Infláció ide, fólia és árkötöttségi törvények oda, a képregények köszönik, de jól megvoltak 2024-ben is. Régóta hiányolt kötetek, friss és ropogós mangák – igazán színes és izgalmas merítésből volt szerencsénk kiválogatni a legjobb képregényeket, amiket most jó szívvel ajánlunk nektek! 2024 legjobb képregényei a Roboraptor szerint.
Mark Millar – Superman: Vörös hős
Mark Millar neve kis túlzással olyan a képregényes világban, mint Spielbergé a filmes szcénában: minden, amihez hozzáér arannyá válik. Nem volt ez másképp az alternatív történelmi képregényében, a Vörös hősben sem, amiben egy olyan egyszerű gondolattal játszott el, hogy mi lett volna, ha a kis Kal-L-t szállító űrhajó néhány órával később éri el a Föld vonzáskörzetét, és így nem az Egyesült Államokban, hanem a Szovjetunióban ér Földet. Az eredmény pedig egészen magával ragadó: a kötet egyszerre gondolja újra a modernkori történelmünket és a komplett DC-irodalmat, mindezt pedig úgy, hogy egyetlen lapján sem érződik erőltetettnek, vagy karikatúraszerűnek. Az i-re a pontot pedig a befejezés teszi fel, amellyel két olyan karaktert állít rokonságba, amit soha életemben nem hittem volna, hogy kivitelezhető. (Lányi Örs)
Superman kellett ahhoz, hogy tömegeket érjen el a Kommunista kiáltvány – Vörös hős kritika
Patricia Martín és Raúl Allén – A Dűne: Próféta
Frank Herbert Dűnéje jóformán minden médiumot (újra) meghódított az utóbbi években, és a képregényes világ sem volt kivétel. Az első könyv képregényváltozata három részre bontva jelent meg a polcokon, és zárás, a Próféta sem okozott csalódást. Gyönyörű kötetet kaptunk, látomásos rajzokkal, amelyek sok szempontból az összes eddigi adaptáció közül a legpontosabban ábrázolják Frank Herbert fantasztikus világát. Elképesztő színvilág, érdekes formák, sokszor önálló műalkotásként is működő oldalak jellemzik a képregényt. És természetesen a történet sem okoz csalódást – az erősebben elkanyarodó filmváltozat után a Patricia Martín és Raúl Allén munkája egy-két részletet leszámítva teljesen pontosan követte az eredetit. Mindenképp jó lenne, ha nem állnának meg itt, hanem láthatnánk további köteteket, akár a Dűne messiását, vagy a Dűne gyermekeit is az ő rajzaikkal. (Medvegy Anna)
Garth Ennis – A fiúk
A fiúk szupigyilkos csapatának történetét ma már talán senkinek nem kell bemutatni, ugyanis a Prime Video sorozata egyértelműen popkulturális jelenséggé vált. A jó hír azonban az, hogy a már négy évadot megélt széria igencsak elkalandozott az alapanyagától, így a Garth Ennis által jegyzett, és a Szukits által idén magyarul kiadott képregény rengeteg újdonságot tud mondani erről a világáról. A 330 oldalas első kötet kapcsán például nagy újdonság lehet a sorozat rajongóinak, hogy a sztori nem csupán A fiúk és a Hetek körül forog, hanem a kisebb, pitiáner szupicsapatok “csínytevésein” van inkább a fókusz. Emellett sokkal gyorsabb a tempója, mint a széria első évadának, és az is a kötet mellett szól, hogy az amerikai határokat átlépve a globális politikai, hatalmi harcokat is ügyesen mutatja be. (Lányi Örs)
A fiúknál profibb és parasztabb képregényt is nehéz találni – The Boys képregény kritika
Odyr – Állatfarm
