Könyv

Varázslókat üldöző rendőrállamban játszódik az utóbbi évek egyik legfontosabb regénye

A nigériai származású írónőt, Tomi Adeyemit első regénye, a Vér és csont gyermekei című YA-fantasy után sokan egyenesen az új Rowlingként emlegetik. Na nem abban az értelemben, hogy pusztán a Harry Potter afrikai változata, hanem hogy ebben is megvan a lehetőség a kortalan kedvenccé válásra.

Az afrikai országokat idéző királyság, Orisa ura féli és gyűlöli a mágiát, ezért amikor rájön, hogyan tüntetheti el, habozás nélkül cselekszik. Ezután kiirtja a varázserejük nélkül védtelenné váló mágusokat, és új rendszert vezet be, melyben a mágiára fogékony emberek másodrendű állampolgárokká válnak. Zélie gyerekként átélte a mészárlást, amelynek során édesanyját is megölték. Évekkel később aztán megadatik neki a lehetőség, hogy visszahozza a mágiát a világba, és bosszút álljon. Útján bátyja mellett egy nem várt segítőtárs, a király lánya is vele tart. A hercegnő testvére, Inan herceg ellenben minden áron meg akarja akadályozni, hogy sikerrel járjanak.

Kedvet kaptál, hogy elolvasd?

Ha szeretnél minket támogatni, vásárold meg a könyvet ezen a linken keresztül

Megveszem

A könyv első fele a mai társadalmi-politikai helyzetre való utalások és a klasszikus fantasy-toposzok érdekes keveréke.

Az orisai társadalom leírásaiban csupa olyan kényelmetlen téma merül fel, amely egy afroamerikai írónőt manapság foglalkoztathat: rendőri brutalitás, rasszizmus, népirtások emléke, nők zaklatása. Közben pedig a sztori a fantasztikus irodalom kedvelői számára jól ismert módon indul: a hősöknek az a küldetése, hogy végrehajtsanak egy szertartást, amelyhez azonban előbb össze kell szedniük a szükséges eszközöket. Ennek ellenére a regény egyáltalán nem érződik pusztán aktuális jelenségek szájba rágós kommentárjának, sem tipikus hőstörténetnek, az írónő megközelítésmódja ugyanis elképesztően hatásos szöveggé teszi.

Adeyemi minden történést a három főszereplő szemszögéből mutat be, és elsősorban arra koncentrál, hogy ezek a karakterek hogyan élik meg az eseményeket.

Igaz, hogy maga a mágikus eszközök különböző kalandok során való összegyűjtése nem egy eredeti sztori, viszont borzasztóan érdekesek azok a leírások, amelyek arról szólnak, milyen érzés a mágia használata a képességeikkel éppen csak ismerkedő fiatalok számára. A regény valódi erőssége azonban egyértelműen az, hogy az idegengyűlölet és a sztereotípiák működését is a szereplők gondolatain keresztül mutatja be. Zélie kérlelhetetlenül gyűlöli a hatalmat azért, amit az anyjával és a többi mágussal tettek, Inan pedig a születésétől belenevelt előítéletek miatt tekinti ellenségének a mágiát és használóit.

Az írónő jó érzékkel mutat rá, hogy a tőlünk különböző emberek gyűlöletét okozó sztereotípiák akkor igazán hatásosak és kiirthatatlanok, ha valamilyen valós félelemre épülnek rá.

A mágusok erejétől való félelem, amelyet a király a gyermekei szívébe plántál, nagyon is érthető, mert a regény kitér arra is, mekkora pusztításra képesek azok, akiknek különleges képességeik vannak. Hasonlóképpen jogosnak érezhetjük Zéliének az uralkodóval és a katonáival szembeni ellenszenvét. Ámde az is egyértelműen átjön a szövegből, hogy ezekre a félelmekre és ellenérzésekre nem lehet egy fekete-fehér világképet ráépíteni. Nem lehet egy egész csoportot gyűlölni egyes tagjainak tettei miatt. A két karakter fejlődése éppen arról szól, hogy tudatosítaniuk kell magukban: senkit nem a származása határoz meg, hanem a tetteik. Nem kell gyűlölni és elpusztítani valakit csak azért, mert egy gonosz király gyermeke, vagy mert mágikus képességei vannak.

