Naomi Novik a Rengeteg után újabb meseregénnyel jelentkezik. Az Ezüstfonásban felbukkanak a klasszikus mesék alakjai, akiket a szerző a felismerhetetlenségig átformál, és megmutatja a klasszikus történetek azon realista oldalát, amivel a „volt egyszer egy szegény lány” frázison túl nem szembesülünk. Emellett karácsonyi olvasmánynak sem utolsó.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A történet főhőse Mirjem, a falu pénzkölcsönzőjének lánya, aki elkeseredetten nézi, hogy apja milyen nehézkesen szerzi vissza a kölcsönzött vagyont, a családjuk pedig éhezik. Végül a lány saját kezébe veszi a dolgokat, behajtja a lakosokon a kölcsönöket. Kiderül, remek üzleti érzékkel rendelkezik, mondhatni mindent arannyá változtat. Híre messze földre eljut, még a tél uraihoz, a sztarikhoz is. A királyuk kihívás elé állítja Mirjemet: változtassa az ezüstjét arannyá. Mindeközben új cár lép trónra, aki olyan titkot őriz, amely halandókra és halhatatlanokra egyaránt veszélyt jelent.
Naomi Novik: Rengeteg – Amiatt vonunk rá vállat, amiért a Suicide Squadra is haragszunk
HIRDETÉS
A Rengeteghez hasonlóan Novik az Ezüstfonásban is egy közismert meséhez nyúl. Az új regény alapjait látszólag a Rumpelstiltskin (Tűzmanócska vagy Zörgőfürge) német népmeséből kölcsönzi az író, de már az alapszituációból is kitűnik, hogy nem egy egyszerű újramesélést tartogat számunkra a regény. Helyette Novik inkább csak a mese egyes elemeit emeli be a történetbe, hogy aztán azok segítségével építse fel sajátját. Így marad meg Rumpelstiltskinből csak az arannyá változtatás motívuma, annyi érdekes kiegészítéssel, hogy az aranyszövő lány ezúttal zsidó családból érkezik (ugye a zsidó sztereotípia része, hogy kereskedelemmel foglalkoznak és jól forgatják a pénzt). Novik tudatosan, rengeteg népmesei motívumot emel át a cselekménybe. Ilyen például a Szépség és a szörnyeteg toposza, ami a sztarik király és Mirjem kapcsolatában érhető utol, a hármas szám örök, mítikus jelenléte (pl. Mirjemnek három szobányi ezüstöt kell arannyá változtatni; Irina, a későbbi cárné háromszor kap ékszereket), és hogy egy személy valódi nevével uralkodhatunk az illetőn. Ezek mellett megjelennek a szláv mesékből ismerős alakok, a fantasy körítést pedig szintén egy a szláv királyságot idéző birodalom adja.
A jól ismert mesekellékek kreatív felhasználásánál azonban sokkal izgalmasabb az, hogy a szerző hogyan gondolja újra ezeket, sőt, változtat meg klasszikus szimbólumokat és bevett történetelemeket. Ezen célját már a legelső mondat jelzi, ami akár a regény tételmondata is lehetne:
Az igazság feleannyira sem szép, mint ahogy feltüntetik.
Novik megfosztja történetét a mesékre jellemző romantikától. Ez két, igen látványos dologban is megmutatkozik: a társadalmi rétegek bemutatásában és a női szereplőkben.
A történetben felbukkanó szegények nem csak névlegesen szegények, hanem tényleg átélik ennek az állapotnak minden oldalát: a szerző ezt Mirjam helyzetével és később Mirjemnél munkát szerző lány, Vanda családjával érzékelteti. Az előbbi megkeseredettségében a szegénységtől kegyetlenséggel vág vissza az embereknek, azaz mindenáron behajtja a kölcsönzött pénzt, azt kockáztatva, hogy magára haragít másokat. Utóbbi a testvéreivel együtt szintén az apa erőszakos tetteit viseli magán, akit valószínűleg szintén a szegénység tett olyan emberré, amilyen. A szegénység mellett Novik azt is megmutatja, hogy a mesék királyai és hercegnői sem élnek olyan pompában és örömben, mint ahogy azt népmeséinkben látjuk. Például Irina, a viszniai herceg lánya abszolút a középkorban jellemző női sorsot éli meg: a társadalmi ranglétrán való előmenetel miatt kényszerítik házasságra, azaz vagyontárgyként tekintenek rá. Ezenfelül számos atrocitás éri családjában azért, amiért nemesi származása ellenére sem illeszkedik be a kor női ideáljába, azaz nem meseszép hercegnő, akit könnyen ki lehet házasítani valami jó partinak, hanem egy átlagos kinézetű lány.
