A Mononoke: A kígyó átkával lezárult a Netflix animefilm-trilógiája – igaz, ez nem jelenti, hogy magát a világot is végleg el kell hagynunk. Gyógyfűárusunk harmadszorra tér vissza az Ooku-be, és ezúttal talán minden a helyére kerül.
HIRDETÉS
Ismét eltelt egy év, a császári háremben pedig nagy az öröm. Yukiko, a császárné teherbe esett, és éppen megszülni készül a gyermekét – ha fiú, sok generáció óta először a hivatalos feleség ad életet a trónörökösnek. A szülés körül azonban furcsa dolgok történnek. A falakon megmozdulnak a kígyóminták, a belső palotát védő vízistennő papja aggodalmasan figyeli az eseményeket, Yukiko pedig a kimerültségtől félájultan is fogadkozik, hogy a fia meghalt, és a gyermek, aki a bölcsőben nyugszik, nem az övé. Amikor pedig a Gyógyfűárus megjelenik, mindenki tudja, hogy egy szellem áll a dolog mögött. De lehet, hogy ez az ellenfél még a tapasztalt ördögűzőnek is túl hatalmasnak bizonyul.
Azután, hogy A harag hamvai milyen szépen megtalálta az eredeti sorozat hangulatát, sok reményt fűztem A kígyó átkához – voltak kételyeim is, mert a világ még mindig nem állt össze igazán, de legalábbis egy szórakoztató mozit vártam. És a harmadik rész nagyon szépen teljesített – megragadta a szétcsúszott szálakat, megpörgetett egy varázstükröt, és egy egészen új perspektívába helyezte az egész trilógia történetét. Ezután a kicsit több, mint másfél óra után jó lenne visszamenni az első film legelejére, újranézni és újraértékelni, mert most vált érthetővé az, miért volt szükség azokra a részletekre, amelyek akkor csak bosszantottak.
A kígyó átka elején már nemcsak a főszereplőt ismerjük, hanem kialakult körülötte egy szerethető csapat – Botan, Sakashita, Aya mind visszatérnek, hogy asszisztáljanak a legnagyobb csatához (ki több, ki kevesebb sikerrel).
Megszoktuk a helyet, vannak viccek, utalások, tehát a Gyógyfűárus nem egy magányos szörnyvadász többé, hanem a barátja ezeknek az embereknek. Némelyik karakter csak ebben a részben jut jelentős szerephez, de a legtöbbjük már ott mozgott a háttérben a korábbi epizódokban is: Mizorogi talán a legjobb példa erre. A titokzatos vízpapot folyamatosan láttuk, mindig egy fenyegető jelenlét volt, akit akár a leendő fő antagonistának is hihettünk, de onnantól kezdve, hogy színre lép, folyamatosan szembemegy az elvárásokkal. A kapcsolata a császárral, a lányaival, a titkok, amelyeket őriz, annak ellenére teszik az egyik legizgalmasabb figurává, hogy a film rövidsége miatt azért messze nem kap annyi időt, amennyit érdemelne.
Az eddigi részekkel ellentétben A kígyó átkában igazából nem egy rejtélyt kapunk, hanem az Ooku egész történelme áll össze egyetlen nagy kísértethistóriává.
A központi kérdés pedig hátborzongató: valóban volt-e értelme annak, hogy a belső palota százötven éven át változatos módokon zúzza össze a benne élő nők és lányok lelkét? Összefutnak még az első film óta az Ooku írnokává előlépett Aya feladott álmai, a császár kedvenc ágyasának, Fukinak küzdelme a rákényszerített abortusz ellen, férfiak és nők politikai játszmái és a csak nevében császárnő, valójában mindentől megfosztott és folyton manipulált Yukiko szenvedése is. Még a császár is sokkal bonyolultabb személyiség, és sokkal inkább áldozata a rendszernek, amiben él, mint az első részek alapján gondoltuk volna. A történetben két szellem kap nagy szerepet, mindketten képviselnek egy álláspontot a konfliktusban, és valamilyen szinten mindkettejük útja érthető, akkor is, amikor az egyik kifejezetten ellenszenvesnek hat.
A kígyó átkában a Gyógyfűárus karaktere is tovább mélyül – azon túl, hogy már tényleg kiforrott a személyisége és a kapcsolatai, látjuk megcsillanni a bátorságát, az önzetlenségét, és sokszor a játékosságát is. Meg-megjelenik benne az a kitsunés stílus, ami a sorozat hősében már megismertünk, csak vele ellentétben a humora ártatlanabb, nem annyira nyers és offenzív. A film végén pedig jön egy jelenetet, ami azon túl, hogy elképesztő fanservice a keményvonalas rajongóknak, egyben kitágítja a világot. Megmagyarázza, hol is vagyunk a sorozat idővonalához képest, erős utalásokat ad arra, hogy miért kicsit furcsa a trilógia Japánja, miért ül a trónon olyan császár, aki elvileg nem létezett, miért nem hallunk soha sógunról, és hogyan képes a két főszereplő együtt létezni anélkül, hogy bármelyikük karakterét szabotálná a dolog.
A látványvilág továbbra is fantasztikus, talán kicsit még kiforrottabb is lett – és ajánlom, hogy senki ne fáradtan kezdje nézni a filmet, mert a színkavalkád meg fogja viselni a szemét.
Az élénk színek, jellegzetes formák, és szürreális képek néhol nagyon hatásosan elegyednek a naturalizmussal – amikor a kígyóisten épp megfojtja az egyik áldozatát, az a film leghátborzongatóbb pillanatai közé tartozik. A hangokat szintén ügyesen használják: végre ismét kevés a zene, a csörgés, a léptek, a színen kívülről érkező zaj az, ami feszültséget kelt a nézőben. Mikor a kard kihúzásra kerül, és indul a csata, persze ismét felcsendül az OST egy pörgősebb eleme, de az már a helyén van.
Érdemes egy említést tenni a szinkronról is – a japán színészek mostanra nagyon belejöttek, már csak azért is érdemes eredeti nyelven nézni a filmet, mert maga a történet nagyon erősen a japán kultúrára épül. Azonban meg kell adni a pontot a magyar szinkronnak is – határozottan élvezhető, Mizorogi (Hám Bertalan), és maga a Gyógyfűárus (Katona Péter Dániel) kitettek magukért. Egy-két karakterhez sikerült kevésbé passzoló hangokat találni, de az élményt nem rontják el.
A kígyó átka kötelező darab azoknak, akik követték és szerették a Netflix Mononoke-trilógiáját, de talán még inkább azoknak, akik az eredeti sorozat rajongói, és kicsit szkeptikusabban álltak a folytatáshoz. Nakamura Kenji mert arra játszani, hogy három film után varrja el a szálakat, és visszatekintve ez akkor is megérte, ha az első két rész kicsit kevésbé állt meg a saját lábán miatta. És tekintve, hogy az alkotók már bejelentették, érkezik a harmadik gyógyfűárusunk is, én várom, hogy visszatérhessek a Mononoke-verzumba, és lássam, az új hősünk milyen szellemekkel száll majd szembe.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
