asztalra a bibliai utalásokkal átitatott államalapítás-történettel, az East of Westtel. A történet a disztópikus, 2064-es Egyesült Államokban játszódik, egy olyan alternatív idősíkon, ahol az amerikai polgárháború valójában soha nem ért véget, és csak egy becsapódó üstökös tudta rávenni a harcoló feleket, hogy a mai Kansas területén fegyverszüneti megállapodást kössenek. Ennek eredményeként aláírták az „Amerika Hét Nemzetét” létrehozó szerződést, egyúttal a látnokok figyelmeztettek az Apokalipszis közeledtére. Az East of West első kötetén érződik, hogy abszolút a felvezetésről szól, de már így is egy olyan összetett, komplex világot mutat be, amilyet nem sűrűn látni mostanság – mindezt úgy, hogy tökéletesen ötvözi a sci-fi és a fantasy látványvilágát. A 2026-ban érkező folytatás tehát abszolút kihagyhatatlan olvasmánynak tűnik. (Lányi Örs)

A Nyugattól keletre úgy zseniális, hogy nem tudod, mi történik

Makoto Yukimura: Planetes

Számomra az idei egyik legnagyobb meglepetés a Planetes megjelenéséhez kapcsolódik. Nem csupán a mára klasszikusnak tartott manga puszta megjelenése, hanem annak tartalma is. Minden egyes méltató szó és kritika maradéktalanul megállja a helyét, hiszen a Planetes valóban olyat nyújt, amelyet csak a legmaradandóbb mesterművek szoktak. Adott egy űrszemetes csapat, három (majd később négy) merőben eltérő személyiséggel, így a kiscsapat dinamikája már önmagában is tartogat finomságokat. Az egyes karaktereket középpontba állító epizódok pedig nemcsak az adott szereplőket, hanem a nagyobb történetet is építik. Makoto Yukimura ugyanúgy foglalkozik karakterei lelkével, mint az űrkolonizáció lázában égő világ problémáival. A látványvilág pedig valami elképesztően részletes és filmszerű, így egyszerre gyorsan pörgethető, valamint hosszas bámulásra késztető. Ez utóbbit főleg az egy vagy kétoldalas, gyakran űrbéli nagytotálokkal éri el. Éppen annyira értékes hard sci-fi, mint amennyire tartalmas történet és lenyűgöző látványvilágú manga. Igazi ínyencfalat mindenkinek, aki az imént említett hármasból legalább egyet is kedvel. Nem érkezhet elég hamar a folytatás. (Laki Péter)

A Planetes rá a bizonyíték, hogy a hard sci-fi mangaként is működhet

Joe Kelly: Végzek az óriásokkal

Joe Kelly és Ken Niimura képregényének magyar kiadása viszonylag sokára érkezett meg (eredetileg 2007-2008 között futott az Image Comics égisze alatt), de a mostani cosy olvasmányos időkben bőven tudja bizonyítani frissességét és időtállóságát. A Végzek az óriásokkal egy tisztességesen kivitelezett csavarra épült történet, ami ismerőssége ellenére is képes szívhez szólni, sőt meghatni. A képregény egy Barbara Thorson nevű felső tagozatos lányról szól, akit nem hatnak meg az olyan hétköznapi problémák, mint a pályaválasztás, a barátok vagy az iskolai bullying. Sőt, még untatják is ezek a dolgok, hiszen neki ennél sokkal fontosabb feladata van az életben: óriásokat ölni. Coveleski nevű fegyverével igyekszik rendet tartani, még ha mindenki – nővére, osztálytársai, az iskolapszichológus – érthetetlennek tartja, amit Barbara csinál.

Fantasztikus rajzok, lélegzetelállító nagytotálok képregényoldalakra álmodva, amelyek egy kislány valóban eposzba illő lelki harcát mesélik el, ahol a végig az olvasó előtt lebegtetett bizonytalanság egy plusz izgalmi faktort ad. Igazi képregényes kincs, ami jó, hogy 2025-re megérkezett a hazai kínálatba is. (Scheirich Zsófi)

I Kill Giants kritika – A valóságtól nem menekülni kell, hanem ráverni egy kalapáccsal

Yuu Tanaka: Reincarnated as a Sword 7. kötet

A Reincarnated as a Sword a hetedik kötetével újra bebizonyítja, hogy ez a sorozat túlmutat egy egyszerű fantasy kalandon. 

