8 könyv, amikre rögtön rácsavarodnánk az Ünnepi Könyvhéten

Naomi Novik: A nyári háború (GABO)

Naomi Novik történeteinek ismerői tudják, hogy minden regényében megjelenik a mágia, de általában a megszokottól, az ismerttől teljesen eltérő módon. Legyen szó akár a – kegyetlen – tündérek által uralt erdőkről (Rengeteg, Ezüstfonás), akár a mágikus képességekkel rendelkező diákok akadémiájáról (Solomancia-trilógia), az ott élőkre vagy a mágikus iskolában tanulókra mindig igen szokatlan kihívások várnak. Nincs ez másképp Novik új kisregényében sem, amelyben Celia, a fiatal boszorkány dühében megátkozza a bátyját, és aztán minden erejét és képességét arra kell felhasználnia, hogy megtörje az átkot. És mivel Novikról van szó, az ő történetében a háború sem csak “egyszerű” háború, hanem annál több, így Celia vállalása is sokkal többé válik. Így nemcsak a bátyjának hozhat gyógyulást, hanem talán egy egész világnak. (Vitkolczi Ildikó)

Hiron Ennes: Férgek szimfóniája (Agave Könyvek)

Nem állítom, hogy Hiron Ennes első regénye nálam instant kedvenc lett, mégis védelmembe kell vennem a Piócát. Tagadhatatlan, hogy Ennes könyvének nagy erénye volt a szokatlan nézőpon tválasztás, és egy kellemesen undorító, gótikus biohorrort tett a könyvespolcokra. Mégha a nyelvezete vagy a narratív stílusa nehezen is adja magát, ám éppen ezért kétség sem férhet hozzá, hogy idén számomra az egyik leginkább várt regény a Pióca kvázi-folytatása, a Férgek szimfóniája. Ennes új regényében már nem a parazita szemszögét követjük, és nem is direkt folytatásról van szó. A szerző kibővíti a Piócában megismert nyakatekert, groteszk, posztapokaliptikus világot, és egy szörnyvadászt, vagyis kártevőírtót tesz meg főszereplőjének. Guy Moulène célja, hogy megóvja húgát attól, hogy a nagyurak adósává váljon, aktuális melója pedig abból áll, hogy levadásszon egy kultúrára éhes, bazi nagy százlábút. Hát ha ez nem lesz egy horrorínyenceknek való, izgő-mozgó csúszómászókkal teli nyári paraolvasmány, akkor semmi. (Laki Péter)

Alix E. Harrow: Az örökkévaló (Agave Könyvek)

Harrow A Starling-házzal izgalmas fantasyt tett le irodalmi életművében, amiben a gótikus regények kísértetházát állította a traumák, az önismeret és a lokális problémák szolgálatába. Egy ilyen összetett, sok szempontból izgalmas művet vagy megismételni lehet, vagy még tovább fokozni az íróval szemben támasztott elvárásokat. Az Könyvhétre érkező új Harrow-fantasy, Az örökkévaló ennél nem kisebb bravúrra készül: egy folyamatosan újra tragikus sorú szerelem kibontakozását, majd megtörését. A cselekmény szerint Harrow az Arthur-legendakörbe nyúl bele, és nem Arthur, hanem egy Una nevű nő lesz egy mindenki által jól ismert bűvös kard kihúzója. A legenda teljesen megbabonázza a mi világunkban élő bukott katonát, Owen Malloryt, és kutatásai során vissza is jut időben Una sorsfordító tettéhez. Ám az amúgy sem hétköznapi szituáció arra kényszeríti Owent és Unát, hogy mindig ugyanazt az önbeteljesítő tragédiát játsszák el újra és újra, ezzel biztosítva, hogy a legenda ezer év után is fennmaradjon. Időutazói paradoxonon túl a történet még a Starling-házhoz hasonló önismereti utat ígér, ami szerintem erősebb része is volt az előző regénynek, mint a gótikus környezet.  Az örökkévalóban pedig ebből a szempontból is ott van a “fokozzam a téteket az előzőkhöz képest” ígérete, hiszen az idősíkok és az egymás iránti kötődés miatt drámaibbak a tétek, amelyeket nem kis kihívás lesz megugrania a főszereplőknek. (Scheirich Zsófi)

Mark Lawrence: A könyv, ami megtörte a világot (A könyvtár 2., Fumax)

A világépítés és az antihőstörténetek egyik kortárs nagymestere, Mark Lawrence A Jég könyve-trilógia után rögtön újabb fantasy-regényszériát indított: ez volt A könyvtár-sorozat, amely pár év csúszással ugyan, de itthon is megjelenik, a Fumax Kiadó jóvoltából. Nyitókötete, A könyv, amit nem fogott a tűz talán az eddigi legjobb alkotás, amit a szerzőtől olvashattunk (okkal került fel 2025-ös könyves toplistánkra), és egyúttal érdekes új irányt jelent munkásságában. Ugyanis tőle szokatlan módon egy szerelmespár áll a fordulatos cselekmény középpontjában, és maga a szöveg kifejezetten filozofáló. Az erős trilógia-indításnak viszont van egy olyan hátulütője, hogy nagyon magasra teszi a mércét a folytatások számára. De ha valaki képes lehet tartani a színvonalat, az Lawrence! A magyarul a Könyvhéten érkező második rész a szinopszisa alapján az epikus kalandok mellett azzal kecsegteti a rajongókat, hogy komoly titkok derülnek ki a történet helyszínéül szolgáló különleges könyvtárról. (Barna Benedek)