Az 1984 után George Orwell másik nagy überklasszikusa, az állatokkal előadott politikai allegória, az Állatfarm is megkapta a maga képregényes verzióját, az eredmény pedig önmagáért beszél. Hiába indul alapvetően kiegyensúlyozottan az emberek utáni állati rezsim, ha egyszer a többi jószágnál fejlettebb, intelligensebb, így dörzsöltebb disznók (azaz a kommunista párt vagy annak elitje) rövidesen ugyanolyan, vagy talán még nagyobb elnyomásban és nélkülözésben részesítik az alsóbb osztályokat. Persze a kommunizmus természetrajzának bemutatása csak a mű egyik olvasata, lapulnak benne még érdekesebb elemek is. Minden emberi struktúra magában hordozza a szenvedést? Na és vajon létezhet-e egyáltalán egyenlő társadalom? Odyr akrillfestékes, kissé elnagyolt állatábrázolása okán a mű tényleg olyan, mint egy mesekönyv, ám mint ahogy a cselekmény és a karakterek esetében, úgy a festményeken is rendre átszűrődik az orwelli világ és mondanivaló brutalitása. Egyszóval az év egyik kihagyhatatlan képregénye. (Szente Ádám)
Az Állatfarm képregény formájában tárja újra szélesre kapuit
Yuu Tanaka – Reincarnated as a Sword (Penge az új életem)
2024-ben szerettem volna olyan képregényekkel megismerkedni, melyek nem köthetőek sem a DC, sem a Marvel univerzumhoz. A Reincarnated as a Sword azonnal felkeltette az érdeklődésem, hiszen a rajzstílusa és a témája igen közel áll az én ízlésemhez. Remek választás volt, mivel az idei kedvenc olvasmányélményeim egyikévé vált.
Reincarnated as a Sword egy könnyed, igazán szórakoztató fantasy manga, amely egy intelligens mágikus kard és egy Fekete Macskák népébe tartozó, Fran nevű cicalány kalandjait követi egy RPG játékok inspirálta világban. A történet kellemesen ötvözi a humort az akcióval, miközben a főszereplők fejlődéstörténetére koncentrál. A hőseink különböző küldetések teljesítése során újabb titkokra és nemvárt kihívásokra találnak. A történet szerethetetősége mellé társul egy nagyon igényes és szépen kivitelezett grafika, amely még izgalmasabbá varázsolja a cselekményt. A sorozat további részei szerencsére eddig igen gyorsan érkeztek, így nem kell bosszankodva éveket várni a folytatásra. (Demencze Ilona)
A Reincarnated as a Sword manga egyszerre RPG-játék és mesecsöcs kontent – Kritika
Kim Ketli – Sose kövesd a lidércpintyet!
A magyar alkotók között egyre több izgalmas hangot találni, ami köszönhető többek között a 5Panels áldásos tevékenységének, akik egyre több új vagy eddig kizárólag neten alkotó képregényest hoznak el szélesebb közönségnek. Idén ebből a merítésből Kim Ketli webtoonjának fizikai kiadása emelkedik ki magasan. A Sose kövesd a lidércpintyet! az a magyar képregény, amire érdemes figyelni, ugyanis vitathatatlanul profi munka. Mind képi megjelenésében, mind történetileg alaposan végiggondolt és kivitelezett fantasysztori, benne minden, amit az ázsiai képregényekben vagy a varázslós történetekben szeretni lehet. A jelenleg elérhető első kötet egyelőre csak épp elindítja a cselekményt – Eric varázsló egy lázadó fiú után megy, aki varázspotenciálja ellenére meglógott a rendtől -, viszont a két főhős dinamikája annyira erős, hogy gond nélkül elviszi a kötetet a hátán, annak bevezető jellege ellenére is. A füstös, neonos képi világát, ami körbeveszi őket pedig öröm nézni, akár többször is elmerülni benne. (Scheirich Zsófi)
Chugong – Solo Leveling 1.
Amint megláttam, hogy a Fumax kiadó leszerződött a teljes Solo Leveling képregény-sorozatra azonnal tudtam, hogy ez kell nekem. És nem csupán azért, mert a kiadvány minősége már önmagában is zseniális, hanem mert imádom azokat a karaktereket, akik a sztori elején még egy rakás szerencsétlenségként jelennek meg és a szemem láttára fejlődnek valami sokkal többé.
