Habár Robert Kirkman nevét legtöbben a zombi tematikájú alkotásairól, például a Walking Deadről és a Marvel Zombikról ismerik, magnum opusa sokak szerint mégis a Prime Video által adaptált Legyőzhetetlen (Invincible) képregénysorozat. A Szukits kiadónak hála már magyar nyelven is olvashatjuk a széria első kötetét. Kritika.
A Marvel Filmes Univerzumnak nem nagyon akadt kihívója az elmúlt évtizedben, ugyanis a nagy rivális DCEU szinte egyetlen olyan alkotást sem tudott letenni az asztalra, amire nagy élmény lenne visszagondolni. Ám ahogy a világ rendje mutatja, ritkán van olyan, hogy az egyensúlytalanság sokáig fennáll, így számítani lehetett arra, hogy előbb vagy utóbb kihívót kap a Kevin Feige által dirigált univerzum. Azt azonban talán kevesen gondolták volna, hogy a Prime Video lesz az a streamingfelület, ami hozzá mer nyúlni ehhez a műfajhoz, és az alternatív, nem éppen fősodorbeli képregények rajongóinak az igényeit is megpróbálja kielégíteni.
Márpedig pontosan ez történt: A fiúk (The Boys) sorozat 2019-as bemutatkozása után az Image Comics Robert Kirkmanhez köthető, nagysikerű Legyőzhetetlen (Invincible) szériája is méltó sorozatos feldolgozást kapott 2021-ben, csak épp animációs formában. A Szukits kiadó gondozásában magyarul is megjelent kötetek elolvasása után pedig azt lehet mondani, hogy ez utóbbi széria sok szempontból pontosabb adaptációt kapott. A történések ugyanis kis túlzással kockáról kockára megegyeznek a sorozat jeleneteivel, az első, 320 oldalas kötet pedig teljes egészében megfelel az első évadnak.
Az Image Comics márpedig több mint két tucat felvonást készített a képregényből, mielőtt 2018-ban végleg lezárta, így azt sem kizárt, hogy akár még évtizedekig is futhat a sorozat: a következő szezon pedig már most februárban érkezik. Na de nézzük, mire számíthatnak a sorozat szerelmesei, miben tud újat mondani a Legyőzhetetlen képregény?
Tényleg legyőzhetetlen?
Ahogy A fiúknál, úgy itt is el lehet mondani, hogy a kötet szuperhősös kimerülés (superhero fatigue) jelenségére reflektál, épp csak másképp. Míg előbbi széria esetében egyértelmű görbe tükröt állítanak a műfajnak, a Legyőzhetetlen inkább erős karaktereire akarja terelni a figyelmet, mintha becsomagolnák a karakterdrámát egy szuperhősös köntösbe. Ha ugyanis csak a főszereplőket nézem, semmiféle mély gondolatiság nem világlik ki a főszereplők szuperejénél, ahogy azt Mark apjának nevében tetten érjük: Omni-Man, vagyis Mindenember ugyanis mindenre képes.
A történetbe és a karakterek viszonyába láthatóan sokkal több energiát fektettek. Mark épp a jövőjén, továbbtanulási tervein gondolkodik, amikor is kvázi a pubertáskor szinonimájaként megjelenik nála a szuperhős képesség. Ez persze várható volt, ugyanis ahogy apja gyerekkora óta csepegtette neki az infókat, tudja, hogy egy félig földönkívüli személy. A probléma csak az, hogy apja eredetéről sokáig csak a hazugságot ismeri, és egy, a kötet szempontjából rendkívül súlyos pillanatban derül ki csak az igazság. A Legyőzhetetlen – első kötete legalábbis – tehát nem annyira a szuperhősködésről, és a szupercsapatokról szól, mint egy rendkívül tragikus apa-fia kapcsolatról.
Ez pedig olyannyira erősen lett kidolgozva, hogy nem túlzás azt állítani, hogy A birodalom visszavág ikonikus jelenete mellett ez az egyik legdrámaibb apa-fia pillanat a sci-fik történetében.
