HIRDETÉS

HIRDETÉS

Sorozat

Korra legendája: Egy bátor új generáció négy évada

Az Avatar: Aang legendája c. sorozaton egy generáció nőtt fel, elmondhatjuk, hogy a 2005 és 2008 között futó három évad az egyik legnagyobb hatású amerikai rajzfilm volt a 2000-es évek gyerekei számára. A Korra legendája 2012-ben veszélyes küldetésre vállalkozott – 70 éves időugrással fogja folytatni a nagysikerű sorozatot. A kérdés már csak az, vette-e az akadályt?

HIRDETÉS

HIRDETÉS

A spin-offok fénykorában szerintem sokan megállapítják, hogy egy sikeres sorozatról, vagy univerzumról lehúzott sokadik bőr gyakran hullámzó minőségű végterméket eredményez. Legyen szó a rengeteg Marvel sorozatról, a Star Wars univerzum újabb és újabb darabjairól, vagy egy regényadaptáció hozzágondolt évadairól. Gyakran tapasztaljuk, hogy ahogy az idő telik, egyre kevesebb a tényleges ötlet, és egyre inkább azért készülnek a folytatások, hogy némi extra pénzt lehúzhassanak a rajongótáborról. A Korra legendája ugyan még a nagy spin-off hullám előtt érkezett, de így is rengeteg kételkedés fogadta. Egyrészről, sokan akartunk visszacsöppenni az ismerős világba, megtudni a kedvenceink sorsát az Aang legendája sorozat, és a képregények cselekményén túl. Másrészt viszont hetven éves időugrás, egy teljesen új főszereplő, és egy fantasy steampunkká fejlesztése elég kockázatot is jelentett.

Az Avatar keleties fantasy világot fest le, ahol négy nép él: a Víz, a Föld, a Tűz és a Levegő népe. Minden népben akadnak különleges emberek, az úgy nevezett idomárok (illetve egyes fordításokban hajlítók, bár ez a Shyamalan-féle filmnek hála nem túl népszerű fordítás), akik képesek uralni a népükre jellemző elemet. Köztük is különleges az avatár, a reinkarnálódó mester, aki mindig más népbe születik, de mind a négy elemet irányítani tudja, és képes kommunikálni a párhuzamos síkkal, a szellemvilággal. Az Aang legendájában a világot éppen háború kavarta fel, és a levegő népét jóformán kiirtották – az egyetlen túlélője egy tizenkét éves kisfiú volt, akiről ki is derült, hogy ő a kiválasztott, a négy elem mestere, aki talán még megakadályozhatja a pusztítást. 

HIRDETÉS

A Korra legendájára a háború már véget ért, Aang vezetése alatt a világ békekorba lépett, és erős fejlődésnek indult. A négy nép létrehozott egy ötödiket, amely a békéjüket és az együttműködésüket jelképezi: ez lett az Egyesült Nemzetek Köztársasága. Fővárosa, Köztársaság Város a modern világ fellegvára. Hetven évvel a háború vége után automobilok száguldanak az utcákon, léghajók és vonatok haladnak a felhőkarcolók között, a telefon, a rádió, az elektromosság a mindennapok része lett, összefonódik a technológia és a mágia. Ebbe a világba születik Korra, a forrófejű tinédzserlány, Aang reinkarnációja, aki minden szempontból különbözik elődjétől. Ahol Aang félt a sorsától, Korra alig várja, hogy belevethesse magát a kalandokba, ahol Aang békés és kompromisszumkereső, ott Korra harcias és megalkuvást nem tűrő. Az új világra azonban új veszélyek leselkednek, és ahhoz, hogy másoknak segíthessen, Korrának először magának kell fejlődnie.

Ha egyetlen szóval kellene leírnom a Korra legendáját, és azt, hogy miért működik spin-offként ott, ahol sok másik elbukik, akkor az lenne, hogy bátor. Meri elengedni kicsit a múltját, időskorú, tanácsadó szerepű cameo karakterekké redukálva az ikonikus elődöket. Meri fejleszteni és változtatni a világát, nem hagyja stagnálni csak azért, hogy kényelmeset és ismerőset lássunk. Mer felnőni a közönségével: az Aang legendájának kicsit gyerekesebb humora, és szájbarágósabb tanításai után komolyabb pszichológiai problémákat, mélyebb filozófiát, társadalmi kérdéseket vesz elő.

Mer módosítani a bevált recepteken, a saját útját járni, és a bátorsága kifizetődik.

A Korra legendája varázslatos, de a maga módján az. A hőseihez kötődhetünk, de nem az eredetit kapjuk vissza, és ez az első részektől nyilvánvaló.

Korra maga kiváló főhős. Nem hibátlan, sőt, gyakorlatilag végig botladozza a négy évadot. Hatalmasakat fejlődik, és legalább ekkorákat bukik. Tipikus tizenhét éves, a szó legjobb és legrosszabb értelmében: nyitott, készen áll változtatni, újragondolni a világot, nyomot akar hagyni maga után, de sokszor önző, nem hajlandó az együttműködésre, elutasítja a jószándékot is. Sokszor fontosabb neki a sport, mint a spirituális fejlődés, vagy egy komoly probléma megoldása, hol veszekszik a szüleivel, hol pedig tűzbe tenné értük a kezét, és végignézünk pár nagyon kínos jelenetet amíg a szerelmet keresi. Vannak itt szakítások, megcsalások, kísérletek, hogy féltékennyé tegyék egymást, és végül mindenki más oldalán köt ki, mint akit eredetileg kinézett. Hiába szoros a baráti társaság kapcsolata, de az eredeti avatárcsapat stabil összetartásával szemben itt azért megvannak a kamaszos rivalizálások és veszekedések – a karaktereknek fel kell nőniük ahhoz is, hogy a barátságaik éretté váljanak. Alapvetően nagyon szerethető a mellékszereplő gárda is: egy olyan trió, ami kiválóan kiegyensúlyozza Korra személyiségét. Mellette pedig az idősebb generációból is többet kapunk: Aang fia, Tenzin, vagy Toph lánya, Lin, visszatérő és szerves tagjai a szereplőgárdának, akiket mindig öröm látni.