Az eredetileg webtoonként indult Solo Leveling népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy tizenegy kötetes képregényként (pontosabban manhwa, azaz koreai képregény) is kiadták, illetve animét és videójátékot is készítettek belőle. A fantasy képregény főszereplője egy Sung nevű szörnyvadász, aki a semmiből megnyíló mágikus kapuk mögött rejtőző pokoli teremtményektől próbálja megmenteni az emberiséget. Sajnos elég gyenge a harcokban, és még a társai is szapulják emiatt. Az első kötet azt mutatja be, ahogy Sung és vadásztársai átlépnek egy dungeonba (térkapukon keresztül jutnak át egy másik világba), ahol nem éppen a megszokott csatározásra kerül sor. Ezúttal az észnek több szerepe lesz, mint a nyers erőnek, ami igen sok áldozatot követel. A sztori tele van akcióval, némi humorral, de elsősorban Sung karakterfejlődésére alapoz, ami lassan, de biztosan megindul. A színes képregény kiváló minőségű, és a csodás kivitelezésnek köszönhetően a videójátékok világát is jól visszaadja. (Demencze Ilona)
A Solo Leveling színes képregényként is ugyanolyan izgalmas, mint animeként
Joe Hill és Leomacs – Egy kosár fej
Ahogy a filmek, úgy idén sajnos a képregények terén is kicsit lemaradásban voltam az újdonságokat tekintve. Abban viszont teljes mértékben biztos vagyok, hogy ha kicsivel többet fogyasztok is a médiumból, Joe Hill és Leomacs képregényét akkor is a kedvenc ideim kiadványaim közé sorolnám. Sőt, olyannyira, hogy bizony ennyire minden tekintetben szórakoztató és kerek képregénnyel már régen találkoztam. A saját abszurd ötleteiben lubickoló, szemérmetlenül pimasz és komikus horror képregény egyszerre tisztelgés a műfaj klasszikusai előtt, miközben üdítően újító elemeket is tartalmaz. Hill írói stílusához és a megidézni kívánt évtized hangulatához remekül passzolnak az olasz Leomacs rajzai, melyek némileg az átlag kommersz képregények fölé helyezik az Egy kosár fej vizualitását. Meg hát horrorfanként hogy is ne lehetne imádni egy szépiás képvilággal felvértezett sztorit, amiben egy tökéletesen tökéletlen final girl jelölt öldököl egy mágikus viking bárddal? A klasszikus zsánerképregényeket idéző moralizálás és krimi szál pedig csak cseresznye az egészen édes habon. (Laki Péter)
Egy kosár fej, és már indulhatunk is a hűsítő nyári horrorpiknikre – Kritika
Junji Ito – Macskanapló
2024-ben azt is megérte a magyar képregénypiac, hogy van magyar nyelvű Junji Ito mangája! Persze nem a nagy klasszikusok közül kaptunk egyet, de azt mondom, örülni kell annak is, ami van. Főleg, ha olyan humorosan és junji itósan van megoldva az a valami, mint a Macskanapló. A kötet a mangaka egy macskás sorozatát tartalmazza, amiben két egykori háziállata, Yon és Muu mindennapjaiba enged betekintést. Pontosabban abba az érzésbe, hogy emberként (főleg kutyásként) milyen bizarr, olykor pedig horrorisztikus érzés egy téren osztozni két gyanús macskával. Majd miután megszeretted őket, jön az igazi horror, ahol mindentől félted őket, legyen akár egy rutinszerű ivartalanítás vagy a házból való kiszökdösés. Macska- és nem horrorrajongóknak tökéletes komfortbelépő valami aranyos borzongatásba, az antimacskások és horrorsommelierek pedig egy a mangaka kevésbé ismert, de bőven érdekes oldalát ismerhetik meg. (Scheirich Zsófi)
Junji Ito macskákkal kezdi el a magyar olvasók terrorizálását – Macskanapló kritika
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
