A manga szó a legtöbb embernek ma már ismerős a popkultúrából – de a Hokuszai Manga nem egészen az, amire elsőre gondolnánk. Viszont pontosan ezért éri meg ellátogatni a Néprajzi Múzeumba.
HIRDETÉS
Az utóbbi évek távolkelet láza a koreai, japán és kínai popkulturális műveket is közelebb hozta a nyugati nézőkhöz. K-pop, k-drámák, mangák, animék, filmek, manhuák és mahwák kerültek be mélyen a köztudatba – legtöbben valószínűleg reflexből tudunk valamit mondani, ha megkérdeznek, mi is az a manga. Ugyanakkor a megértésünk elsősorban a modern művekre korlátozódik, amelyekkel streamingen és könyvesboltokban is találkozhatunk –
sokkal távolabb áll tőlünk a kultúra, amiből ezek az alkotások kinőttek, és egyszerűen az a történelmi ív, aminek során elnyerték jelenlegi formájukat.
Kacusika Hokuszai neve talán kevésbé ismerős, de a művészete szintén átszivárgott Európába is – A nagy hullám Kanagavánál c. fametszete világszerte híressé vált. A 18. század végén és a 19. század elején alkotó művész volt, a fametszés és az ukijo-e („a lebegő világ képei” – elsősorban egyszerű látképeket, a mindennapi élet képeit, az emberi szépséget örökítették még) meghatározó alkotója. A mai értelemben még nem rajzoltmangákat, nem vetett papírra hosszú, regényes történeteket képes formában – azonban készített egy, a vázlatrajzait összegyűjtő könyvet, és ezt nevezte el Hokuszai Mangának. Összesen tíz kötete készült el (hármat már a halála után adtak ki – az utolsóban sok alkotás már nem is az eredeti művészé), és egyfajta kézikönyvként is forgatható.
A Néprajzi Múzeum április 24. és augusztus 16. között megtekinthető kiállítása elsősorban erről a műről szól – de azért vet egy pillantást Hokuszai örökségére, a lánya és a tanítványai munkásságára, valamint a popkulturális hatására is. Összeveti a Hokuszai Mangát a modern, mangarajzolást segítő oktatókönyvekkel és azok technikáival, illetve a kiállítás humorosabb része, hogy kitekint arra is, a modern mangák és animék hogyan jelenítették meg Hokuszai alakját magát.
A kiállítás alapvetően rövid(különösen összevetve a Néprajzi Múzeum hatalmas állandó kiállításával), egyetlen helyiséget tölt be, de rendkívül tartalmas. A leírások informatívak, és javarészt a gyűjtemény felépítése is jól követhető. A bemutatott képek egészen gyönyörűek – Hokuszai életműve sokkal gazdagabb, mint az a néhány, híresebb darab, amit széles körben ismerünk Európában. Nagyon izgalmas volt látni a tájképeit, az emberábrázolását, egészen különleges az, ahogy az arcokat jelenítette meg, és jó volt kicsit többet megtudni az életéről is: a tanítványai és a lánya munkássága pedig még ismeretlenebb, pedig megérdemlik a figyelmet. A későbbi, életművéből inspirálódott rajzok és képregények között is akadnak egészen elképesztő darabok. Egy élmény volt látni, hogy a mind a modern manga, mind korábbi, hozzá hasonló művek mennyire sokfélék valójában – könnyű azt gondolni, hogy vannak állandó stíluselemek, de valójában a képregényekben is rengeteg a potenciál. Vannak, ahol az arckifejezések túlzóak, a szemek nagyok, a figurák kicsit karikaturisztikusak, de olyanokkal is találkozhatunk, ahol még az idős ember karján gyűrődő vékony bőrt is tökéletes részletességgel sikerült ábrázolni.
Hokuszai Mangája még nem modern értelemben manga, de művészként az öröksége ott van a modern mangában is, és ezt a kiállítás kiválóan átadja.
Kifejezetten szórakoztató része a gyűjteménynek a mai manga kézikönyvekről, rajongói összejövetelekről és rajongói képregényekről szóló szakasz. A manga kézikönyvek gyűjteménye szépen rámutat, mennyit változott a japán képregények világa csak az elmúlt 70 évben is. Jó volt látni, hogy különösen azzal együtt, Hokusai életművének továbbvitelében mekkora szerepet kaptak a tanítványok és csodálók, a kiállítás nem becsüli le a rajongók tehetségét. Egyértelműen kimondásra kerül, hogy ma már sokszor ezek az alkotások sem non-profit, amatőr művek. A kiállítás egyik leghumorosabb képe a párhuzamos ábrázolása Hokuszai önarcképének, és a modern popkultúrában megjelenő verziójának – komikus volt látni, hogy az idős művészt sem kímélte a média, megkapta a maga bishounen (szépfiú a japán animékben) alakját.
Mindenképp szívesen töltöttem volna több időt ebben a világban, szívesen végignézegettem volna még több oldalt a Hokuszai Mangából, de a szellemi örökösök műveiből is. A kiállítás viszont jelen formájában is kiváló, megfizethető, és értékes része lett a Néprajzi Múzeum kínálatának. Ha az ember ellátogat, mindenképp érdemes együtt megtekinteni az állandó kiállítással (már csak azért is, mert annak is van egy elsősorban Japánnal, japán tárgyakkal foglalkozó része – azok megismerése jó kiegészítést adhat a Hokuszai Manga élményhez is). Ez utóbbi egy hatalmas tárlat, sok termet felölel, tehát egy napi program során is jól kiegészíti a Japán Alapítvány vándorkiállítását.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
