Az Attack on Titan manga magyar megjelenése folytatódik, és immár az anime első évadával egybeeső Női Titán történetszál végére értünk – ezzel együtt pedig egyre nyilvánvalóbb, a történet ismerőinek is lesz benne újdonság.
HIRDETÉS
Az Attack on Titan két új omnibus kiadása a kisebb kiadások 4-9. részét foglalja magába. Vérbeli akcióképregényről van szó, tehát már az első részek is pörögtek, de Isayama Hajime igazából ezen a szakaszon kezdi igazán megtalálni a hangját: nemcsak a fő cselekményszál, és a titánok elleni harc (meg a karakterek barátsága) köti le a figyelmünket, hanem az egyéni érzések és tragédiák is nagy hangsúlyt kapnak. És kifejezetten jó ez az egyensúly.
A történet ott folytatódik, ahol az első rész véget ért, bár bőven vannak még visszatekintések a 104-es kiképzőosztag kadétéveire, kezdeti összecsiszolódására is. A Trost körzetet ért támadást sikerült visszaverni, igaz, borzalmas áldozatok árán: a csapat sok tagja veszített el barátokat az első csatájában. Eren lezárta ugyan a falon esett rést, de a képessége – titánná tud változni – gyanút kelt a feletteseiben, így hadbíróság elé kerül, hogy kiderítsék, mit kezdjenek vele. Bár rosszul áll a szénája, a fiú váratlan szövetségesekre talál a Felderítőosztag vezetőiben, akik a reményt és a titánok titkának megfejtését látják benne. A parancsnok, Erwin meggyőzi a bíróságot, hogy bízzák rá a fiút, aki így Levi szakaszvezető elit osztagába kerül, akik várhatóan akkor is tudnak végezni vele, ha a barátai ellen fordulna. Miközben a barátai a frakcióválasztás előtt állnak, Eren megismeri a gyerekkori hősei valódi arcát: a Felderítőosztag veteránjai sokat látott különcök, akik bármit feláldoznának az igazságért…
Bár a történet nagyjából hasonló az anime cselekményéhez, az Attack on Titan mangában egyszerűen sokkal több lélek van, mint a belőle készült adaptációban.
Az ok pedig egyszerű – sokkal okosabban használja a karaktereit. Persze, a három főszereplő, Eren, Armin és Mikasa továbbra is sok időt kapnak, de rendesen megismerjük a kiképzőegység többi tagját is. Jean különösen ragyog a csapatból, ő a józan ész hangja, az egyszerű kisember a káosz közepén, aki meri kritizálni a hősiességet, felhívja a figyelmet az ostoba önfeláldozásra, és nem fél megmondani a véleményét a mindenki által tisztelt vezetőkről sem. Ymir és Krista alakuló szerelmi szála bájos, Sasha múltjának részletei, a küzdelme a tájszólásával, és az, ahogy próbálja megtalálni a helyét átérezhető, de a többiek is, mind kapnak legalább egy kis időt, hogy megszeressük őket. Rengeteg az apró utalás, amiből érezhetjük, hogy amikor nem követjük őket, a kapcsolatok akkor is fejlődnek, a barátságok erősödnek.
A Felderítőosztag tisztjeinek szála kicsit elmarad a 104-es kiképzőosztagétól. Itt igazából végig három karakter kapja a hangsúlyt: Eren új szakaszvezetője, Levi, a parancsnok Erwin, és a rangra második Hange. Ők hárman kifejezetten érdekesek, megvannak a démonaik és a kapcsolatuk is komplex, de a beosztottaik teljesen elhalványulnak az árnyékukban, két-három mondatban összefoglalható a jellemük. Az Attack on Titan nyilvánvalóan arra épít, hogy idővel a két szál összefut, és ez a három tiszt alkot majd egy csapatot a fiatalokkal, de akkor is zavaró az egyensúly hiánya.
A rajzstílus továbbra is fejlődik, és ha az olvasó elengedi az anime csillogóbb stílusát, akkor megkapóvá válik a manga nyers egyszerűsége.
Bár nem tartozik a legszebb japán képregények közé, de látszik, hogy rengeteg munka volt benne. Néha pedig megcsillan a lapokon Isayama fekete humora is – az elrejtett mémek, a sokszor abszurd titánalakok elérik, hogy kifejezetten véres jelenetek közben is kibukjon belőlünk a nevetés. A történetnek ráadásul kifejezetten jót tesz, hogy olvasni kell: nagyon sok az apró részlet – egy ökölbe szorult kéz, egy jellegzetes arckifejezés -, ami egészen más kontextusba helyezi a jelenetet, de nem biztos, hogy felkeltené a figyelmet mozgóképen.
A fordítás továbbra is igényes, a katonai kifejezések a helyükön vannak, a szöveg természetesnek hat, így jó érzés magyarul visszatérni ebbe a világba. Az előző kötethez képest is feltűnő, hogy viszonylag sok a trágár beszéd, de igazából az is a helyén van, és csak erősíti a hangulatot: a kamasz katonák egymás közti gúnyolódása, káromkodásai kellenek ahhoz, hogy reálisnak érződjenek a reakcióik a környezetre.
Összességében, az Attack on Titan gyűjtemény második és harmadik kötete kötelező darab az anime rajongóinak, mert sok új élményt adhat. És merem ajánlani azoknak is, akik csak az első kötettel csöppentek bele a világba: ha az még nem győzött meg teljesen, hogy érdemes megismerni ezt a történetet, akkor ez a két rész már biztosan meg fog ragadni.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
