Hogyan lesz az ügyes csavargóból megtört katona? Az Attack on Titan-sorozat kiegészítő kötetében Levit, a sorozat egyik legnépszerűbb karakterét követjük, amint megtanulja, hogy mindennek ára van.
HIRDETÉS
Nem ritka, hogy egy könyv vagy sorozat legnépszerűbb karaktere idővel megkapja a saját szériáját – az Attack on Titan esetén, ha nem is egy teljes sorozat, de egy különálló mangakötet (és belőle készült, azonos című anime epizódok) azért jutott Levi szakaszvezetőnek is. A Bármi áron évekkel a cselekmény kezdete előtt játszódik, és azt meséli el, hogyan vált a férfi talpraesett tolvajból legendás katonává, és hogyan is kezdődött a barátsága a Felderítő Osztag parancsnokával, Erwin Smith-szel. A mangát ugyan nem az Attack on Titan atyja, Hajime Isayama készítette (az írója Gun Snark, a rajzokat pedig Hikaru Surugának köszönhetjük), de a tartalma kánon, és tökéletesen belesimul az univerzumba, így, ha az ember szeretné mélyebben megismerni ezt a karaktert, kötelező darab.
A történet szerint a huszonéves Levi a Földalatti Városban, a Sina fal alatt húzódó nyomornegyedben nőtt fel. A balhékban két barátja, Farlan Church és Isabel Magnolia a társai: ügyességük (és pár zsákmányolt manőverfelszerelés) segítségével stabil a helyzetük az alvilágban, de ennél többről álmodnak. Abban reménykednek, hogy egy nap kivívhatják a helyüket a fenti világban, és szabad emberként élhetnek ott. Erre váratlan lehetőség kínálkozik, amikor egy felszíni politikus felbérli őket egy bérgyilkosságra: a célpont a Felderítő Osztag egyik osztagvezetője, a karizmatikus, a ranglétrán sebesen lépdelő Erwin Smith. A három fiatal úgy dönt, elvállalják a munkát, de nem számítanak rá, hogy az embereknél sokkal hatalmasabb ellenségekkel is szembe kell nézniük, akik ellen a barátságuk talán már nem elég…
Az első dolog, ami feltűnik, ha az ember ismeri a két anime epizódot, amely ezt a kötetet adaptálta, hogy a Bármi áron a téma sötétségéhez képest nagyon világos. A manga színesben jelent meg magyarul, így egy csodálatosan szép képregényt foghatunk a kezünkbe, de nagyon furcsa látni, hogy a színek élénkek, a vonalak erősek, sok jelenetben süt a nap. Az animeváltozatban az összes szín kicsit tompább, még a napos jelenetek is kicsit komorak, a zárószakaszon pedig végig sötét van, zuhog az eső, ami ad egy nagyon erős alaphangulatot az egész történetnek. A mangaváltozatban viszont pont egy érdekes elem, hogy milyen kontrasztban van a cselekmény és az ábrázolásmód. Az események nem kevésbé brutálisak, sőt, sokszor érzelmekkel sokkal telítettebbek, mint az animében, de folyamatosan ad egyfajta kényelmetlenségérzetet az, hogy mennyivel kevésbé melankolikus a képi világ. A titánok morbidabbak, mint valaha, sajnos nem csak jó értelemben – rengeteg jelenet kicsit túl komikus lesz miattuk, és némileg indokolatlannak éreztem, hogy egyes képkockákon csak egy titánfeneket látunk.
Ezeket leszámítva a rajzstílus egyébként gyönyörű, az első kötetekhez mérten kiforrottabb is, mint Isayamáé, Suruga gyönyörűen elkapta a már ismert figurák fiatalabb arcát. Külön érdemelnek egy említést a fejezetek elején látható nagy képek, ahol a színek és pózok is nagyon karakteresek.
A történet maga erős dráma, ami elsősorban a döntésekre, és a velük való együttélésre épül.
