Zárásához érkezett a Dead River-trilógia magyar kiadása. A Friss hús (The Woman) egy kis időcsavarral ott veszi fel a fonalat, ahol az Ivadék befejeződött. Jack Ketchum Lucky Mckee-ben bűntársra is lelt a befejezéshez, ami továbbra is gyomorforgatóan brutális és erőszakos. De a könyv társadalomkritikai élei határozottabban sebeznek, mint elődei esetében. Spoileres könyvkritika.
Friss hús a szövegbűnözésben
Miután Jack Ketchum a Dead River-trilógia első két részével, a Holt idénnyel és az Ivadékkal belopta magát a horrorolvasók szívébe, hosszú ideig pihentette a kannibálokat. Ami nem is csoda, hiszen az Ivadék végén úgy tűnt, hogy végre pont került a húsevő dinasztia történetének végére. Ahogy azonban az a hasonló műveknél lenni szokott, egy örök túlélő képében nyitva maradt egy potenciális folytatásra nyíló kiskapu. Az 1991-es második könyv után aztán majdnem 20 év telt el, mire Ketchum, ezúttal Lucky Mckee filmrendezővel karöltve visszatért a keleti parti kannibálokhoz. Érdekes módon, a Holt idény sosem lett megfilmesítve, az Ivadékból viszont 2009-ben készült filmadaptáció. A korszakban népszerű francia extrém, torture porn és rape-revenge horrorok farvizén a Ketchum feldolgozás is mérsékelt sikereket ért el a vérengzésre vevő nézők között, így felmerült a folytatás ötlete.
Ekkoriban azonban még nem létezett a könyvtrilógia záródarabja. A rendezésért és írásért is felelős Mckee előtt tehát nyitva állt a lehetőség, hogy egyenesen visszatérjen az eredeti forráshoz, és Ketchummal együtt zárják le a Nő történetét. A szerzőpáros szoros együttműködésben, párhuzamosan dolgozott a forgatókönyvön és az abból visszaprózásított regényen, a folyamat pedig tetten is érhető a regényen. Egyik legkézenfekvőbb jele ennek az idősík megbomlása. Az Ivadék filmfeldolgozás ugyanis aktualizálta a történetet, tehát 2009-be helyezte a cselekményt.
A két író pedig úgy gondolta, hogy ehhez a modernizált filmes idősíkhoz igazítja a regényes lezárást is.
A feltűnő anakronisztikus jegyek (pl. Lady Gaga utalás) tehát nem is annyira véletlenek, a könyveket egymás után olvasva viszont feltűnőek lehetnek. Zavart azonban csak maximum rövid ideig okoznak, mert a Friss hús sokban hasonlít elődeire.
Kritikai frissesség
Bár konkrétan nincs kimondva, de 99,9%-os bizonyossággal kijelenthető, hogy már a Holt idény cselekményét is élve megúszó fiatal lányból lett az Ivadékban megismert Nő, aki a Friss hús címet viselő trilógiazáróban is visszatér. Egy számára is szokatlan szerepben. A Nő ugyanis ezúttal épp olyan kiszolgáltatott szerepbe kerül, mint korábbi áldozatai. A előzmény végén szerzett súlyos sérüléseitől szenvedő Nő a környéket járja új menedék után kutatva. Miután sikerül megtelepednie egy közeli barlangban, a túlélés érdekében szüksége van élelemre, és gyógynövényekre a lábadozáshoz. Egyik fürdőzése során észreveszi egy vadászó ügyvéd, aki meglátja a lehetőséget a vadasszonyban. “Majd én megmutatom neki a civilizált kutyafittyet” – gondolja magában, és becserkészi a Nőt. Chris Cleek ezután a pincéjében bezárva tartja a kannibált, kis családja kisebb-nagyobb megrökönyödésére. De Cleek személyisége és családtörténete sötétebb titkoktól is terhes, mint egy pincébe zárt nő.
