Az őszi esőkkel, a hűvös 20 fokokkal és sötétebb estékkel együtt megérkezett a következő spooktober bemelegítő franchise 30 évet késett folytatása, az Átkozott boszorkák 2. Mondhatni jókor, hiszen az 1998-as első film a cosy őszök örök klasszikusává érett, és ilyen komorabb hangulatban keresve se találhatnánk a moziban jobb ráhangolót a folytatásnál. De amiért anno kultstátuszba tudott előlépni, pont annak hiánya veszi el a második rész fényét.
HIRDETÉS
Alice Hoffman azonos című könyve alapján készült Átkozott boszorkák a maga idején anyagi bukás volt, és a kritika sem szerette túlzottan. Utóbbi érthetővé válik, ha esetleg mostanában nézzük újra a filmet, és nem a gyermekkori nosztalgiából idézzük fel: Griffin Dunne rendezése valahogy egyik műfajba se illik bele, ami miatt szinte lehetetlen maradéktalanul becsatlakozni bárkinek is.
Az 1998-as film hol szomorkás családdráma, hol romantikus vígjáték, hol pedig váratlanul átvált egy lájtos Ördögűzőbe.
Ráadásul ezek az elemek furcsán, olykor meglepően furán jönnek egymás után, a jelenetek így kioltják egymás amúgy jól felépített hangulatát. Az idő viszont igazolta az Átkozott boszorkák furcsaságát, hiszen más stúdiófilmekkel szemben a film egy frissítően kísérletező alkotásként vált kultkedvenccé. Ennek mentén vált rajongói számára egy különleges alkotássá, ami nem mellesleg olyan témákról is őszintén szól, mint a kiközösítés fájdalma, a női összetartás fontossága, de még a transzgenerációs traumát is érinti, ami nagyon is áthatja az Owens nővérek életét.
A filmben megismert lányokat, Sallyt (Sandra Bullock) és Gilliant (Nicole Kidman) egy súlyos családi átok sújtja, ami már gyermekkorukban traumatizálja őket: a varázsképességekkel megáldott Owens nők nem lehetnek igazán szerelmesek, hiszen egy felmenőjük által életre hívott átok miatt az a férfi, aki beleszeret egy Owens nőbe, tragikus körülmények között hal meg. Így jár sajnos Sally és Gillian apja is, aminek tragédiájába anyjuk is belehal. A lányok nagynénjeikhez, Franceshez (Stockard Channing) és Jethez (Dianne Wiest) kerülnek, és bár a két néni szeretetben nevelik őket és gondosan adják át varázstudományukat, a város kiközösítése és a nénik házában megforduló tragikus szerelmesek aggasztják a kislányokat. Így felnőttként Sally úgy dönt, nem keresi a szerelmet, Gillian viszont magához öleli, de gyorsan el is engedi, nehogy igazi érzelmek alakuljanak ki benne. Ezzel egy időre a testvérek elszakadnak egymástól, ám az élet és a családi átok furcsa összjátéka újra összehozza őket, hogy átgondolják a szerelemről és egymásról szőtt érzéseiket.
Bár az 1998-as történet lezárt, kerek egésznek tekinthető, és mozis bevétele sem volt túl fényes, valamilyen oknál fogva a Warnernél úgy érezték, hogy mégis le kéne porolni ezt a proto-romantasyt.
Félretéve a remake-ek és fölöslegesnek tűnő folytatások iránti ellenérzéseinket, azért bőven volt még lehetőség az Átkozott boszorkák univerzumában.
Eleve Alice Hoffmannak még van pár regénye ebben a sorozatban (a második rész is a The Book of Magic c. negyedik részen alapszik). De az első film témái, mint a transzgenerációs trauma vagy a boszorkányvilág is bőven alkalmasak további ötletelésre, arról nem is beszélve, hogy mostanában azért a horrorokon kívül kevés klasszikus spooky film jut a moziba, miközben a témára azért van igény (lásd Wednesday). Talán a korábbi anyagi bukta ellenére ezek a faktorok alapoztak meg a most bemutatott Átkozott boszorkák 2-nek, ami megpróbál felérni az elődhöz, kedvezni a rajongóknak és közben modernnek is látszódni.
