37 éves lett áprilisban a cyberpunk alapvetése, a Ghost in the Shell. Nem az anime, hanem az alapjául szolgáló manga. Mielőtt nemsokára megérkezne az Amazon Prime új animációs sorozata, megnéztük, mit tud az eredeti képregény teljes értékű, magyar kiadása.
HIRDETÉS
Szellem a gépben
Ami a sci-fi irodalomnak a Neurománc, és a filmművészetnek a Szárnyas fejvadász, az a képregénynek a Ghost in the Shell. A nyolcvanas évek meghatározó sci-fi irányzatának, a cyberpunknak olyan alapvetései ezek, melyek messzemenően meghatározták a zsáner későbbi fejlődését. Míg a Szárnyas fejvadász film Philip K. Dick műveiből inspirálódva kijelölte a zsáner vizuális irányát, addig a Neurománc lefektette annak intellektuális alapjait. De akkor mit csinált a Ghost in the Shell?
Mindezeket egybegyúrta, továbbgondolta, és megalkotta azt a cyberpunk világépítést, ahogy lényegében ma is gondolunk a zsánerre.
Tény és való, hogy rengetegen csak a manga anime adaptációját ismerik, és azt is csak azért, mert a Wachowski testvérek bőszen hivatkoztak rá, mint a Mátrix inspirációs forrására. Osii Mamoru animációs rendezése pedig joggal szolgált rá arra a kultstátuszra, melyet az elmúlt 30 évben elért. Filozofikus, sötét, katonai akciókba oltott tudományos fantasztikuma ma is elgondolkodtató módon hat a nézőkre. Ha cyberpunk, akkor kikerülhetetlenek a test, lélek és identitás kérdései, valamint a fizikai valóság határainak kitolása a kibertérbe. Az animével szemben azonban Siró Maszamune mangája egyszerre többet, és kevesebbet is ad. Pláne, ha előbb láttad az animét.
Páncélba zárt szellemesség
A Ghost in the Shell ugyanis példaértékű mintadarabja annak, hogy legyen bármennyire is komoly, mély, tudományosan megalapozott, vagy újszerű a történeted alaptémája, ha a választott médiumod a manga, akkor bizony lesznek érdekes dolgai. Ugyanis, mint ahogyan az ázsiai konyha alapelve kimondja, hogy az öt alapíznek egyensúlyban kell lennie, úgy a keleti féltekén a történetmesélésben is hasonlóra törekszenek. A Ghost in the Shell manga egyébként egy epizodikus nyomozássorozat, az animével csak a titokzatos Bábjátékos utáni szálban egyezik meg. A Kuszanagi Motoko által vezetett 9-es osztag több akciójába nyerünk betekintést, amelyek nagyjából ugyanúgy épülnek fel, és csak az utolsó fejezetekre érkezik meg az animéből is ismert cselekmény.
Hangvételében viszont teljesen eltérő, így
a manga sokaknak lehet majd furcsa élmény az anime után,
mivel a kezdeti brutális katonai sci-fi hangulat hamar elegyedik a mangáktól megszokott könnyedebb hangnemmel. A tudományos alapokba szerves módon szövődnek bele a humoros szituációk (pl. az ügynököket segítő, cuki, pókszerű fuchikoma robotok lázadása), és az elmefilozófiai kérdéseket is gyakran balanszolja egy komikus rajzstílusváltás, vagy verbális poén. Meg persze az a sokszor túlzottan is szexualizált ábrázolásmód, ami miatt gyakran jogosan éri kritika a képregényt. Hogy ettől vicces, vagy vicceskedő lenne-e a teljes mű, és tompítaná az élét, az azért nem fedi teljesen a valóságot.
A Ghost in the Shell maga eredetije sem fél feltenni a kínos kérdéseket, amikor a regnáló hatalom, az árnyékban bújkáló bábmesterek, a cégek és az erőszakszervezetek összefonódásait vizsgálja. Mondhatni, jócskán beletenyerelt a cyberpunk egyik azóta is meghatározó tematikus alapvetésébe, majd megmarkolta azt, és el sem eresztette. Maszamune alapműve kevesebb időt tölt a “high tech, low life” low life részével, és inkább a hatalmat gyakorló elit nyomába ered. A rosszéletűek pedig jóformán csak a Motoko őrnagy és a 9-es osztag lövedékei elé kerülő ágyútöltelékekként jelennek meg.
