A 2010-es évek online képregényes világa rászabadult a valóságra! A kultikus Random képregénymagazin hasábjain megjelent Rossz bőrben immár fizikai valójában is olvasható, fényes papíron és sok-sok extrával, ahogyan ez a 2020-as években a kicsi magyar piacon is elvárt. De hogyan fér meg a múlt a jelen elvárásaival? Rossz bőrben képregénykritikánkból kiderül.
HIRDETÉS
A Rossz bőrben mint egy surmó, modernebb szavakkal élve, nem PC képregényként hirdeti magát, és belelapozva a történetbe, kimondhatjuk, nem ment félre a kommunikáció. A főszereplő, Szergej tényleg az a sutyerák, aki mindig hülyeséget csinál, és nem is lehet érteni, egyáltalán miért áll vele szóba bárki, hiszen nem tisztel senkit. Nincs más életcélja, mint a saját egyszerű Maslow-piramisának a legalját teljesíteni: elég alvás, kaja, kevés erőbefektetés bármibe, és megszerezni a jó nőt! A lista utóbbi pontja végül mégis csak bajba keveri: csatlakozik egy helyi huligánbandához, mert annak tagja a neki tetsző lány, akivel össze akar jönni.
A suttyósága azonban nagyobb erőnek bizonyul a vonzerejénél, ezért nemcsak a csaj nem jön össze, hanem valami megmagyarázhatatlan átok vagy balszerencse áradása célkeresztjébe is kerül.
Szergej nem tud mást tenni, mint kideríteni, mi folyik itt, majd megváltania magát – már ha képes felfogni helyzete súlyát.
Ha mindez ismerősen hangzik, akkor nagyon jól érzed!
A magyar képregényben régóta otthonosan mozgó olvasóknak nem lehet ismeretlen Ács Zsolték története, ugyanis eredetileg Szűcs Gyula (a Chameleon Comix alapítója) és Chavez képregénykritikus ötlete nyomán létrejött Random Virtuális Képregénymagazinban jelent meg 2010 és 2012 között. Az online kiadvány célja volt, hogy egy csokorba szedje az akkor kallódó képregényalkotókat, és megfelelő felületet adjon nekik az alkotásra és műveik megjelentetésére. Ez pedig egy folytonos, visszatérő szerzőkkel tervezett koncepció volt, ahol különböző folytatásos történeteket követhettek az olvasók. A Random működése alatt 17 kiadványt publikáltak, és olyan írók vagy rajzolók indultak innen, mint Gombalovas, de a magyar „Mad Max”-nek is előszeretettel nevezett Café Postnuclear is itt kezdte meg hódító útját. Szintén az ikonikus darabok sorát színesíti a már felvezetett Rossz bőrben is, ami kilépve az online térből nyomatásban is megjelent a 5Panels gondozásában. Ráadásul az általunk is nagyra becsült Petőfi és a gyilkos robotok a jövőből! c. kép-novella is helyet kapott a fizikai változatban extraként.
Az elmúlt tizeniksz év múlása pedig rögtön megcsap, amint elkezdjük lapozni ezt az első, teljes kiadást.
A Twilighttól egészen a Transformers-filmekig terjednek a popkulturális utalások, ami jól vissza is ránt a 2000-es évek második felébe. Szlengben is – durva ilyet kimondani – nosztalgikus érzéseket kelt, így 2026-ból visszatekintve számos érdekes, mélyen eltemetett emléket megbirizgál.
Cselekményvezetésben és humorban abszolút elszabadult: a somogyi kisvárost vegzáló farkasembertől az emberevő pillangóinvázióig itt minden megtörténhet, és meg is történik. Az első fejezetben funkciószinten még nemigen látni vagy érezni (megnyugtató, hogy a korabeli kritika sem élte ezt meg másként), hogy az elképesztésen vagy az agymenés egyszerű szeretetén kívül mi tud itt megtartani,
de ebben az őrületben azért akad rendszer.
