Nem túlzás azt állítani, hogy minden idők egyik legnagyobb hatású animációs gyerekmeséje volt az Avatar: Aang legendája, amit felnőtt fejjel visszanézve csak még jobban értékel az ember. A százéves háború lezárása után azonban bőven akad még megoldanivaló a tűz, a víz, a föld és a levegő népének világában – ezt mutatja be számunkra a Szukits kiadó által hazánkba is elhozott két Avatar-kötet. Kritika.
„Víz, föld, tűz, levegő… Réges-régen a négy nép békében élt együtt, de minden megváltozott, amikor a tűz népe támadást indított. Csak az avatár, a négy elem mestere képes megállítani őket. Ám amikor a legnagyobb szükség volt rá, ő eltűnt. Azóta 100 év telt el, és a bátyámmal megtaláltuk az új avatárt, egy Aang nevű levegőidomárt. Neki, páratlan képességei ellenére is, sokat kell még tanulnia, mielőtt bárkit megmenthetne. De én hiszem, hogy Aang megmentheti a világot!”
– pont idén lesz 20 éve, hogy először elhangzottak ezek az ikonikus mondatok a Nickelodeon egyik, ha nem legjobb animációs sorozatának, az Avatar: Aang legendájának elején. Azóta egy pocsékul sikerült filmes, valamint egy korrektnek mondható netflixes szériával bővült az utolsó levegőidomár univerzuma. Nem érdemes azonban az Aang utáni következő avatárt bemutató Korra legendája animációs tévésorozatról sem elfeledkezni, ami habár minőségben elmarad a 2005-től 2008-ig futó, három évados klasszikustól, így is egy elképesztően minőségi szériát szolgáltatott a rajongóknak.
Mindezek jól illusztrálják, hogy a több generációnyi gyermek morális nevelésében – és nem utolsó sorban megnevettetésében – kulcsszerepet betöltő sorozat milyen óriási rajongótáborral bír.
Az előbb felsorolt gyűjtés pedig nem is ad teljes képet az Avatar-univerzumról, ugyanis a társasjáték mellett Korráról és Aangról is szóló képregénysorozat is létezik. Ez utóbbit hozta el Magyarországra hosszú évek várakozása után a Szukits Kiadó, amely 2024 decemberében és várhatóan 2025 márciusában két-két kötettel jelentkezik a rajongók nagy örömére – a közeljövőben pedig a 6 részből álló komplett szériát idehaza is bemutatják. Megnéztük, mit tud az első két kötet.
Hiánypótló tartalom Avatar-rajongóknak
Az ígéret, valamint A keresés című részek minden bizonnyal gyorsan meg fogják győzni a sorozat rajongóit, hogy becsatlakozzanak a képregényes folytatásba, ugyanis egyáltalán nem egy olcsó fan fictionről van szó, hanem egy, a kánonba tökéletesen illeszkedő folytatásról. A főszereplők szóhasználata és karaktere teljesen megfelel a rajzfilmben tapasztaltaknak, a kockások kezdete pedig konkrétan a széria utolsó képsoránál veszi fel a fonalat. Egy rövid felvezető után azonban egy egyéves ugrás következik előre, melyet követően tisztán láthatjuk, milyen változásokat okozott a négy nép életében a háborús időszakról békére történő átállás.
A sorozat alkotói, Bryan Konietzko és Michael Dante DiMartino által megalkotott világhoz hűen itt sem beszélhetünk túlidealizáltságról: ahhoz képest, hogy egy gyerekmese folytatásáról van szó, rendkívül tanulságos és mondhatni „felnőttes” dilemmákkal találkoznak hőseink. Közülük is kiemelkedik a széria végére egyedülállóan komplex karakterré váló Zuko, akinek a Tűz uraként saját népe érdekeit is szem előtt kell tartania a transzformáció során, mindannak ellenére, hogy pontosan tudja: ők a felelősek a világégésért.
Kicsit olyan érzése van az embernek, mintha a Hitler utáni német vezető dilemmáit követné végig az oldalak közt lapozgatva. Bár idegenkedünk a tűz népének múltjától, mégis empátiát érzünk a karakter iránt.
A Zukóban kibontakozó konfliktus többrétű: egyrészt úgy kell vezetőként helytállnia, hogy sosem készült uralkodónak, másrészt pedig saját népének egy része is páriaként tekint rá, amiért elárulta saját apját. Ha pedig ez nem lenne elég, ott van az a probléma is, hogy bár az Avatárral közösen megalkották a harmónia-helyreállítási mozgalmat, azzal szembesülnek, hogy a Tűz népének 100 év alatt végbement terjeszkedése révén nem alkalmazható tovább a dogmatikus, szigorúan négy népre osztott világrend. A népek keveredése révén tehát elkerülhetetlenné válik a globális gondolkodás meghonosítása, ami végül elvezet majd minket a Korra világában tapasztalt diverz világhoz.
