A Mélytengeri rémálom ökohorrornak indul, de a fókusz hamar eltolódik a veszélyben lévő halászvároska, benne a főszereplő személyes küzdelmére. A sorozat minden mozzanatában bejáratott paneleket követ, ezek mentén teszi témává az éghajlatváltozás és a természethez való viszonyuk ismerős kérdéseit. De ennyi. Kritika.
HIRDETÉS
Calvin Penney (Josh Hartnett) a Snook’s Arm nevű új-fundlandi kisváros lakója, ahol hivatásszerűen jégtömböket gyűjt, amelyeket egy vodkagyártó cégnek ad el. Kevesen tudják, hogy életre szóló terhet cipel, ugyanis körülbelül tízéves volt, amikor költözés közben a vízen úsztatott faházukat elragadta egy hatalmas tintahal, és megölte az apját. Calvin felnőttkorában a szörny visszatér, azonban nem ez az egyetlen probléma, amivel szembesülni kényszerül. Snook’s Arm lakosságát kitelepítés fenyegeti, mert a kormányzat nem tartja költségvetési szempontból gazdaságosnak, hogy tengerparti kistelepülésekre tékozolják az adófizetők pénzét. Szóval Calvin és családja a szörny mellett a kisközösség felszámolásával is meg kell, hogy küzdjenek – már aki még megmaradt, mert a család legjava elköltözött a tengerparti halászvárosból.
Ebből a cselekményleírásból egy szörnyes sorozat körvonalai rajzolódnak ki, amelyben a lény jelenléte mellett a személyes, illetve közösségi kapcsolatok, konfliktusok is fontos részei a történetnek. A helyzet az, hogy ezen túlmenően nehéz érdemit írni a Mélytengeri rémálom első évadáról.
A sorozat alapvetően ökohorrorba csomagolt dráma, amelyben alig van horror, és a dráma is elég lapos.
Nagyjából minden alapkellék megtalálható benne, amit a választott zsáner indokol, ám ennél hajszálnyit sem megy tovább. A klímaváltozás szó ugyan talán egyszer sem hangzik el a hat epizód folyamán, azonban az egész cselekményre rányomja a bélyegét, mert az időjárás megváltozása a gazdasági lehetőségekre is kihat. A bonyodalom is az átalakuló környezeti viszonyok, illetve az ember és a természet találkozása következtében fordul konfliktusba. Néhány jéghegynek tűnő tárgy valójában nem jég, hanem a tintahal ikráit védő, fagyott váladék. Calvinnek és családjának rá kell jönnie, mit kellene kezdeni az állattal, mielőtt újabb tragédiákat okoz. Közben Snook’s Arm lakosságának döntenie kell, részt vesznek-e az áttelepítési programban és elhagyják otthonukat, múltukat, vagy maradnak, vállalva a gazdasági bizonytalanságot. A helyzet súlyosságát tetézi, hogy olyan érdekek is megjelennek a halászváros további sorsát érintően, amelyek messze túlmutatnak a helyiek perspektíváján.
A Mélytengeri rémálom ökohorror jellegéből tehát az „öko” oldal markánsabb hangsúlyt kap, mivel egy elszabadult természeti jelenség a bonyodalom egyik elindítója.
A „horror” jelleg ehhez képest sokkal lejjebb lett tekerve, és kimerül néhány leszakított végtagban meg egy elsőre ijesztő lényben. A bejáratott zsánerrutin ezen a fronton is maradéktalanul érvényesül. A történet előrehaladtával másik oldalról is kezdjük megismerni, megérteni a tengeri „szörnyet”, amiben segítségünkre van a tengerbiológus, Fonda Howander (Mackenzie Davis), a pozitív szereppel bíró tudomány képviselője. Természetesen a gonosz, önző tőke is felüti a fejét, érdekei összefonódnak a halászváros és lakói válságával, útkeresésével, és ezen a téren szintén nagyjából olyan ábrázolásmódot láthatunk, amire egy olyan sorozat esetében számíthatunk, ami az ember és a természet találkozásáról szól.
Az, hogy a Mélytengeri rémálom nem tartogat különösebb újdonságot, nem teszi rossz sorozattá. A rendezés, a látványvilág a Netflixtől megszokhatóan rendben van, a cselekmény pedig úgy oszlik el az évad hat epizódjában, hogy mindig számíthatunk egy-egy fordulatra; az utolsó epizódban azért kicsit aránytalanul feltorlódnak az események.
Amiben a Mélytengeri rémálom határozottan erős, az a válságban lévő kisközösség hangulata.
Az, hogy a sorozat nem egy harsány produkció, ilyen szempontból kifejezetten előnyös. Snook’s Arm lakóinak fel kell adniuk megszokott életvitelüket, a fölöttük álló pénzügypolitikai és természeti okok miatt. Ezt részben Calvin és a családja közötti vitákon keresztül láthatjuk, részben pedig futólag elejtett megjegyzéseken keresztül, amelyek a kisvárost fenyegető nagyobb tényezők jelenlétére utalnak.
Ami azt illeti, a Mélytengeri rémálom a legnagyobb meglepetést az utolsó pillanatra hagyja, a sorozat ugyanis óriási cliffhangerrel záródik. Ez némiképp furcsa, és azért érdemel említést, mert a sorozat nem annyira izgalmas, hogy feltétlenül szavatolná a második évadot, és bizonytalannak tűnik, hogy egy hatásos cliffhanger annyira fel tudja-e korbácsolni az érdeklődést.
Verdikt
A Mélytengeri rémálom korrektül megrendezett, de sablonos, kiszámítható ökohorror-dráma egyveleg, ami egy család traumáin és kötődésein keresztül mutatja be, hogyan csapódnak le a globális változások a mindennapokban. Kellemes néznivaló, amit megkönnyít a néző számára, hogy mindössze hat kényelmesen követhető epizódból áll, de nem kihagyhatatlan.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