Fran és a Mester ezúttal a Repülő sziget kazamatáinak sötét folyosóit járják, ahol nemcsak a félelmetes csontszörnyekkel, hanem saját határaikkal is szembe kell nézniük. A kötet izgalmasabb, mint valaha, miközben a vibráló akció és az egyre mélyülő karakterkapcsolatok egészen új szintre emelik a történetet. Az akció mellett érzékelteti, hogyan formálódik Fran identitása a próbák során: a rabszolgasorból szabadult cicalány egyre határozottabb és önállóbb harcossá válik, miközben a Mesterrel való kapcsolata is egyre erősebb és árnyaltabb lesz. A sötétebb tónusú kazamata és a hátborzongatóan megalkotott ellenfelek együttese egy olyan kötetet kínál, ami nemcsak az akció rajongóit, hanem a mélyebb karakterívek és világépítés szerelmeseit is magával ragadja. (Demencze Ilona)

A Reincarnated as a Sword folytatásában a holtak és a múlt borzalmai beszélnek – és van mondanivalójuk

DiMartino-Yang: Avatar – Aang legendája 2-5. kötet

Hosszú évek várakozása után végére magyarul is megjelent a Dark Horse Comics öt részből álló képregénysorozata, amelyben a Nickelodeon egyik legkedveltebb animációs sorozatát, az Avatar – Aang legendáját folytatták. Az első, még 2024-ben megjelent kötet pont ott vette fel a fonalat, ahol a rajzfilmsorozat 2008-ban véget ért. Rövid időn belül azonban egy egyéves ugrás következett, így már tökéletesen tetten érhetők voltak Aang és a Tűz Ura harcának, valamint a százéves háború lezárásának konzekvenciái. 

A 2025-ös folytatások tökéletesen vitték tovább az első kötet gondolatiságát: bemutatták a főszereplők és népük sorsát, így többek közt láthattuk, milyen problémákkal néz szembe Zuko, Toph, Aang, Sokka és Katara, de azt is megfigyelhettük, a 100 évnyi háború mekkora nyomot hagy a közösségeken. A széria minden egyes kötetével képes volt megújulni, és olyan fajsúlyos témákról beszélt, mint a vallás, a tudományok és a hagyományok lehetséges együttélési módjai, vagy akár a népek keveredése. Mindezt azonban olyan játékosan és szemléletesen tetti, hogy nemcsak a felnőttek, de a gyermekek számára is tökéletes olvasmányként szolgál. (Lányi Örs)

Végszó nélkül is tökéletes lezárást kapott az Avatar képregénysorozat

Morrison-Quitely-Grant: All-Star Superman

Bár maga az eredeti All-Star Superman képregénysorozat nem mai, mi idén kaptuk meg ennek a mesterműnek keményfedeles, deluxe kiadását. Morrison-Quitely-Grant triója egy bakancslistát álmodott meg a világ talán legismertebb szuperhősének, amiben Kal-El próbálja rendezni dolgait elkerülhetetlen végzete előtt. Humor, izgalom és érzelem vegyül a sztorikban, amikhez, bár szükséges Superman előismerete, cserébe elképesztően élvezetesek, elgondolkodtatók és meghatók. A kötet megragadja a karakter lényegét és azt is, hogy miért ennyire népszerű: mert az emberiség legjobb értékeit képviseli. Nem él vissza a hatalmával, hanem segít, épít és elfogad, akár az élete árán is. (Georgiadis Leonidas)

Az All-Star Superman a címadó hős igazi bakancslistája

Hajime Isayama: Attack on Titan 2-3.

Évekkel az animesorozat lezárulta után immár magyarul is kiadásra kerül az Attack on Titan-sorozat, és a Fumax mindent megtesz, hogy minőségi formában kerüljön a rajongók elé. A nosztalgiafaktor ugyan kiesik azoknak, akiknek nem jelentette a kamaszkora egy részét a falakkal körülvett, disztópikus városokból emberevő óriásokkal küzdő katonák története (amely réteg igencsak széles, tekintve, hogy kora egyik legnépszerűbb animéjéről van szó), de az Attack on Titan azoknak is különleges élményt tartogathat, akik először lépnek be a világba: érdekes katonamese, szerethető karakterekkel, akik egyszerre élnek át egy felnövekedéstörténetet, és tapasztalják meg a világuk kegyetlenségét, politikai viszályait, és a veszteség borzalmát. A rajzstílus talán nem a legkiemelkedőbb, de egyedi és folyamatosan fejlődik, a fordítás pedig kiváló, láthatóan komoly kutatómunkával készült: a német és katonai kifejezések is mind a helyükön vannak. Az első kötetben még érezni lehetett némi bizonytalanságot, de a 2025-ben megjelent második és harmadik rész tényleg nekiállt karaktereket építeni – sokszor egészen apró különbségek az animeváltozathoz képest rengeteget emeltek a történeten. (Medvegy Anna)