Az alapkonfliktus tehát bár magától értetődő, abszolút elismerésre méltó, ugyanis nem valószínű, hogy van még egy olyan, nagyrészt gyermekeknek szánt animációs sorozat, amiben ilyen komplex kérdéseket tárgyalnának ki úgy, hogy közben egyáltalán nem érződik szájbarágósnak, mit tekintenek jó döntésnek az alkotók. A kérdésre ugyanis nincs helyes válasz: emberközeli példák viszont igen, amiket Aang, Sokka, Toph és Katara révén bőségesen látunk is a kötetben. Az első rész tehát inkább a globális összefüggéseket, mondhatni a folytatás alapját mutatja be az olvasók számára, míg a második kötetben már sokkal inkább az univerzum bővítését, például a spirituális oldalban való elmélyedést láthatjuk kibontakozni amellett, hogy a főszereplők útjának folytatását is megkapjuk.
Tökéletesen passzol az univerzumba
Habár a köteteket nem az eredeti alkotók, vagyis Bryan Konietzko és Michael Dante DiMartino jegyzik, hanem Gene Yang, így is látható, mennyire ismeri a szerző az alapanyagot. Már az első képregényben sem finomkodnak, a másodikban viszont még inkább csúcsra vannak járatva az utalások az előzményszériára és a Korra legendájára, ami egyfajta furcsa, bennfentes érzést ad. Ez pedig remekül rezonálhat az olvasókkal: a feleségemnél és nálam legalábbis nagyon bejött. Ez persze abból is fakad, hogy a párom gyerekkorától kezdve óriási rajongó, együtt pedig az összes létező médiumban megjelent feldolgozást megnéztük/kiolvastuk már.
Amit szintén érdemes kiemelni, hogy az eddig megjelent két kötetnek abszolút nem Aang a főszereplője, sokkal inkább Zuko.
Míg az első részben apjával és az uralkodás gondolatával próbál megbékélni, addig a másodikban, A keresésben anyja és húga az, akivel igyekszik rendezni a viszonyát. Mindezt pedig úgy kívánja megtenni, hogy Azulát is magával viszi az eltűnt édesanyja felkutatását célzó misszióra.
Azonban ahogy azt gondoltuk, nem lesz egyszerű dolga, ugyanis azon felül hogy testvére megrögzötten gyűlöli Aangot, Katarát, Sokkát és Tophot – és persze Zukót is –, meggyőződése hogy anyja alakította úgy a sorsát, hogy sose lehessen belőle uralkodó. Tehát míg Zuko fel akarja kutatni édesanyját, hogy még több időt tölthessen vele, és jobban megismerje, Azula épp hogy végleg el akarja törölni a Föld színéről, még az emlékét is. Habár így leírva szélsőségesnek és felületesnek tűnhet hármuk viszonyrendszere, közel sincs így, a diskurzusok révén ugyanis sokkal többet tudunk meg mindegyik karakterről.
A keresés nagy erőssége, hogy míg a sorozatban csak utalgatások vannak Zuko anyjának utóéletére, a képregény minden felmerülő kérdésünkre választ ad, a visszaemlékezések révén pedig azt is megtudhatjuk, milyen körülmények vezettek odáig, hogy Ursa kénytelen volt hátrahagyni gyermekeit, sőt azt is, hogyan vált a Tűz ura feleségévé. Kis túlzással tehát elmondható, hogy a kötet minden, a sorozatban tátongó lyukat befoltoz, mindemellett pedig a szellemvilág lényeinek tárházát is bővíti – erről azonban elég nehéz spoilerek nélkül beszélni, így aki többet akar erről megtudni, kénytelen lesz elolvasni a második részt is.
Tökéletes folytatás
Mindent egybevetve kijelenthető, hogy a két kötetnek ott lenne a helye a 2024-es év legjobb hazai képregényes megjelenéseinek listáján. Azt fontos kihangsúlyozni, hogy van egy belépési küszöb a képregények elolvasásához, ami nem meglepő módon az, hogy pontosan ismerni kell az Aang legendája sorozat történéseit – ugyanis csak így fogjuk megérteni a történetet és az utalásokat.
Ez azonban könnyedén pótolható, a tudás pedig vélhetően nem hiányzott a fordítóknál sem: Zekov Szófia és Hódosi Fruzsina ugyanis remekül szólaltatta meg a karaktereket magyarul, éppen úgy, mint ha a sorozatokból ismerték volna a szavuk járását.
Ez jelentős szerepet vállal az olvasói élményből, amit a pazar történet mellett természetesen Gurihiru rajzai is segítenek – akinek neve egyébként Pókember és Deadpool kockásoknál is feltűnt már. Ez utóbbi kapcsán egyetlen aggályom volt: Aang arcának rajzstílusa ugyanis kicsit szokatlan volt, míg a többieknél nem éreztem ehhez hasonló inkonzisztenciát a sorozathoz mérten.
Az Avatar: Aang legendája képregényes sorozat első két kötete tehát rendkívül magasra tette a lécet a hátralévő négy résznek. Az ígéret és A keresés ugyanis egyértelmű bizonyíték arra, hogy bár közel 20 év eltelt a széria bemutatása óta, még mindig nehezen találni olyan univerzumot, ami jobb morális alapot szolgáltatnának a gyerekeknek, a serdülőkorú fiataloknak, vagy akár a felnőtteknek, mint Aang és társainak világa.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.