Ács Zsolt a popkultúra sablonokig ismert elemeiből építkezik, amivel egyszerűbb egyes csavarokat megérteni vagy a főbb megoldásokban az író gondolataira hangolódni. Ami ezeket feldobja, az a vidéki magyar miliő, amiből kerekedik is néhány jó vagy ötletes képregényes megoldás (pl. vérmintákat benyakaló vámpírjelölt), még az ikonikus, mindenhol megtalálható kisbolt, rendőrség vagy más jellegzetességek is színesítik az összképet. Azonban kissé kellemetlen olvasói élmény, hogy a konfliktusokban mindig visszaköszönő elem a maximumig tolt verbális aggresszió és az ebből fakadó konstans feszültség. Ebben kicsit a 2000-es évek rossz emlékű közönségfilmjeinek vagy tévés produktumainak a konfliktusért kreált mondvacsinált balhéit érzem ki, amitől az amúgy komoly problémák nem érződnek komolynak, csak egy nehezen elviselhető feszkónak, amin jó lenne továbblapozni.
Ebben a feszültségben azért találni valami jót is. A Rossz bőrben ajánlásában elhangzott, hogy ez a sztori rendesen szembemegy az érzékenyebb ízlésnek, mert mindennel mer viccelni – biztos, ami biztos, van a hátoldalán egy „12 éven felülieknek” jelzés is. Viszont pont a 2000-es évekhez mérten meglepően morális a történet. Ez a fejezetek előrehaladtával válik egyre egyértelműbbé, és abban, ahogyan Szergej sorsát lezárja Ács. Kerülve a konkrét spoilereket, a suttyó fiú viselkedése vállalhatatlan, akár tudunk rajta jót szórakozni, akár csak egy jó erős péklapáttal vernénk arcon, netalán megsajnálni néhány emberi gesztusa miatt. Ahogyan a srác barátai, úgy mi is valahol drukkolunk, hogy végre benőjön a feje lágya – és valahol a Rossz bőrben izgalmát itt érdemes keresni. Hogyan tud kilépni önmaga keretei közül egy reménytelenül bunkó és önző csávó – egyáltalán képes erre? Ha mélyebben belegondolunk, és túlnézünk a vígjáték részen, ezek elég kézzel foghatóan nehéz problémák.
Egy ilyen szélsőségesen idegesítő főszereplőhöz hasonlóan elborult grafika dukálna, de nem ez nem történik. A négy rajzolóból álló csapat – Ács Zsolt, Lőrinczi Balázs, Lukácsy Gergely és Csörnyei Márk – az alapvetésekben hasonló stílusban alkotja meg a Rossz bőrbent, valahol a manga és a vicclapok karakteres metszetében. A jó követhetőségért ez az ideális megoldás. Sőt, az egyszerzős képregényekhez szokott közegben felüdülés egy ilyen összprodukciót látni, ahol a különböző alkotók még arra is igyekeztek figyelni, hogy nagyjából hasonló szinten tartsák a történet képi világát – beleértve az első rész anatómiai furcsaságait, mint az oldalra álló szemeket is. Ebből a csokorból a legletisztultabb rész Lukácsy Gergely fejezete, ahol leginkább egyben vannak a karakterek és az őket körülvevő háttér. Zavaróan pedig a harmadik fejezet lóghat ki, ami ceruzarajzaival és satíros stílusával erősen elüt a másik három rész digitális technikával készült oldalaitól, amitől például az addig megismert szereplőket is nehézkes beazonosítani vagy csak követni a figurák haladását a paneleken.
Verdikt
Blast from the past – mondja az angol a Rossz bőrben-szerű élményekre, és ez tényleg furcsa kicsapódás a magyar képregényes múlt folyamából. Ha érdekel minket ez, vagy anno vastagon benne is voltunk a közegben, és minderre szívesen nézünk vissza retrospektív szemüveggel, a 5Panels kiadása mindenképp egy érdekes színfolt lesz.
Szűz olvasóként pedig mondhatni többet rejt egy agymenés, mint azt elsőre képzelnénk.
Ám PC ide, PC oda, a 2000-es évekből nem biztos, hogy mindenre jó érzéssel kell visszaemlékeznünk.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