Ketchum és Mckee legnagyobb változtatása az előzménykönyvekhez képest, hogy a Friss hús társadalomkritikai aspektusai sokkal inkább kézzelfoghatóak. Ennek legfőbb eszköze Christopher Cleek, aki maga a megtestesült maszkulin, patriarchális agresszió. Erőszakos természete a generációkon keresztül átörökített káros minták manifesztációja, melyet ő is hamar továbbad serdülő fiának. Számukra a női test csak amolyan játékszer és élvezeti cikk, mellyel bármikor visszaélhetnek.
Chris és fia, Brian tettei pedig a szerzőktől is szokatlanul nyers, szinte az olvasóval szemben is ellenséges mondatokon keresztül koppannak.
Ketchum sosem a visszafogottságáról volt híres, és Mckee-vel közösen zavarba ejtően naturalisztikus módon mesél a Cleek család elkövetett és átélt borzalmairól. A kritikai élhez hozzátartozik még a kertvárosi idill képmutatása mögött burjánzó deviancia bemutatása is. De a magát civilizáltnak képzelő társadalom is megkapja a magáét, amely olyan sokban mégsem különbözik a vademberek kultúrájától.
Nem is annyira friss az a hús
A Ketchum életműben járatos olvasóknak viszont szinte azonnal fel fog tűnni néhány nagyon is ismerős párhuzam Ketchum egyik másik művével. A szomszéd lány ugyanis nemcsak, hogy hatást gyakorolt a Friss hús cselekményére, de tematikailag is sokban hasonlít rá. Amiben viszont erőteljesebb volt A szomszéd lány, az az érzelmi és pszichológiai mélység megteremtése. Mert hiába ismerhetőek fel határozottan a fentebb is taglalt társadalomkritikai elemek, mélységében nem foglalkoznak vele annyit a szerzők, mint amennyire érdemes lenne. Chris és Brian személyisége és pszichés állapota közel sincs úgy körbejárva, mint az említett regényben Ruth esetében.
Chris tettei így a kritikai álláspont érzékeltetése mellett is öncélúbbnak, ezzel együtt pedig üresnek érződnek.
A női szereplők kálváriája sem tud így igazán jelentőségteljes lenni, pedig súlyos esetekből akad itt is bőven. A regény így az esetek többségében a női test kizsákmámyolásával sokkszerűen szembesíti az olvasót. De nem mindig mutat túl azon.
Pedig a Friss hús egy kis odafigyeléssel talán hatásosabb és mélyebb is lehetett volna. Pláne, ha figyelembe vesszük, hogy Ketchum és Mckee megpróbáltak elrugaszkodni az előzmények szemérmetlenül exploitation horror jellegétől. A szokásosnál is nyersebb, durvább nyelvezet is képes lehet inkább visszataszító hatást kelteni, mintsem felismerjük a benne a téma és forma sajátos iróniáját. Továbbá a Friss hús nem egy hosszú regény, még a Tehén című novellával kiegészítve sem, de még így is az első felében meglepően sok az üres, sehová sem tartó locsogás. A karaktereket is kevésbé árnyalják ezek az epizódok, és a cselekmény későbbi alakulására sincsenek hatással. Pedig ha akarnak, Ketchum és Mckee valóban tudnak megkapó, szikár prózával is írni a kegyetlenségről és szenvedésről. Talán ez a relatív inkonzisztencia a másik probléma, amely a forgatókönyv és a regény párhuzamos fejlesztéséből fakad.
Verdikt
A Friss hús pedig végeredményben mégis csak remekül zárja le a Dead River-trilógiát. Épít a korábban felépített mitológiára, ugyanakkor bőven csavar a receptjén ahhoz, hogy frissnek érződjön.
Az érzékelhetően jelenlévő társadalomkritika még a felületesség és vérözön alól is szépen kikandikál, így elsősorban nem az olvasó gyomrát, inkább pszichéjét veszi támadás alá.
Ugyanakkor a rövidsége ellenére is tartalmaz üresjáratokat, helyenként sekélyes, és a tartalma mellett a nyelvezete is képes támadólag hatni. Szóval a Friss hús sem egy egyszerű regény, kifejezetten edzett horroristáknak ajánlott.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