Viszont amellett, hogy a kötet vége – spoilerek nélkül – igencsak letaglózó meglepetést tartogat a szűz szemeknek, a Legyőzhetetlen baromi vicces olvasmány is. Nem sűrűn van ilyen, de többször is előfordult, hogy hangosan felröhögtem a kötetet lapozgatva. Ezeken felül pedig azt is érezni, hogy egy aprólékosan kidolgozott világban szökken szárba a történet – a földi történések kapcsán ugyanis néhány elejtett mondatból kiderül, hogy azok csak egy apró szeletét teszik ki az univerzumban zajló mozgásoknak.
A képregény adaptálásra teremtetett. Ez abban nyilvánul meg, hogy az Amazon a legtöbb poént betűről betűre átemelte, abban is tetten lehet érni, hogy a kötetnek tiszta epizodikus kialakítása van. A fejezetek ugyanis mintha 25-30 perces részeknek felelnének meg, míg a 320 oldalas kötet egy komplett évadnak.
Nem minden az apa-fia dráma
Hiába beszélünk relatíve hosszú kötetről, a Legyőzhetetlen első fejezetét alig pár órába telt kiolvasnom. Ebben pedig a flow-élményként magával ragadó történeten és a gyorstüzelésű poénokon túl a mellékkaraktereknek is nagy szerepe van. Sok történetben érezni ugyanis azt, hogy a mellékszereplők mintegy kötelező elemként vannak csak jelen a történetben, itt viszont nagyon fontos szerep jut nekik, és nem hogy nem akasztják meg, fel is gyorsítják az olvasás élményét.
Ilyen például Atom Eve, aki sokkal több, mint Mark plátói szerelme: Robert Kirkman író egy komplex kapcsolatot vázolt fel kettejük közt, de ezen felül önálló szuperhősként is megállja a helyét a világban. Fontos kihangsúlyozni, hogy habár még csak a széria elején járunk, már most érződik, hogy Mindenember felesége, és Mark anyja, Debbie sokkal több, mint egy kétdimenziós anyakarakter, hiába nyomja el egy szuperhős férj és egy kezdő metahumán fiú is a háztartásban.
A mellékkarakterek komplexitását az is jól mutatja, hogy több spin-off képregényszéria is készült a szereplőkből, sőt még az Amazon is külön részt szentelt Atom Eve-nek.
A Legyőzhetetlen tehát számomra sokkal nagyobb élmény volt képregényes formában, mint sorozatként. Ez leginkább abból ered, hogy egyszerűen megsüvegelendő az alkotók munkája, hogy egy olyan epizodikus képregényt kreáltak, amelynek adaptálása vélhetően olyan egyszerű lehetett a sorozat készítőinek, mint az egyszeregy. De valahogy ezt érezni is a sorozaton, és nem jó értelemben. Az amazonos szériából ugyanis hiányzik az a plusz, ami a képregényben megvan műfajon belül. Azáltal pedig, hogy a sorozat egy-egy évadának elkészítése hosszú évekbe telik, a Szukits pedig várhatóan egy év alatt több kötet is ki fog hozni hazánkban, a rajongóknak lehet, hogy megéri átváltani a kötetekre, ha haladni akarnak a történettel.
Végül pedig pár szót érdemes szentelni a történeten túl a magyar megjelenésnek. Szente Mihály fordító remekül érzett rá a kötet hangulatára, és azon kívül, hogy én simán el tudtam volna tekintené Omni-Man nevének lefordításától, tényleg hibátlan munkát végzett. Ez pedig elmondható az egész kiadóra is: bár a Szukits limitált kiadással is kedveskedett a rajongóknak, a sima kötet is olyan gyönyörű borítást kapott, hogy az biztosan remekül fog mutatni a könyvespolcon. A második kötet várhatóan jövő év első hónapjaiban válik elérhetővé.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