Erős pontjai a sorozatnak az antagonistái is. Különböző társadalmi rendszerek és elvek ütköznek, végső soron folyamatosan azon a témán maradva, hogy a világ gyorsul és változik, az embereknek pedig fel kell vennie ezt a ritmust.

Ha az antagonisták nem is megfelelő eszközzel küzdenek érte, Korrának már nem csak legyőznie kell az ellenfeleit, hanem sokszor megérteni a céljaikat, a hátterüket, és tanulni a harcukból.

Mindehhez társul egy rendkívül igényes szinkronmunka – a magyar szinkron sajnos gyengére sikerült, rengeteg hangcsere, fordítási baki, inkonzisztencia volt benne, csak a negyedik évadra tudták tényleg megtalálni az egyensúlyt, de az eredeti hangok egészen kiválóak. Janet Varney brillírozik főhősként, Mindy Sterling minden szava tökéletesen illik a szarkasztikus rendőrfőnök Linhez, J. K. Simmonsnak Tenzin jutalomjáték, és páran visszatérnek az előző sorozatból is: Dante Basco például ezúttal Zuko herceg unokáját, II. Iroh-t szólaltatja meg, de Grey Griffint is visszakaptuk Ming-hua, az egyik antagonista szerepében. Jeremy Zuckerman zenéi pedig fantasztikus aláfestést adtak a történetnek: ha nem is annyira fülbemászóak a dallamok, mint az Aang legendája esetén, de egyes jelenetekben megkockáztatom, hogy komplexebb, érzékenyebb OST-t tett le az asztalra, mint az előd esetén.

Azért természetesen a Korra legendája sem sorozatként, sem spin-offként nem tökéletes. Technikai problémái közé tartozik, hogy a második évad elejét más stúdió animálta, és ez a döntés látványos. Sokkal ügyetlenebb, kevésbé részletgazdag látványvilágot kaptunk. Később pénzhiány miatt voltak klipújrahasznosítások, rövidítések, és ismét, a baj nem az, hogy voltak, hanem az, hogy látszik. A készítők látványosan próbáltak átfogó történetíveket írni, és megfelelően felépíteni a cselekményt, de sosem lehetett tudni, végül melyik lesz az utolsó évad, mi jelenhet meg a képernyőn és mi nem (néhány erőszakosabb, illetve egy LMBTQ+ tartalmú jelenet esetén ez komoly vitatéma lett). Ez pedig sajnos rányomta a bélyegét a végeredményre.

Ettől függetlenül is akadtak problémák: a Korra legendája tényleg mert bátran nyúlni a régi generációhoz is, megmutatni, hogy attól, mert szerettük őket, és gyerekkorunk hősei voltak, nem hibátlanok, de néhol ezzel túlzásba is estünk. Aang borzalmas szülői viselkedése erősen rányomta a bélyegét arra, ahogy akár a Katarával való kapcsolatát láttuk, Toph karakteréhez pedig bár illik a felelőtlen, két ismeretlen férfitől született két lányt messze túl megengedően nevelő rendőrfőnök képe, de egyben mégiscsak szemben áll a karakterfejlődésével – hiszen nála pont az volt a lényeg, hogy megtanuljon felelősséget vállalni. Az új női karakterek kezelésével is adódtak gondok – bár sok erős, harcos, vagy inkább az eszét használó lányt ismertünk meg, azért végső soron kevés az, akikre azt mondhatjuk, hogy a karakterívük is valóban pozitív lett. A karriert előnyben részesítő nők azért általában magukra maradnak és boldogtalanok, a nagyon családközpontúak elérik életük célját, és elég standard, hogy a fiúsabb, harcosabb lányokról derül ki, hogy inkább a saját nemüket részesítik előnyben – ezzel pedig a tervezett inkluzivitás helyett pont sztereotípiákra sikerült ráerősíteni. A leszbikus szerelmi szál ráadásul – bár a készítőkön kívül álló okok miatt – de felületesen lett megírva, nem igazán volt idő rá, hogy ténylegesen kémiát és romantikus vonzalmat építsenek a két érintett lány között, ami katartikus helyett kicsit csalódást keltővé teszi a zárásukat.

Minden hibája dacára azonban a Korra legendája kiváló sorozat, és méltán nevezhetjük akár a spin-offok királynőjének is: mert így, ilyen bátorsággal kell továbbépíteni egy univerzumot. Most, hogy bejelentették a következő, modern világban élő avatár történetét, és ismét mozgolódás van a sorozat háza táján, marad a kérdés: képesek lesznek ezt újra megcsinálni, és ilyen újszerűen, kreatívan alkotni? Egyelőre csak reménykedhetünk benne, de addig is, itt az ideje újranézni az eddigieket.

9 /10 chakraptor

Korra legendája

The Legend of Korra

Kaland, fantasy
4 évad
Premier: 2012.08.26.
Csatorna: Netflix

author
Nagyjából 2015-ben kezdtem el blogot írni, elsősorban science fiction témákban. Később nyitottabbá váltam a keleti kultúrákra, érdekelni kezdtek az animék, és az ázsiai filmművészet is. Jelenleg ezekkel is sokat foglalkozom kritikusabb, elemzőbb szemmel.