A film azonban már a legelején elátkozza magát: gyakorlatilag felszámol minden olyan végkifejletet, amire kifutott az 1998-as rész, és alaphelyzetbe helyezi a sztorit. Szóval ott vagyunk, ahonnan indultunk: egy újabb férfi, aki Owens lányt mert szeretni, hunyt el tragikus körülmények között. Ez Garry, Sally második férje, ami után az idősebb nővér úgy dönt, most már végképp eltünteti a mágiát az életéből. Sőt, addig megy, hogy két lánya, Kylie (Joey King) és Antonia (Maisie Williams) emlékezetéből is kitörli a családi boszorkányörökség létezését. Gillian és a nagynénik szomorúan konstatálják Sally döntését, de mint önálló felnőtt és anya, meghagyják neki a döntés jogát. De mivel az ilyen drasztikus döntéseknek megvan a maguk „átka”, hamarosan visszaszáll Sallyre. Az immár fiatal felnőtté cseperedett lányai élik az életüket, amivel együtt jár a szerelem is. Kylie beleszeret egy fiúba, aki mint minden Owens lányba beleszerető férfi, tragikus balesetet szenved. Ám annyiból szerencsés, hogy nem hal meg, csak kómába esik, így Kylie-nak marad ideje összekötni a szálakat és a városi mendemondákat, és kérdőre vonni édesanyját. A családi perpatvar hevében a lány lelép otthonról, hogy immár boszorkányságának új tudatában és egy véletlenül hozzákerülő gyanús varázskönyvvel törje meg az átkot és mentse meg szerelmét. Sally és Gillian természetesen a lány után mennek, nehogy valami nagy bajba keverje magát tapasztalatlanságában.
Az Átkozott boszorkák 2. a kezdeti gyáva, és valószínűleg csak a mai hollywoodi trendek alapján megkövetelt kötelezők miatt ráerőszakolt kezdés ellenére azért megpróbálja egy logikus úton tovább gondolni a folytatást. Az elfojtott traumák és az azokat megtörni akaró fiatalok remek konfliktusalapot teremtenek, és mint megtudjuk a második részből, az Owens átkot nem is egyszerű megtörni vagy megtrükközni.
Azonban erről az ígéretes vonalról hamar lelép a film, és folyamatosan beleragad abba a történeti önismétlésbe, ami már az elejét is jellemezte, csak hogy meglegyen a nosztalgia és a kényelmesség érzete.
Sally és Gillian megint eltávolodnak, de csak kicsit. Megint képbe jön egy pasi – ezúttal Lee Pace tetovált professzora képében –, aki potenciális szerelemdoktora lehet Sallynek, hogy ne legyen egy besavanyodott otthon ülő néni. Ezt még meg is lehetne bocsátani, ha a forgatókönyv kidolgozottsága nem lenne ilyen trehány. Szemben az előző résszel, itt a testvérek közötti konfliktusok szinte seperc alatt megoldódnak, mert folyton elterelődik róluk a figyelem, az okosnak induló karakterek hirtelen elbutulnak, ha az kell ahhoz, hogy menjen tovább a sztori, a szerelem meg első csapásra kialakul, a megoldás pedig a szereplők ölébe hullik, vagy épp valaki a szájukba rágja.
Sallyékkel párhuzamosan ráadásul semmit nem építenek a fiatal testvérekből, és amit megtudunk róluk, az is Sally és Gillian lusta másolása. Kylie könnyen megfeleltethető Nicole Kidman karakterének, hiszen keresi és megéli a szerelmet, az anyjától átvett félelmek ellenére is. Antonia viszont sokkal inkább Sally, kezdve önmaga megkötésével (orvos lesz, ami az egyik legtöbb szolgálatot és önfeladást kívánó szakma), és ez utóbbival végül nem is kezd semmit a film. Sőt, fájóan parkolópályára helyezi Maisie Williams karakterét, míg Joey Kingé az idősebb Owens nővérek árnyékában marad annak ellenére, hogy önálló kalandra indult. Ez valahol pont logikus, hiszen tapasztalatlan boszorkány, viszont fejlődni nincs tere emiatt.
