Minden idők egyik legnépszerűbb anime sorozatának, az Attack on Titannek manga változata végre magyarul is elérhető lett.
HIRDETÉS
2013-ban Isayama Hajime Attack on Titan (japán eredetiben Shingeki no Kyojin) c. története hatalmas zajjal csapódott be az animepiacra. Teljes őrület volt körülötte, és a mai napig tartja a helyét a valaha volt legnépszerűbb animesorozatok listáján. Noha az első évadot több mint négy év várakozás követte, amikor csak néhány előzmény és special epizód érkezett, 2017-től a sorozat teljes gőzzel robogott tovább, és végül 2023-ban zárult le – az utolsó történetszálból azonban idén várhatunk egy mozifilmet is. A népszerűségét mutatja, hogy Japánban még egy live action változattal is megpróbálkoztak (igaz, ez erősen kritikán alulira sikerült), sőt, videójátékokat is megért. Most pedig a Fumax kiadó gondozásában Magyarországra is elért a mangaváltozata.
A történet szerint az emberiséget szinte teljesen kipusztították a hatalmas, emberevő szörnyek, a titánok. A túlélők három falat emeltek, aminek menedékében biztonságban lehetnek – a falon túlra csak a legbátrabbak merészkednek ki, és a bátorságnak általában keserű ára van. Eren Jäger még kisfiú, amikor megjelenik egy minden korábbinál hatalmasabb titán, és betöri a külső falat – a fiú anyja meghal, az apja eltűnik, fogadott testvérével, Mikasával, és legjobb barátjával, Arminnal a menekültek között találják magukat. Eren eltökéli, hogy csatlakozik a katonasághoz, köztük is a falon túlra merészkedő Felderítő Osztaghoz, abban a reményben, hogy bosszút állhat a családja sorsáért, és megértheti, mi történt az apjával.
Meg kell jegyeznem, amikor a kezembe vettem ezt a kötetet, azonnal elragadott a nosztalgia. Az Attack on Titan a megjelenésekor tényleg elképesztően népszerű volt, így nekem is a kamaszkorom meghatározó részévé vált. Az első pillanattól ott zúgott a fülemben az anime ikonikus soundtrackje, a Reluctant Heroes, a So ist es immer, a Bauklötze, és nem tudtam nem szeretni ezt a történetet, minden hibájával együtt. Az, hogy végre a kezemben tarthattam egy vastag, szép, magyar nyelvű kiadást, egyszerűen boldoggá tette a tinédzser énemet.
Ahogy pedig haladtam végig az oldalakon, arra jutottam, hogy ennek a mangának minden vér és brutalitás ellenére (ami félreértés ne essék, bőven van benne), van egyfajta természetessége. A szereplők az átlag shounenekhez képest sokkal sérülékenyebbek, emberibbek, a megjelenésük is reális ahhoz a környezethez, amiben élnek.
Bár semmiképp nem mondhatjuk, hogy teljesen hitelesen adná vissza a katonaságot és az életet katonaként, de mégis, valahol az Attack on Titan katonamese.
Szól a bajtársiasságról, kicsit arról, ahogy a karakterek felnőnek és ragaszkodni kezdenek egymáshoz a kiképzésük, majd a bevetéseik alatt. Szól a bátorságról és a kötelességről, arról, hogyan vészelik át közösen a gyászt, és hogyan segítenek egymásnak megküzdeni a traumákkal. Ezt pedig általános sötétség ide vagy oda, jó követni. A manga ráadásul ebben az aspektusban jobb is az animénél, mert sokkal több olyan pillanat van, mikor látjuk a szereplőket tényleg embereknek: még a legnagyobb csata közepén is elhangzik egy-egy morbid poén, ahogy a karakterek próbálják tartani egymásban a lelket.
Azonban, ha elengedjük a nosztalgiát, és a kétségkívül megkapó hangulatot, akkor azért el kell ismerni, hogy az első megjelenése óta az Attack on Titan fénye azért kopott kicsit. 2011-ben jelent meg a Trónok harca, 2013-ban még újszerűnek számított; máshol volt az ingerküszöb. Amikor az ember elkezdett nézni egy sorozatot, tipikusan azt várta, hogy a főszereplők élve jönnek ki a végén és legyőzik a gonoszt. Nem volt megszokott, hogy mindenki meghalhat, hogy az egyéni életnek nincs sok értéke, így ez mind a GoT, mind az AoT esetén nagy újdonságot jelentett. Az Attack on Titanben bármikor elveszíthettünk szerethető karaktereket, és nem csak mellékszereplőket – ha pedig az ember a Naruto stílusát várta, halál előtti szép monológokat, hosszas flashbackeket, érzelmes temetéseket, akkor ez a történet szíven tudta ütni a nyerseségével. A főszereplők ráadásul fiatalokként kezdtek, de felnőttként zártak – telt az idő, a karakterek változtak, a tétek pedig nőttek. Egyre komolyabb témákat érintettünk, egyre erősebbek lettek a történelmi párhuzamok is, és ez nagyon jól állt a sorozatnak.