Az Attack on Titan folytatása tökéletes példa arra, hogy az apró dolgok adnak lelket egy történetnek

Ray Henderson: Rózsavár lovagjai

Az elfogadásról sablonok nélkül mesélni kihívás, főleg, hogy a fősodratú médiában is látunk rá ezeregy jó példát. A 5Panels alkotói csapatát erősítő Ray Henderson lovagmeséje, a Rózsavár lovagjai egy ilyen közegben tud újat, frisset mutatni egy kissé együgyű lovag és egy sárkány példáján. A történet szerint Theobald elhatározza, hogy végez a városukat zaklató sárkánnyal, ám amint találkozik vele, kiderül, hogy a rettegett szörny egész barátságos és kedves. Sokszor láthattunk ilyen felállást, Henderson azonban a rá jellemző kedves mangás stílusát játssza ki az elfogadás szolgálatában. Ötletesen, de a közérthetőség biztos talaján maradva bontja ki, mennyit is tud változni hozzáállásunk, nézőpontunk pusztán azzal, ha valakivel fizikai valójában is láthatóvá válik előttünk. Mindezt pedig egy igényes kivitelezésű, kellemes színekkel operáló kötetben élhetjük át. Az év egyik kedves gyöngyszeme, amiből mindig jöhet több is. (Scheirich Zsófi)

Robert Kirkman: InvicibleLegyőzhetetlen 2-4.

A Prime Video streaming-szolgáltató egyáltalán nemcsak a The Boysszal képviselteti magát szuperhős-fronton: az Invincible animációs széria szintén óriási sikernek mondható. A jövőre már negyedik évadával érkező sorozat azonban a nagytesóval ellentétben alig változtatott valamit a képregényes alapanyagán. Robert Kirkman ugyanis egy olyan világot álmodott meg a kockások lapjain, amelyet szinte módosítás nélkül adaptálható a tévéképernyőre. A Szukits Kiadó gondozásában eddig négy kötet jelent meg magyar nyelven a Legyőzhetetlenből, és az összesről azt lehet mondani, hogy sikerült rálicitálnia az elődjére. 

Az első, még 2024-ben megjelent nyitány lényegében egy szűk fókuszú felnövéstörténetet tárt elénk egy elképesztő csattanóval, míg a második rész, a traumák feldolgozásán túl teljesen ki is nyitotta az univerzumot, és szinte minden fejezetben kinyitott egy-egy olyan melléktörténetet, ami később hangsúlyossá válik majd. A harmadik epizód a felelősség növekedésével járó dilemmákról rántja le a leplet, míg a negyedik kötetével lényegében diktátor-dilemmához érkezett a főszereplő Mark Grayson – ekkorra ugyanis már a világ egyik legerősebb szuperhőseként tartják számon. (Lányi Örs)

A Legyőzhetetlen zsinórmérték minden képregényes folytatás számára

Jeff Smith: Konc 7-9.

Bár az idei esztendő a képregények terén leginkább az igencsak régóta várt klasszikus mangamegjelenések körül forgott, akadt még pár gyöngyszem, amelyekről mindenképpen meg kell emlékezni. Az egyik ilyen Jeff Smith Konca, amelynek záró kötetei talán még jobbak, mint az előzmények: a három Konc kuzin édes-bús, a mai világra is kíméletlenül reflektáló fantasy opusza megmelengeti a szívet és elkápráztatja a szemeket, egyszóval mindent megad, amit egy képregényrajongó csak kívánhat. Sürgősen pótold a teljes történetet, ha eddig kimaradt! (Szente Ádám)

A Konc még mindig a legjobb képregény, amit (a gyerekkel) olvashatsz

A raptorokra is ráfér néha egy
átkozottul finom kávé

Hogy kiderítsük, mit tapsoltak
Cannes-ban 15 percig

Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.