Végtelenségig lehetne sorolni az apró, bosszantó következetlenségeket, ám mindegyik visszavezethető a forgatókönyv kidolgozatlanságára. Olyan az egész, mintha az írószobában lefektették volna a jó alapokat, ötleteket, de ezeket már nem dolgozták volna ki, mert vagy ki kellett vágni mindent, vagy valami mondvacsinált rossz kifogás merült fel, amit ide tudok képzelni. Elindul egy csomó ötletes világépítési elem, új történetekszálak, ám ezek idővel háttérbe szorulnak vagy sosem kerülnek kifejtésre. Nem ismerve a magyarul ki nem adott Átkozott boszorkák-regényeket például érdekes szál lehetett volna a varázserővel rendelkező férfiak létezése, ami a filmben nagyon is megjelenik, vagy annak kérdése, hogyan öröklődik maga a varázslás képessége, továbbá milyen mágikus tárgyak ismertek ebben az univerzumban.
De minden olyan marad, mint egy rossz clickbaites cikk: felvezet valami érdekeset, ami aztán nem derül ki.
A második rész még abban is maximálisan ragaszkodik a nosztalgiázáshoz, hogy megidézze az 1998-as film furcsa hangulatváltozásait. Az Átkozott boszorkák azért 2026-ra levetkőzte a hirtelen beszivárgó horrofilmes vibe-okat, viszont a romantikus vígjáték és a boszorkányos fantasy közt inkább nem találja, mint megtalálja a jó összhangot. Bántóan kizökkentő, amikor egy romantikus randiból kiránt a forgatókönyv és beletuszakol egy veszélyhelyzetbe, vagy ha az életmentésből húz át váratlanul egy komédiába. Ha viszont humor, az Átkozott boszorkák 2. ezen a téren a legerősebb, és itt érezni azt, hogy erőltetés nélkül hozza a nosztalgiát. Sandra Bullock és Nicole Kidman közt még majdnem 30 év elteltével is remek az összhang, csont nélkül hozzák az egymást folyamat cukkoló, de azért egymáshoz ragaszkodó testvérpárt, akik középkorú nőket játszva is lazán éjféli margaritáznak és kielemeznek egy jó pasit. Talán kicsit túl sok is a poén, de azért alapvetően működik, sőt Bullock és Kidman valamennyire elviszik hátukon ezt a filmet.
Szintén a folytatás jó oldalát domborítja egy-egy modernizációs kísérlet, mint a mai boszorkányosnak számító dalok (pl. Florence and the Machine) becsempészése, miközben előkerülnek az 1998-as film ikonikus számai is (pl. Coconut). A romantikus/gótikus Owens-ház, az amerikai kisváros és az angliai jelenetek is képesek felidézni némi őszi cosy giccset, ami nagyon is sajátja ennek az univerzumnak, viszont a vignette blurrel operáló képek vagy nagyon modernre huzalozott látványvilág minden jószándékú törekvés ellenére elvesz az Átkozott boszorkák ikonikus hangulatából. De ez leírható azzal, hogy a 90-es évek óta sokat változott a technológia.
Verdikt
A folytatás tehát egy még furább és logikátlanabb rész lett, mint az 1998-as film, ami bosszantó, ha a történetben rejlő lehetőségekre gondolunk.
Az Átkozott boszorkák 2-t leginkább a forgatókönyve nyírja ki, azaz pont az béklyózza meg a filmet, ami anno felemelte az elődöt: szolgaian követi az aktuális trendeket ahelyett, hogy levetné őket magáról.
De amikor ezeket kicsit elhagyja és ki mer tekinteni a nosztalgiázásból, akkor szerethető a film, és kiviláglik az a mágia, amit Sallyhez hasonlóan valahol mélyre temettek a történetben.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
