Előrebocsátom, Jack Ketchum-szüzek talán jobb, ha nem a Békés királysággal kezdik az íróval való ismerkedést. Az egy dolog, hogy a novellák színvonala hullámzik, mint a viharos tenger, de még Ketchum sokszor kritizált sajátosságai is jobban kidomborodnak a művekben. De tényleg lehet egy novellaválogatás egyszerre jellemző és méltatlan? Könyvkritika.
HIRDETÉS
Békés Ketchum
Mindenek előtt érdemes azzal kezdeni, hogy igazán örömteli, hogy az Agave kiadó minden, a horrorirodalmat sújtó nehézség ellenére is gondozza Jack Ketchum életművét. A szomszéd lány mindamellett, hogy egy brutálisan felkavaró, valóság ihlette sztori, szomorú látlelet is az emberi kegyetlenség természetéről. A Dead River trilógia pedig a vérgőzös slasher filmeket idéző splatterpunk regénysorozat, amely a puszta könyörtelen szórakoztatás mellett menet közben számos értelmezési réteget rejt. A “meddig mennél el a túlélésért?” kérdésből indulva elmélkedik civilizáció és primitív lét különbségeiről és hasonlóságairól, a természet törvényeiről és hatalomról is.
Mindezen mondandóját pedig valóban kegyetlen, véres, hipererőszakos gore-giába csavarja,
amely transzgresszív módon hat az olvasóra (kiváltképp A szomszéd lány és a Friss hús esetében). Nem lehet hibáztatni tehát azokat az olvasókat, akik eddig távol maradtak a szerző könyveitől. Nem mindenki gyomra bírja ugyanúgy a kegyetlenkedések leírását. De Ketchum vérfürdői csak ideig-óráig tűnnek öncélúnak: túlzó jellegük ellenére a nagy egészben mindig megtalálják az értelmüket.
Egy szerző életművével való ismerkedésnek pedig, annak legismertebb regényein túl, egyik kézenfekvő módja lehet egy novelláskötet elolvasása. Ráadásul a horror tipikusan olyan műfaj, amely rövid sztorikban is igen jól tud működni, és rengeteg horrorszerző lesz sikeres novellákkal a regények mellett/helyett (pl. King, Ballingrud, Veres). A Békés királyság Ketchum harminckettő novelláját gyűjti össze, és a válogatás igen széles és színes skálán mozog, ami a szerzői hangvételt illeti. Műfajilag találkozhatunk természetesen splatterpunk horrorral, komikus, szatirikus hangvételű írásokkal, westernnel, családi tragédiákkal és melodrámával is. Ketchum a rövid szerzeményekben pedig
nagyjából mindent megmutat, amire tőle számítani lehet.
Társadalomkritikát, vérengzést, szívfacsaró szomorúságot – és bizony szexizmust, felesleges leírásokat, céltalannak ható sztorikat is kapunk.
Mitől jó?
A Békés királyság erősen nyit az első öt novellájával. A Puska sokban idézi A szomszéd lány szellemiségét, miközben nyilván el is tér attól. A szülői félelmek köbre emelése történik itt, ahol egy fiatal kölyök kis kuckója hirtelen a horror legbizarrabb kelepcéjévé válik. Ugyancsak érdekfeszítő írás A doboz, amely novelláért Ketchum el is nyerte a Bram Stoker-díjat. Valójában semmi extra nem történik a novellában, csak egy kölyök meglesi, hogy mi van egy velük egy vonaton utazó férfi ajándékdobozában. Ebből pedig olyan tragédia kerekedik, aminek semmit nem tudni az okáról, eredetéről, de az biztos, hogy végzetes egzisztenciális krízist okoz.
A lovecrafti horror kifacsarása és csúcsra járatása történik itt,
miközben az is érthető, ha valaki nem érti, mit is olvasott.
A Hús-vér valóság már sokkal inkább ketchumi téma, amennyiben a kukkolás, a tiltott erőszak és a szexualitás témái körül forog. Egy férfi fetisisztikus vonzódása válik tragikussá, amikor egy voyeurisztikus snuff-pornó VHS-rendelő szolgáltatástól rendel kazettákat. Kiszámítható ugyan, de mégis Ketchum esszenciája érződik ebben a pár oldalban. Ugyanakkor itt máris érezhető, hogy a szerző sokkal több energiát szán a női test idomainak és a fanszőrzet leírásának, valamint a szexuális power fantasynek, mint a sztori és a mondandó valós kibontásának. A Szerencse azonban egy hangulatos, tábortűz mellett mesélős western-horror, aminek szintén erősebb az atmoszférája, mint a cselekménye vagy tartalma.
