HIRDETÉS

HIRDETÉS

Képregény

Café Postnuclear – Pacal van és boldogság is

Szűcs Gyuláék posztapokaliptikus története az autók és a sci-fi szerelmeseinek szól, de egyben mégis megszólít minden képregényes arcot.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

Végre eljött a perc, amikor teljesen nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy van igényes és jó magyar képregény! Az, hogy miért kellett ennyit várni rá, az számomra rejtély, de itt van, az olvasó boldog, a nyomdagép pihen (remélhetőleg nem sokáig). A TotalCar 15 éves fennállásának alkalmával megjelent Café Postnuclear, Szűcs Gyula és Budai Dénes gondozásában végre az a képregény, ami igényes történetének és rajzolásának köszönhetően talán elkezdi betölteni azt az űrt, ami ma jellemzi a magyar képregényes piacot. Nem akarok senkit megsérteni, de ez a képregény köröket ver minden eddigi próbálkozásra. No de pontosan miért is..?

12043026_1682922191944858_645327056975402069_n
Café Postnuclear

Azért mert Okos! Maga az első kép is elnyerte a tetszésemet a behajtani tilos témával. Ez a legjobb jelző, amivel lehet illetni a képregényt. Mert oké, maga az ötlet is elég franki, hogy a Kádár-rendszer végére egy atomháború tett pontot, de az igazi szépsége a képregénynek, hogy miként vezet be ebbe a világba minket. FINOMAN. Köszönöm szépen, hogy nem lett a pofámba nyomba, hogy ez bizony itt MAGYARORSZÁG… ÉRTED… MAGYARORSZÁG. DE UGYE NEM FELEJTETTED EL, HOGY MAGYAR KÉPREGÉNYT OLVASOL?! Mert igazából nincs is rá szüksége, hiszen magától teszi a dolgát a történet és a rajzolás egysége. Maga a körítés egy egyszerű Fallout és Mad Max szerelemgyerek. Főleg Mad Max. Sivatag, kell a benzin, meg a víz is, autók, csöcsök, fegyverek, blablubla. Ezzel semmi baj nincsen, mivel mind a karakterek, mind a történet teljesen jól illeszkedik ebbe a díszletbe. A sztoriban sincs semmi extra, Johnny bosszútól hajtva robog Csencsváros felé, időközben lesz csaj, meg a szokásos dolgok: autóverseny, árulás és még több csöcs. Amúgy elég pofás a történet, de nem akarom lelőni.

Csencsváros kidolgozása szépen sikeredett, olyan mint egy kelet-európai Tatooine, ami éppenséggel Siófokon, az Európa Hotel köré épült. Hogyha belegondol az ember, valószínűleg tényleg ilyen vagy ehhez hasonló lenne a magyar posztapokaliptikus világ. Ugyanúgy zabálnánk a pacalt, ugyanúgy utálnánk mindenkit, aki nem olyan mint mi, de még jobban utálnánk a budai fellegvárból lenéző hidropapokat, mert csak ők képesek vizet fakasztani…

HIRDETÉS

A karakterek teljesen jól kivannak dolgozva, rengeteg infót megoszt velünk a kötet a főbb szereplőkről, ugyanúgy mint a mellékszereplők tengeréről. Különösen tetszett a versenyen induló emberkék bemutatása. Az írói eszközöket jól használja a kötet. A panelek elhelyezkedése és összetettsége is kifogástalan. A végére applikált kisokos/kalauz pedig csak dob az egész feelingen még egy hatalmasat.

44016
Café Postnuclear

Ami viszont mindenféleképpen érdekes, azok a nagyon apró, néha alig észrevehető finom utalások, amit minden oldal csak úgy zúdít ránk. Mikre is gondolok itt? Az Orionos pólóra, a „Pacal van” feliratra, a Csencsvárosban fellelhető kvarcjátékokra és ugye hát… van moncsicsis tanga a képregényben. Igen, MONCSICSIS TANGA és persze a megsárgult A jedi visszatér plakát, meg Neoton Famíliás utalások, Szűcs Juditról nem is beszélve. Igazság szerint, nem nagyon tudok többet írni a képregényről, azon kívül, hogy nagyon jó. Tényleg és még azt, hogy köszönöm, hogy végre létezik egy jó magyar képregény, ami okos, szellemes és teljesen megállja a helyét, akár még a nemzetközi piacon is. Remélem a srácok nem sokat késlekednek és minél hamarabb kiadják a második részt. Mi már nagyon várjuk, hogy raptorkarmaink közé kaparinthassuk.

Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!