Julia Ducournau harmadik nagyjátékfilmje, az Alpha a francia rendező egyik legföldhözragadtabb testhorrorja, hazai nézőként pedig szintén izgalmas adalék, hogy a főszerepet játszó színész magyar származású. Mélissa Borosszal a 21. Cinefest Nemzetközi Filmfesztiválon beszélgettünk szerepéről, a nemzetközi figyelemről és filmes terveiről. Az interjú spoilereket tartalmazhat a film cselekménye kapcsán!
HIRDETÉS
Az Alpha, bár nem az első főszereped, de a filmnek köszönhetően nemzetközileg nagy figyelem irányult rád. Hogyan viselted ezt?
Az az igazság, hogy sok minden megváltozott, de közben nem változott meg semmi. A mozi mindig érdekelt, kicsi korom óta filmeket akarok csinálni. Nem feltétlen játszani szerettem volna, egy kicsit meglepetésként ért, hogy így alakult. De nagyon örülök, mert így is természetesnek érzem magam. Tudom, hogy itt a helyem, jól érzem magam, és szeretek filmekről beszélni. A forgatás alatt viszont ez a film egy teljesen más világ volt. Az Alpha munkálatait nagyon intenzív élményként éltem meg olyan szempontból, hogy mindennap sokat kellett dolgozni, és eléggé erős dolgokat játszottunk el. Ezt nagyon-nagyon szerettem, de egyben nagyon fárasztó munkának is találtam.
Miről szól az Alpha?
Ducournau harmadik filmjében egy alternatív idősíkon járunk, ahol különös járvány tizedeli a lakosságot: a fertőzöttek lassan kővé változnak. A betegségről nem tudni sokat, csak annyit, hogy feltételezhetően tűkön és testnedveken keresztül terjed. Ezért, amikor a tizenhárom éves Alpha karjába egy „A” betűt karcolnak tűvel egy házibuliban, édesanyja a pánik és a düh állapota között tajtékzik. Anya és lánya napjai enélkül is nehezek, és folyamatos stresszben telnek: Alpha nagybátyja, Amin is beköltözik hozzájuk, hiszen fertőzöttként nemigen van hova mennie.
A filmben Alphát játszod, aki első ránézésre egy problémás tinédzsernek tűnik. Ám a cselekmény előrehaladtával ez a kép sokat árnyalódik. Mi volt róla a benyomásod?
A film arról szól, hogyan öröklődnek a traumák generációról generációra. Alpha gyerekként segíti a saját anyját a traumája feldolgozásában, ami nem egy normális szerep egy gyerek számára. Segít elfogadtatni az anyjával a testvére halálát, és azt, hogy ezen túl kell lépni. És emiatt Alpha nagyon gyorsan nő fel, olyan dolgokat csinál, amiket egy átlagos tizenhárom éves nem tenne meg. De közben ő is egy kamaszkori krízist él át, miközben a társadalom is krízisben van, és komoly problémákkal küzd. Szerintem ez a kettő, hogy egyszerre a családján belül és a társadalomban is válságban van, és így kell felnőnie, az egy eléggé bonyolult dolog. Ezért is lázad.
Honnan inspirálódtál Alpha eljátszásához?
A szerepbe való belehelyezkedés nekem nem igazán elméleti, hanem sokkal inkább fizikai munka volt. Először is nagyon sokat sportoltam a forgatás előtt – sikerült is eltörni az ujjamat, amitől mindenki bepánikolt. Még a kisebb mozdulatokra is rengeteget kellett készülni, de a legdurvább nekem mégis az volt, hogy bele kellett helyezkednem egy tizenhárom éves testébe. Úgy kellett mozognom, tartanom magam, mint egy tizenhárom éves, még a hangsúlyom is teljesen másképp hangzott, mint a valódi. Szóval nagyon távol állt tőlem, hogy egy tizenhárom évest kell játszanom. Viszont ami bennem volt, és amit át tudtam adni a szereppel, az az, hogy Alphával mindketten eléggé lázadó típusok vagyunk, és persze érzékenyek. Ezeket bele tudtam vinni a karakterébe, ez volt a kapocs kettőnk között.
Említetted, hogy a filmben a társadalom is krízisben van: egy vérrel terjedő betegség következtében kővé változnak az emberek. Ezt több helyen AIDS-párhuzamként értelmezik, de Alpha iskolatársainak reakcióját látva a Covid-világjárvány is eszünkbe juthat. Nyúltál az alakítás során Covid vagy más betegséggel kapcsolatos élményekhez? Vagy más irányból fogtad meg ezt a részt?
Szerintem Ducournau nem akarta meghatározni, hogy ez a vírus mit jelent pontosan. Csak azért használta, hogy megmutassa, amúgy milyen gyenge maga a társadalom. Egy társadalom, ami hagyja meghalni a saját betegeit, és nem fogadja el a másságot.
A filmben eléggé érthetetlen az, hogy most pontosan mi történik a világban. Én úgy viszonyultam hozzá, hogy a karakterem kétségbeesett emiatt, nem tudja és nem is érti, hogy mi történik. És szerintem ez erősebb, mint a Covid megélése. Mert a Covid-világjárvány alatt szerintem gyorsan megtudtuk, hogy mi van, és hogy mit kell csinálni, hála Istennek. Igazából nem hiszem, hogy áthoztam a Coviddal kapcsolatos élményeimet ebbe a szerepbe. A filmben tényleg az a helyzet, hogy nem tudjuk, mi ez a betegség, és azt sem, mi van Amin karakterével. Tudjuk, hogy drogfüggő, de azt nem, hogy mi történik vele. És szerintem ez a bizonytalanság, amivel itt eljátszik a rendező, az az igazán érdekes.
A Wikipédia-oldalad szerint nem terveztél színészi karriert, hanem rendezőnek készülsz. Figyeled ilyen szemmel is azokat a filmeket, amikben játszol?
Teljesen! Őszintén, nem akarok választani aközött, hogy színész vagy rendező legyek, hanem mind a kettő akarok lenni. De amikor egy forgatáson voltam – egyetemen filmszakon tanulok –, akkor kihagytam egy félévet. És akkor azt gondoltam, hogy le leszek maradva, viszont amikor visszamentem tanulni, hogy két félévet egy félév alatt csináljak meg, akkor nagyon sokat segített az, hogy részt vettem már forgatáson. Mivel korábban láttam, hogy technikailag hogyan működik, így amikor visszamentem suliba, jobban értettem emiatt például az elemzéseket. De több órám is jobban ment, mert konkrét tapasztalatot kaptam a forgatásokról.
El tudnád képzelni, hogy mondjuk egy magyar kötődésű filmben játssz?
Az apukám magyar, Magyarországon született, anyukám pedig Franciaországban, de marokkóiak a szülei. Ez a keverék mindig nagyon tetszett. Mindenhol kicsit otthon érzem magam, Franciaországban és Magyarországon is. És természetesen nagyon szeretnék magyar filmekben játszani. Szerintem eléggé erős a mai magyar filmpaletta, és én nagyon szeretem a magyar rendezőket is – például Tarr Bélát –, úgyhogy már csak emiatt is örülnék neki.
Kiemelt kép: Mocsári László – 21. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