Egyetlen szereplő sem igazán tiszta vagy jó ember – Isabel és Farlan bár aranyosak, de ők is életben maradtak az alvilágban, megvannak a maguk traumái, és képesek a kegyetlenségre. Levi maga is, ugyan klasszikus „rokonszenves csavargó” archetípus, de nincsenek morális aggályai a bérgyilkossággal vagy zsarolással kapcsolatban, ha úgy lehet túlélni és előre jutni. Erwin valamennyire ellenpontja a történetben, a sikeres, megnyerő katona, aki a csúcson van, mikor ő még a sárban, de hazug, manipulatív, és sok szempontból végtelenül önző ember. A karakterek interakciói attól válnak érdekessé, hogy mindegyikükért izgulunk, mindegyiküknek megvan a maga íve, de közben nagyon nehéz rendesen sorba állítani őket moralitások szempontjából. Ha a világ szétesőben van, ha nincs mibe kapaszkodni, akkor „bármi áron” túl kell élni, ahogy a cím is utal rá.
A korábban megjelent Attack on Titan mangakötetekhez hasonlóan a Bármi áronnak is nagy előnye az animeváltozathoz képest, hogy sokkal finomabban dolgozik a részletekkel. Levi tisztaságmániája végre nem csak egy vicces apróság, hanem valami, ami tényleg komolyan gátolhatja, a társai nehezen kezelik, és egy hadseregben zaklatás célpontjává teheti. Az állandóan unott arckifejezése nem egyszerűen stíluselem, hanem kap némi magyarázatot is. Farlan és Isabel rajta kívül is építik a kapcsolataikat, ők is gondolkodnak és vívódnak az eseményeken, Levi büszkesége és hirtelen haragja pedig valódi hibák, amik katasztrófákhoz vezetnek. Míg az animeváltozatban sokszor inkább azt érzi az ember, hogy ez a karakter passzív elszenvedője volt rengeteg tragédiának, és alaptalanul hibáztatja magát, a mangában Levi traumája tovább mélyül azáltal, hogy valódi felelőssége van sok borzalmas helyzetben. Teljesen érthető, hogy évek alatt sem heveri ki a történteket.
Még az Erwinnel való barátság is, ami az egész történet fókuszpontja teljesen más perspektívába kerül, a konfliktusok sokkal őszintébbek, sokkal kiélezettebbek, és a két férfi szövetsége sokkal sötétebbé, de sokkal komplexebbé is válik.
A Bármi áron végén kapunk pár extra fejezetet is, ezek némelyike kicsit könnyedebb, humorosabb, és ad egy kis betekintést Farlan, Isabel és Levi barátságába mielőtt minden tönkrement volna. Nagyon jó kis extra részletekről van szó, sok fejezet kifejezetten hiánypótló: de személy szerint jobban örültem volna egy hosszabb felvezetőnek, ami összefűzi őket, és megismerteti velünk a csapatot a tragédiák előtt. A zárás érzelmi erősségét kicsit megtöri, hogy pár oldalon belül már azon nevetünk, ahogy a főhős tealevelekért szkanderezett egy kocsmában. A veszteségeknek hagyni kell kifutási időt, hogy igazán fájjanak. Az interjúk a rajzolóval és Isayamával már sokkal inkább illenek az extra kategóriába, jó volt egy kis betekintést nyerni az alkotási folyamatokba: látszik, hogy a készítőknek tényleg szíve-lelke benne volt ebben a történetben.
Összességében ha az ember kedveli az Attack on Titan-sorozatot, és valamennyire megszerette Levi karakterét, érdemes adni egy esélyt a történetének, mert jól megállja a helyét főszereplőként, izgalmas követni az útját. Készüljünk arra is, hogy nem lesz könnyed olvasmány: az Attack on Titan általános hangulatához mérten nem kiugróan sötét, de az első pár kötet után még annak érződik. És azért élvezzük ki, hogy a keményborítóval a polcon is különösen szépen mutat.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