A Törzshely című humoros kísértetsztori, azonban már bőven vet fel kérdéseket – önmagában is, és a kötet nagy egészét nézve is. A történet középpontjában egy kísértetjárta sztriptízbár áll, ám ahelyett, hogy megpróbálnának megszabadulni a kísértettől, rögtön üzleti lehetőséget látnak benne. Ketchum ügyesen bánik a humorral és a társadalomkritikai él is szépen kidomborodik, de a drámai feszültség alig érhető tetten. Sajnos ez igaz a kötet sok más novellájára is. Ketchum megkapó “mi lenne, ha…?” szituációkat képes kiötleni (pl. Két lábon járó sebesültek között, végeláthatatlan orrvérzés és zombiapokalipszis), és a megtépázott lelkű szereplők érzelmi gyötrődését is képes megjeleníteni. De valahogy a köréjük írt történetekből hiányzik az a plusz feszültség, csattanó, amitől igazán megnyerőek lehetnének. Ráadásul Ketchum sokat kritizált írói eszközei is koncentráltabb formában jelennek meg.
Hol a hiba?
A Békés királyság összképe így egy olyan szerzőt sugallhat, aki szexista és az erőszakot csupán annak kielégítő volta miatt használja.
És még a rövid történeteit sem tudja igazán jól lekerekíteni. Nyilvánvalóan túlzás az előbbi pár sor. Ugyanakkor mégis az a helyzet, hogy amit Ketchum olyan jól csinál a regényeiben, azt a novelláiban nem minden esetben tudja érvényre juttatni. Amennyire leegyszerűsített volt az előbbi jellemzés, éppen olyan leegyszerűsített néhány novella is. Például, ahol csajok próbálják meg eltenni láb alól az amúgy erőszakos faszijukat (A nagy San-Diegó-i alamuszi nyuszi mészárlás), vagy az, ahol a fater próbál meg önbíráskodni (Megan-törvény). Mindkettőnek érthető az alapötlete, de inkább tűnnek a fetisisztikus bosszúvágy manifesztációjának, mint legitim novelláknak. Ilyenből pedig akad még a kötetben.
A Békés királyságért már csak azért is kár, mert a rövid írások nem feltétlenül jó arányban vannak elosztva a könyvben.
Kezdünk a kötetet nyitó nyerő hullámmal, hogy utána később belefussunk egy hasonló mértékben lapos szekcióba, ahol csak pár novella töri meg a középszerűség szürkeségét. Ilyen például a Roboraptoron is megjelent Apa és fia, valamint az azzal tematikusan összefüggő két novella, melyek egy rövid “család ciklust” alkotnak (Anya és lánya, Ikrek). Ezek sem minden tekintetben példaértékű sztorik, de az érzelmi ív, a hasonló dinamika és a bántalmazó családi kapcsolatokat tematizáló, mégis banális végkifejletek értékelhetőek. A Vasárnap című novella pedig a kötet egyik legszívszaggatóbb írása, még kiszámíthatósága ellenére is.
A baltával faragott jellemű, mókusvadász apa és érzékenyebb csemetéje története a Békés királyság egyik csúcspontja,
még úgy is, hogy nem klasszikus horror, inkább példabeszéd. Szintén említésre méltó még a váltott szemszögű Záróra, amiben egy fegyveres éppen kirabolni készül egy bárt.
Verdikt
Mire is számítson az tehát, aki kezébe veszi a Békés királyságot? Egy mocsokban, családi tragédiákban, női mellekben és fanszőrzetben, valamint vérengzésekben gazdag novellaválogatásra. Az emberi lélek sötét oldala, a kegyetlenkedés, traumák, és a hétköznapi szörnyűségek, a mindennapi banalitásban rejlő borzalmak továbbra is erősek Ketchumnál. De arányaiban kevés a kiemelkedő, vagy jó írás, így a köteten eluralkodik a kurtán-furcsán lezárt, vagy csak érdemi tartalom és sztori nélküli középszer. A hangulati, írástechnikai változatosságra azonban nem lehet panasz.
Minden horrorrajongó megtalálhatja a kötetben azt, amiért tud lelkesedni, és amit el tud utasítani
– nagy írói név ide vagy oda. Azonban ha most kezdenél ismerkedni Ketchum írásaival, nem biztos, hogy ez az eklektikus válogatás a legjobb választás.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