Mostanra azonban az ingerküszöb megemelkedett – a Trónok harca brutalitása egyáltalán nem megy már ritkaságszámba a médiában, könyvek, filmek, videójátékok tömege készül „a mindenki meghalhat” elven. Mondhatni, kimentek a divatból a mesés hőstörténetek, és átadták a terepet a komor realizmusnak és dark fantasynak.
Az Attack on Titan manga pont ezért ma már nem annyira páratlan, mint a megjelenése idején – még mindig szórakoztató, de már nem tud igazán sokkolni a fordulataival.
Az anime és az eredeti nyelvű manga ismeretében szintén érezni hiányosságokat a fordulatok előkészítésében a magyarul megjelent első nagykötetben – az Attack on Titannek anno, eredeti megjelenése idején jót tett volna, ha nem részletekben, évek alatt jelenik meg a piacon, hanem az alkotójának van lehetősége visszamenni az elejére, és kozmetikázni rajta miután már megírta a főbb csavarokat. Ez abból is látszik, hogy sok karakter kicsit még vázlatosnak hat az első fejezetekben, vannak kapcsolatok, amik elképesztő mértékig igényelnék a korai interakciókat, de azok nem történnek meg. Olyan, mintha Isayama nagy vonalakban már tudta volna, kinek az útja merre tart, de még nem döntött volna minden részletről, és így nehezére esne tényleg konzisztensen írni őket.
Az animéhez képest szintén érdemes megjegyezni, hogy az Attack on Titan első három kötetének rajzolása hagy némi kívánnivalót maga után. Isayama első mangájáról van szó, és többször nyilatkozott arról, hogy nem magabiztos a képességeiben, és nem szereti a saját stílusát – a későbbi kötetekre elképesztő fejlődésnek indul, különösen a finálé hihetetlen részletességű tájképekkel, kifejező arcokkal dolgozik, az elején viszont tényleg érezni a nehézségeit. A nagyobb paneleken, ahol egy-egy karakterre fókuszálhat, már itt is nagyon szép képeket kapunk, de különösen a kisebb, dinamikusabb jelenetek azért nem néznek ki olyan jól.
A magyar kiadás fordítása igényes és konzisztens. A széria fordításaiban sokszor el lehetett veszni: noha a sorozat hangulatvilága elsősorban német alapokra épül, vannak más nemzetiségű nevek is, és sok a katonai szakkifejezés. Helytelen romanizációk, félrefordítások, elterjedt rajongói félreértések tömegét találni az interneten, ami odáig fajul, hogy sokszor egyes karakterek neve is vitát gerjeszt (Levi-t például sokszor megtalálni Rivaille-ként, mert a neve szabályos, angolos kiejtésének japán átírása Rivai – a rajongótábor pedig sokáig azt hitte, hogy a karakter francia. Szintén az ő esetén kalandos megtalálni a valódi rangját is). A magyar változatban viszont helyes átírások vannak, tényleg németesek, a rangjelzések logikus fordításaival – egyértelműen látszik, hogy közvetlenül japánról, komoly utánakereséssel történt. A dialógusok legtöbbje is dinamikus, életszerű, amennyire az eredeti engedi, nincsenek megakasztóan esetlen részletek. Dobószéli Eszter gondoskodott róla, hogy tényleg teljes élményt kapjunk a magyar változattal, és remélem, hogy ez a további kötetekre is fennmarad majd.
Összességében érdemes belekezdeni ebbe a történetbe még? Bár már nem annyira újszerű, mint a megjelenése idején, azért semmiképp nem mondanám, hogy nem izgalmas vagy szerethető. Az Attack on Titan akciódús katonamese, néhány érzelmileg megmozgató pillanattal – megvannak a hiányosságai, viszont a hangulata erős, a világa egyszerű, de különleges. A karakterei néha kicsit ellaposodnak vagy túlságosan archetipikusak (Mikasa sokszor bosszantó, kezdetben Erent se mindig sikerül eltalálni, Arminnak pedig bár zseniális a karakteríve, néha kicsit túl didaktikusak az előreutalások az útjára), viszont van olyan stílusuk, olyan kapcsolataik és megszólalásaik, amelyek okkal tették őket ikonikussá. Ha pedig valaki az anime rajongója volt, annak a mangaváltozat igazi nosztalgiabomba lesz, néhány szerethető extra jelenettel, ami a sorozatba már nem fért bele.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
