A Magyar Képregény Szövetség idén 2026. május 10-én rendezi meg a 21. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivált, ahol hagyományosan átadják a legjobb magyar képregényeknek járó Alfabéta-díjat. Az elkövetkezendő napokban a jelöltekkel készült interjúkat olvashatjátok a Roboraptoron. Stark Attila képzőművész, grafikus, illusztrátor és street art művész a Néprajzi Múzeum képregényfüzetének lapjain tért vissza a képregényhez, és rögtön a misztikus Japán világába repített mindenkit. Inspirációkról, a képregénnyel való viszonyáról és az alkotás folyamatáról beszélgettünk Alfabéta-jelölt kép-novellája apropóján.
HIRDETÉS
Miről szól a Lampion?
Stark Attila kép-novellája Hokusai által inspirált Japánba visz, ahol egy mitológikus kalandot élhetünk át a japán kultúra ikonikus alakjainak társaságában. A mű eredetileg az Ethno Comix 1. füzetben jelent meg.
Lampion című képregényed az Ethno Comix első füzetében olvasható, ami a Néprajzi Múzeum gondozásában jelent meg. Hogyan talált rád ez a feladat?
Bazsó Borka és Filó Vera kerestek meg a Néprajzi Múzeumból. Közösen megnéztük a gyűjteményt, és bemutatták a kiállítás koncepcióját. Az utóbbi időben nem rajzoltam képregényt, így nagyon jó kihívásnak tűnt a feladat, amelyben nagy alkotói szabadságot kaptunk. A hatoldalas terjedelmi keret ideális: belátható, ugyanakkor tömörségre és lényegre törésre ösztönöz. Több tárgy közül lehetett választani. Jó pár órát töltöttem a múzeumban, mire sikerült döntenem.
A kép-novelládat a Japán lampion tárgy ihlette. Hogyan lett számodra a lampionból egy hegyeken átívelő, szörnyeket legyőző mese?
Mindhárom téma izgalmas. A busó esetében úgy éreztem, nehezen tudnék elvonatkoztatni a mai valóságtól, és inkább egy szociális hangvételű történet kerekedne belőle. Madarakat gyakran rajzolok, így a toll is közel áll hozzám, de éppen ezért vetettem el. A lampion viszont titokzatosnak tűnt, és tetszett, hogy el kell mélyedni az adott kor japán kultúrájában. A múzeumtól és egy barátomtól is kaptam japán népmeséket, amik sokat segítettek. Ezek egészen más jellegű történetek, mint a mi meséink: számomra gyakran nem egyértelmű a végük vagy a tanulságuk, líraiak, és különös titokzatosság lengi körül őket. Kis túlzással több mesét összegyúrva alakítottam ki a saját történetemet. Sok körre volt szükség, mire a vázlatokból összeálltak a főszereplők és a történet váza. Egy ponton azonban azt éreztem, hogy már nem tudok hozzátenni, a felosztás működik, jöhet a rajzolás.
A kép-novelládat olvasva érezhetjük úgy, hogy klasszikusnak ható japán festményeket idéztél meg. Miért döntöttél emellett? Nem kísértett meg a képregény forma egy mangás megközelítéssel? Volt esetleg más inspirációd a Lampionhoz?
A képregény vizuális világához a Hokusai Manga 19. századi rajzgyűjtemény nyújtott sok segítséget. Ebben rengeteg hétköznapi jelenet található, jól megismerhető belőle a korabeli öltözködés, tárgykultúra, tájak, települések… Az egyik főszereplő figuráját is innen loptam, a saját stílusomra alakítva. A mai mangákat csak felületesen ismerem, ez a gyűjtemény viszont már az első pillanatban beugrott, és egyértelmű volt, hogy ez lesz a fő mankóm. A lampiont a kiállításon sok izgalmas tárgy veszi körül, ezek közül többet is megpróbáltam beépíteni a történetbe, és a kiállított fotók is inspirálóak voltak.
Meg tudnál osztani velünk még egy olyan, Japánból (vagy más ázsiai országból) ismert stílust vagy képet, amit szívesen felhasználnál saját alkotásaidhoz is?
Az egyik kedvenc képem Hokusaitól ez:
De maga a Hokusai Manga gyűjtemény annyira gazdag és sokrétű, hogy nehezen tudnék választani. A mellékelt rajzot használtam a főszereplő karakteréhez. Nagyon tetszik a bal felső alak kalapja, ruházata, stilizáltsága, vonalvezetése, és hogy nem látjuk az arcokat. A cipők is érdekesek, a Néprajzi gyűjteményében is láthatunk hasonlókat.
Korábban a Kreatív Online-on az olvasható, hogy több képregényrajzoló is inspirált festői/illusztrátori karriered során, és korábban is alkottál képregényeket. El tudnád képzelni, hogy alkoss újabbakat – akár egy többszáz oldalasat?
A képregénykészítés nehéz és összetett műfaj, kitartó, következetes munkát igényel, még rövid stripek esetében is. Többször próbálkoztam saját történetekkel, de a legtöbb csapongó lett, és nagyon lassan jutottam el odáig, hogy rendesen megtervezett, jól értelmezhető, szépen kivitelezett végeredmény közelébe érjek. Addigra felfogtam, hogy mennyire sok koncentrációt és időt kell rászánni a műfajra, amit a többi művészeti tevékenység mellett nehezen tudok összehozni. A Lampion időzítésével szerencsém volt, nagyon jól jött ki a határidő, nem kellett kapkodnom. Ez előtte ritkán jött össze.
Többszáz oldalast nem tervezek, nem érzek magamban elég türelmet hozzá, de rövidebb darabokból el tudnék képzelni akár egy kisebb kötetre valót is. Általában a képregényes nyelv, megközelítés továbbra is fontos a rajzaimban, képeimben, akkor is ha nem kifejezetten történetmesélésről van szó.
A Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivált idén 21. alkalommal rendezi meg a Magyar Képregény Szövetség. A programokról a Kilencedik.hu oldalán és a fesztivál FB-eseményén találtok további információt!
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