A realista világépítésen túl Novik aktív szerepet ad női szereplőinek, amivel szintén újragondolja a klasszikus meséket. A dolog nem új keletű, elég csak Angela Carter A kínkamra című kötetében olvasható feminista meseátiratokra gondolni. Viszont egyértelmű, hogy az író tudatosan követi ezt a hagyományt, sőt a nőkre építi az egész cselekményt. Az Ezüstfonás eseményei hat váltakozó nézőponton keresztül elevenedek meg: Mirjam, Vanda, Irina, Magra (Irina idős dadusa), Sztyepon (Vanda fiatalabb öccse) és a cár, Mirnácjusz. A hat szereplő hasonló célt szolgál, mint például a Trónok harca nézőpont fejezetei: más szemszögből mutatják be a főbb eseményeket. Külön nehezítés itt, hogy Novik George R. R. Martintól eltérően nem különbözteti meg elbeszélőit, az olvasónak a kontextusból kell rájönnie, éppen ki beszél. Ezzel a narratív technikával hangsúlyozódik ki igazán, kik is a cselekmény tényleges formálói: Mirjam, és Irina. A pénzkölcsönzőnő és a cárné története távol zajlik egymástól, csupán a könyv utolsó harmadában fonódik ténylegesen egymásba a kettő, azonban a lényeges lépéseket végig hasonlóan teszik meg. Mindkettő feltalálja magát szorult helyzetében, azonban döntéseik nem csak saját életükre hatnak ki, hanem egész királyságokra.
Ilyen mértékű felelősséggel a két nő olyan mesei szerepekbe bújik, amilyeneket általában férfiakra szoktak osztani.
A további nézőpont-szereplők hiába kapnak szót, érezni mellékszereplő jellegüket, és inkább szolgálják a karakterizáció elmélyítését, mint a történet irányítását. Vanda, Magra, Sztyepon, és még a cár szemén is keresztül a két főhősnő tetteinek egy másik vetületét ismerjük meg, vagy épp az aktuális eseményekhez és a világhoz kapunk rajtuk keresztül plusz információkat. Ilyen szempontból kicsit kilóg Vanda, aki Mirjem segítőjeként nem csak a lány megfigyelője, hanem olyan személy is, aki a nevében cselekszik, narratív szinten pedig ezzel valamennyire hat a történet előremenetelére – mégha nem is olyan mértékben, mint Mirjem vagy Irina.
Az Ezüstfonás felépítésében és a mesei hagyomány újragondolása mellett egy izgalmas mese is, amiben minden rossz és kegyetlenség ellenére is a jó győzedelmeskedik.
Hibaként annyit róható fel neki, hogy a történet ritmusa helyenként igen egyenetlen. Mirjem, majd Vanda fejezeteivel egyre jobban kinyílik a Novik teremtette világ, viszont amikor a széttartó cselekményszálakat össze kell fűzni, az egész történet veszít az erejéből. Lassú folyású mesélésből ismerjük meg például azt, hogy Mirjem hogyan hajtja végre a sztarik királlyal köttettet egyezségét, Vanda és testvére, Szergej vándorlását, vagy azt, hogy Irina hogyan éli túl a cárral folytatott macska-egér játékát. Viszont mikor Novik összetereli a szereplőket, visszatér a regény kezdeti lendülete, és egy-egy plusz körrel ugyan, de elérjük a megnyugtató, boldog véget.
Az Ezüstfonás a mesei hagyomány tiszteletével és megcsavarásval válik igazán izgalmas könyvvé, ami biztosan ünnepi hangulatba öltözteti lelkünket, és visszavisz kicsit a Grimm-mesék világába. Meserajongóknak tökéletes karácsonyi ajándék.
