A folytatások gyakran problémásak, és sokszor előfordul, hogy a második rész nem tud felnőni az eredetihez. A Szukits Kiadó által magyarra fordított Legyőzhetetlennel azonban egyáltalán nem ez a helyzet, sőt: a szűk fókuszú családi drámát egyetlen kötet alatt képes volt egy sokrétű, lélegző univerzummá formálni. Kritika.
Robert Kirkman elképesztően magasra tette a lécet a Legyőzhetetlen első kötetével, amelyben tulajdonképpen végigkövethetjük, hogyan válik egy álmodozó tinédzserből apja segítségével valódi szuperhős. A képregény legemlékezetesebb részei azonban nem a főszereplőhöz, sokkal inkább Mindenemberhez (Omni-Manhez) kapcsolódnak, ahogyan a csattanó is, ami instant klasszikus kategóriába emelte a képregényt. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy mi lesz a szereplő nélkül, és hogy egy ilyen pofon után merre tud továbbmenni a történet.
Nos, az Invincible alkotói úgy tűnik, egy percet sem vaciláltak ezen, és élve az első rész sikere nyújtotta lehetőséggel, a másodikban elképesztő tempóval dobálták be az olyan univerzumtágító szereplőket és történetszálakat, amelyekkel jó időre leköthették maguk mellett az Image Comics kiadót. A széria második részén azonban egyáltalán nem érződik úgy, mintha mindenbe csak Hűbele Balázs módjára belekapna: inkább olyan olvasni, mintha egy pofátlanul jól megszerkesztett trailert néznénk.
Bevált recept
Mark Grayson karaktere az első képregényben még nem volt túlságosan rétegeltnek mondható. Kirkmanék valójában sok tekintetben egy elég sablonos tini srácnak vázoltak fel – persze ha figyelmen kívül hagyjuk a szuperhősködést. A második kötetre azonban egy sokkal könnyebben azonosulható, hús-vér fiatalembert tárnak elénk, akin meglátszik, hogy eltelt egy kevés idő a Mindenemberrel való összecsapása óta. Ha Marknak nem lenne elég, hogy szuperhős elfoglaltságai mellett zsonglőrködnie kell a párkapcsolatával és a tanulással is, és még az édesanyja gondjai is az ő nyakába szakadnak, ami szinte lehetetlen feladat elé állítja.
Debbie azonban a kötet végére megmutatja, hogy a sorozat alkotói nem csak a főbb férfi karaktereket képesek jól megírni, ugyanis Mark anyjának is remek karakterutat álmodtak meg. A Legyőzhetetlen második része millió és egy feladatot vet fel, amit el kéne látnia a főszereplőnek. Ami viszont igazán kiemelkedővé teszi Kirkmanék munkáját, hogy látjuk: a Legyőzhetetlen nevű szuperhős képtelen mindennek eleget tenni, és rendszeresen vét kisebb-nagyobb bakikat.
Ilyen például, hogy egyre több ember ismeri meg a személyazonosságát, ami az Amazon Prime-on futó történet szerint igencsak meg fogja bosszulni magát a későbbiekben.
A két párhuzamos élete pedig sokszor üti egymást: nem tud szabadon szórakozni a barátaival, de még a suliból elballagni sem, anélkül hogy harcolnia kéne, vagy ne lenne tele kék-zöld foltokkal – ami persze egyre több ember számára gyanússá teszi. Mark azonban jóvá akarja tenni Mindenember minden bűnét azáltal, hogy az összes rosszfiút elintézi, ez viszont láthatóan túl sok számára, és kizsigereli magát. Kirkmanék szerencsére egy ellenpólust is találnak számára a kötetben, aki potenciális pozitív jövőkép is lehet számára: Atom Eve például szemmel láthatóan besokall a szuperhősködésből és az emberek megsegítésére akarja használni az erejét.
A második epizód abban is jelesre vizsgázik, hogy lényegében fejest ugrik a Legyőzhetetlen-univerzumba, ami épp csak annyira idéz meg néha közismert szuperhősöket, hogy ne lehessen perelni érte – kicsit tehát ízlésesebben teszi ezt, mint A fiúk. A kötet elején például egy víz alatti menyegzőn láthatjuk Markot, hogy alig néhányat lapozva már a Marsra kísérje el a NASA űrhajósait. Mindezt remekül támogatják meg Ryan Ottley csodás grafikái, aki bár a hagyományos, hétköznapi kockásoknál elég egyszerű rajzokat nyújt, az akciójelenetei elképesztően pazarul festenek.
Jár a pacsi az íróknak
Mint azt említettem, a második rész elkezdi kiterjeszteni gyökereit a Legyőzhetetlen lore-ban, és egyre több mindent mutatnak meg az olvasónak. Ezek közül egyértelműen a legfontosabb Angstrom Levy feltűnése, aki az egész univerzum egyik legnagyobb gonosztevője lesz. Jóllehet, az univerzum szócska nem pontosan írja le a megazseni jelentette fenyegetést, ugyanis Levy képes a multiverzumban ingázni, a párhuzamos világokból származó énjei összegyűjtésével pedig olyan felsőbbrendű lényt csinál magából, mint a Rick és Morty őrült tudósa.
A kötet remek eredettörténetet biztosít a karakternek, akinek a Legyőzhetetlen elleni motivációját – érzésem szerint – sikerül jobban megalapozni, mint az amazonos sorozatnak. Habár az előző etapnál jeleztem, hogy szinte kockáról kockára átvett történetről van szó, itt már akad egy-két epizód, ami mintha hiányozna az adaptációból, de még így is bő 95 százaléka felfedezhető a sorozatban is. Az érzésem azonban a harmadik évadot megtekintve továbbra is az, hogy nagyobb élmény olvasni a Legyőzhetetlent, mint nézni.
Legyen ugyanis bármennyire elismert a sorozat, sokszor nem tudja úgy lekötni a figyelmem, hogy ne nyúljak 50 percig a mobilom után – noha nem tartom magam a TikTok-generáció képernyőfüggő tagjának. Ennek minden bizonnyal az az oka, hogy az évadok szinte képkockáról képkockára a képregények alapján készülnek, és ami jól működik kockásként, az nem feltétlen köt le annyira mozgóképként.
A kötet kapcsán már jónéhány pozitívumot megemlítettem, de a legnagyobbat a végére hagytam: ez pedig továbbra sem más, mint Allen, az alien karaktere. A földönkívülit rendre parádés ütemérzékkel dobják be a sztoriba, apró melléktörténetei pedig rendkívül fontos információkat biztosít Mark Grayson és az olvasó számára is. Sokkal többet tudhatunk meg általa például a viltrumiakról, sokszor akár olyan infókat is, amelyeket a széria főszereplője még nem ismer – így adva egyfajta bennfentes érzetet az olvasónak.
A Legyőzhetetlen második kötete tehát egy cseppet sem veszített minőségéből, sőt: sokkal magasabb fordulatszámra kapcsol. Az első részben tapasztalt, viszonylag limitált résztvevővel bíró coming-of-age sztori után a második kötet egy egész univerzumon átívelő szuperhősuniverzum alapjait teszi le. Alapanyag pedig bőven van még a Szukits előtt, ugyanis az Egyesült Államokban több mint két tucat kötet jelent meg a sorozatban. Idehaza sem kell már sokat várni a folytatásra: a harmadik rész június végén érkezik majd meg a jelenlegi tervek szerint.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