Benjamin Stevenson: Ebben a bankban mindenki tolvaj (Agave Könyvek)

Egy bankrablás során valaki meghal. És mivel minden ajtó zárva, és senki sem juthatott be vagy ki, nyilvánvalóan a bankban ragadt emberek között van a tettes. Akár a túszok között is, akik között van pap, recepciós, kisfiú, beteg és ápoló – és persze Ernie Cunnigham, akinek már megint nyomoznia kell. De mivel nyomozott már síparadicsomban, ahol a saját családja minden tagja vált egy – több – gyilkossági eset gyanúsítottjává (A családomban mindenki gyilkos), vonaton (Ezen a vonaton mindenki gyanús), sőt, karácsonykor is (Idén karácsonykor mindenki gyilkos), tutira ezt a bűntényt is megoldja. 

Benjamin Stevenson krimisorozata azért zseniális, mert egyrészt elképesztően vicces, másrészt minden története valódi krimi, egy kis Agatha Christie-féle „a végén összegyűlünk és leleplezem a gyilkost” beütéssel. És bár Stevenson betartja a klasszikus krimik megírásának szabályrendszerét, minden története végére kiderül, hogy azért annyira mégse… Várós! (Vitkolczi Ildikó)

Shen Tao: A poéta császárné (Next21)

Az ázsiai tematikájú fantasyk remek színfoltot jelentenek az utóbbi évek hazai könyvkiadásában. Axie Ohtól kezdve Judy I. Lin Méreggel átitatott mágiájáig számos olyan könyvhöz volt szerencsém, amelyekben az ázsiai kultúrát fedezhettem fel mágikus világok keretei közé csempészve. Ehhez a sorhoz csatlakozik a kínai-kanadai Shen Tao, aki a varázslatokhoz nem teát vagy szellemvilágot, hanem verseket használ. A poéta császárné beli udvarban az intrikák legélesebb fegyvere ugyanis a költészet. Egy jól megírt vers egyszerre tud gyógyítani és ártani. Az udvara érkezett Vej Jin, aki az Azálea-dinasztia egyik örökösének háremébe kénytelen elszegődni, kemény leckét kap abból, hogyha túl akar élni az új helyén, mesteri szinten kell elsajátítania azt a bizonyos versmágiát, ami ennek a könyvnek a legnagyobb húzóereje. Persze ahogyan lenni szokott ezekben a fantasykben, a főhősnő saját boldogulásán túl a birodalom sorsa is hamarosan az ő vállát fogja nyomni. (Scheirich Zsófi)

Brandon Hackett: Bionauták

Bár egyszerű, „mezei” olvasóként és a Roboraptor szerzőjeként is volt szerencsém ismerkedni a kortárs magyar spekulatív irodalom közismertebb és kevésbé közismert szerzőinek munkásságával, Brandon Hackettel valahogy mindig elkerültük egymást. Pedig Hackett a Xenóval annak idején – a korlátozott magyar spekulatív irodalmi közeg léptékével – igen nagyot gurított, a regény komoly kritikai és közönségsikert aratott azzal, hogy jól játszott a sci-fi különböző alzsánereinek toposzaival, és érzékletesen reflektált aktuális társadalmi problémákra. Azt hiszem, konkrétan a Xeno volt az a könyv, amelynek révén megismerkedtem a szerző nevével, ami azóta is fel-felbukkant a radaromon. A Bionautákban rögtön a felütés érdekes: egy csillag körül keringő égitest valójában egy hatalmas élőlény. Beharangozása alapján a Bionauták a testhorror és a sci-fi határvidékén helyezkedik el, ahol az aszteroida méretű élőlény koncepciója csak a kezdet, és az élet általunk ismert formáitól gyökeresen eltérő organizmusok gondolata mellett a társadalomkritikai vonal is markánsan jelen van. (Molnár András)

S.F. Williamson: Sárkányok háborúja (Sárkányok nyelvén 2. Anassa)

S.F. Williamson sárkányos fantasy regénysorozata igazán eredeti és fordulatos. A Sárkányok nyelvén nemcsak fantasy elemek vagy a morálisan szürke és összetett karakterek jók benne, de maguk a sárkányok izgalmas világa is, egy csipet fordításelmélettel meghintve.

Az első kötet végére Vivian Featherswallow megfejtette a sárkányok titkos nyelvét, ám a lázadás a Bletchley Parkban nem volt minden veszteség nélküli. A történtek után Nagy-Britanniában kitör a polgárháború, mindkét oldalon emberekkel és sárkányokkal. Vivien a távoli skót szigetekre menekülve próbál barátainak segíteni és felkutatni egy rég elfeledett sárkányfajt, amely talán a polgárháború befejezésének kulcsa is lehet. 

Nagyon várom ezt a kötetet, remélve, hogy az első részhez hasonlóan olvasmányos és szórakoztató lesz. S. F. Williamson okosan, izgalmasan ír, a fordítással kapcsolatos részek különösen tetszettek, ötletesen épültek be az amúgy sem egyszerű sztoriba. Vivien néha bosszantó, de hús-vér, szerethető főhős. Alig várom, hogy megtudjam, hogy alakul a sorsa a távoli skót szigeteken! (Nagy Anna)

Hadd legyünk a hírforrásod!

hogy mindig képben légy a geekoszférával.