Emellett azt is jól bemutatja a könyv, hogy az egyes csoportok egymással szembeni gyűlölete a kölcsönös bosszúk végeérhetetlen láncát indítja el, amelyért azután mindkét fél a másik oldalt hibáztatja. Inan igazoltnak látja apja tetteit, mivel a király első családját a mágusok ölték meg – ezzel szemben Zélie az uralkodót és követőit látja agresszoroknak. Ezáltal lesz ez a könyv jóval több, mint pusztán a mai kor társadalmi jelenségeinek allegorikus leképezése. A másság, a tőlünk valamiben különböző emberek gyűlölete ugyanis kor- és helyfüggetlen téma, ezért nem csak a kortárs amerikai olvasók számára lehet egyértelmű a regény üzenete, de bármilyen nemzetiségű befogadó könnyen dekódolhatja a szöveget ma és a jövőben is.

Tomi Adeyemi

A könyv második felében aztán megszűnik a sztori tipikus hősmese-jellege: nem várt fordulatokat vesznek és felpörögnek az események. Az addig gyakorlatilag megállíthatatlanul a céljuk felé közeledő főszereplőket külső erők térítik le útjukról, aminek hatására a köztük levő viszonyok is megváltoznak. Az egymást követő érdekes fordulatok ellenére azonban továbbra sem a cselekményen van a hangsúly, ezután is karakterközpontú marad a regény. Miután a szemben álló felek megértették, hogy a világ nem olyan egyszerűen és egyoldalúan leírható, ahogyan gondolták, dönteniük kell: megváltoznak és letérnek az útról, amelyre addigi életük determinálta őket, vagy pedig maradnak azok, akik mindig is voltak. Nagyon érdekes, ahogyan Zéilie és Inan a két lehetőség között őrlődik. Óriási érdeme Adeyeminek, hogy a szereplői előtt álló döntést nem egyszerűsíti le, és végig érezteti olvasójával, hogy mindegy, melyik végletről van szó, az egyoldalú felfogás nem helyes.

A Vér és csont gyermekeinek egyedül a világépítés terén van egy kevés hiányossága.

Elég zavaró, hogy rengeteg az afrikai eredetű kifejezés a kötetben, amelyek nincsenek megmagyarázva. Ruhadarabokat, épületeket illetnek a helyi nevükkel, ezért az olvasó számára nem mindig világos, hogy pontosan miről is van szó. De érthetetlen módon a könyvben szereplő kitalált lények sincsenek leírva – igaz, a nevük alapján következtethetünk arra, milyen valós állatokra hasonlítanak, ennek ellenére jó lett volna rendesen bemutatni őket. Emellett a helyszíneket sem írja le igazán az írónő, így az embernek legtöbbször az Afrikai tájakról és városokról látott képeket kell felidéznie, ha maga elé akarja képzelni a könyvben olvasottakat.

A fiktív világ bemutatásának hiányosságai azonban messze eltörpülnek a regény erényeihez képest. Tomi Adeyeminek sikerült olyan könyvet írnia, amely egyszerre tud nagyon aktuális és mégis kortalan lenni. A felgyülemlett történelmi sérelmek, gyűlöletkampányok és növekvő idegenellenesség Magyarországában egyenesen kötelező olvasmánnyá kellene tenni a Vér és csont gyermekeit.

5 /10 raptor

Vér és csont gyermekei

Children of Blood and Bone

Szerző: Tomi Adeyemi
Műfaj: fantasy
Kiadás: Maxim kiadó, 2018
Fordító: Sóvágó Katalin
Oldalszám: 510

Eltelt megint egy hét? Mi történt itt? Ne is gondolkodj, összeszedtük neked a legfontosabb cikkeket, híreket!

editor
Film- és médiaelméleti tanulmányaim vége felé, a 2010-es évek elején kezdtem el kritikákat írogatni, több különböző felületre is, aztán végül 2017-ben a Roboraptornál kötöttem ki. Noha vannak témák meg stílusok, amiket különösen kedvelek, és nem feltétlen mondanám magam mindenevőnek, azért viszonylag széles az érdeklődésem. Tőlem telhetően igyekszem az előzetes elvárásokat félretenni, de legalábbis nem az alapján megítélni semmit, hogy ezeknek megfelelt-e. Adaptációk esetében nem tartom elengedhetetlennek az alapanyaghoz való feltétlen hűséget, és igyekszem a helyén kezelni mindent, amiről írok.