A képregény tehát nem egy teljesen összefüggő, nagy átívelő történetszállal rendelkező sztorit mesél el, hanem amolyan küldetésnarratívába ékelve mond el sok mindent a GitS világáról. Az egyes fejezetek így akár külön-külön is értelmezhető kis történetek, de a végére érkezve kirajzolódik egy nagyobb kép. Az odáig vezető út azonban nem biztos, hogy végig egyértelmű, világos és jól követhető.
Csiszolatlan páncél
Ennek egyik oka, hogy Siró hajlamos a túlmagyarázásra.
Ezt persze nehéz is megállni, ha egy alkotó annyi időt tölt a művéhez releváns tudományos cikkek, tanulmányok bogarászásával, mint a GitS mangakája. A Ghost in the Shell szinte minden paneljéről süt Siró alapossága és megszállottsága, de éppen ez a manga egyik nagy hátránya is. Az olvasó ugyanis gyakran érezheti úgy, hogy hiába figyelt eléggé, nem teljesen érti, mi és miért történik, mert elveszik a részletekben. Amelyek persze nem jelentéktelenek, csak nem biztos, hogy éppen a megfelelő ponton és ritmusban nyerik el a jelentésüket. Siró Maszamune mangája sűrű, zsúfolt, akciófilmes dinamikával ellátott (ez amúgy bitang jól működik is), miközben a technofilozófiai rétegeket is megpróbálja feldolgozhatóan adagolni. Ez utóbbi viszont nem sikerül maradéktalanul.
Ehhez hozzáadódik az is, hogy a magyar kiadás a Siró jegyzeteivel bőven ellátott verziót tartalmazza. Mindenképpen pro érv, hogy a Fumax az olvasói élmény kimaxolására törekedett, és ebben nincs is hiba. Mint ahogy abban sincs, hogy Siró igen bőbeszédűen rakta tele jegyzetekkel a Ghost in the Shellt. De akkor hol a buktató? Hát ott, hogy olvasóként két utat választhatsz.
Vagy olvasod úgy, mint egy regényt, és minden (de MINDEN) betűt az adott oldalon akkor és ott olvasod el, ahogy le van gépelve. Ez a maximalista, pedáns olvasási forma, és lehet, hogy a kevésbé ergonomikus. Vagy úgy olvasod, hogy végigmész a történeten, megnézel és elolvasol minden mangába ágyazott szöveget, majd újraolvasod a jegyzeteket/jegyzetekkel. Akárhogy is, hosszútávú, lebilincselő, iszonyatosan információdús élményre számíthatsz, ami után akár magad is elvégezhetsz egy technológiai alapvizsgát.
Gépies alulértékelés
És ha már ezen a ponton járunk, nem szabad szó nélkül elmenni Siró Maszamune kifejezésmódjának és jegyzeteinek hosszabbtávú hatásánál sem. Sokan hajlamosak a Ghost in the Shell esztétikát csupán Osii Mamoru vizualitásához kötni, de ami igazából működteti az egészet (azaz a szellem a páncélba zárva), az Siró elméleti vezérsíkja. Az ő kutatómunkája, a mangában tett filozófiai, etikai megfontolásai nélkül ma a cyberpunk nem jelentené ugyanazt, mint előtte. Nélküle a Mátrix sem létezne, és nem úgy nézne ki, vagy nem úgy működne a Cyberpunk 2077 világa (még ha jobban is kötődik a “low life” megjelenítéséhez), és nem szökkenhetett volna szárba az Edgerunners anime sem.
Tény és való, hogy Ghost in the Shell megszületésekor korabelinek számító mangás manírok ma még komikusabbnak hathatnak, mint akkoriban. Mint ahogy az is, hogy ez sokak szájízét képes elrontani. Ugyanakkor a GitS nem csupán egy kordokumentum és zsánerbéli alapvetés, de a szóbanforgó zsánernek egy evolúciós lépcsőfoka is. Ahogy nincs karácsony Kevin nélkül, úgy transzhumanizmusban tobzódó cyberpunk (és post-cyberpunk) Kuszanagi őrnagy és a 9-es osztag nélkül.
Történelmi jelentősége mellett pedig a szórakoztató értéke is igen magas maradt.
Pláne, ha valaki bírja kőkemény sci-fi filozolását, mangás humorral vegyítve. Kíváncsian várjuk, mit kezd ezzel az alapanyaggal az Amazon Prime új sorozatadaptációja.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
