Nyáron az utolsó három kötet is megjelent idehaza minden idők egyik legkalandosabb és legviccesebb képregényéből, a Koncból. Jeff Smith műve szerencsére a tetőpontján sem okoz csalódást, sőt. Képregénykritika.
HIRDETÉS
A Konc a hatodik résztől kezdve már a mindent eldöntő lezárásra készíti fel mind a karaktereket, mind az olvasókat. Miután a Sáskák Ura kiszabadul, hogy elpusztítsa a Völgyet és annak lakóit, a Konc kuzinoknak és Tövisnek el kell jutnia Atheia védett városába, hogy ott felkészüljenek az ostromra. Eközben a lányt látomások gyötrik egy bizonyos Szarvkoronáról, amelyet megtalálva véget vethet a háborúnak. Konc Fülének pedig végre el kell döntenie, hogy hazatér társaival vagy részt vesz az ütközetben.
Ez már tényleg minden értelemben a finálé, a végső színvallás ideje.
Ehhez igazodik minden. A Gyűrűk Urát idéző sztori valóban epikus méretűre duzzad. A sötétség óriási, csakúgy, mint a kilátástalanság. Az eddig viszonylag kedélyesen csordogáló cselekmény az eddigi legbaljósabb fordulatokat veszi: nem egyszer látni halált is a képkockákban – persze csak amolyan ifjúsági képregényes kivitelben, a vért mellőzve. Ugyanakkor a főgonosz már-már a gyerekképregény zsánerének határait is átlépve ijesztő és kegyetlen. Koncék pedig minden eddiginél nagyobb slamasztikába kerülnek: bárhová is mennek, mindenhol felüti a fejét a baj, hol a túlerő, hol patkánylények, hol veszélyes, alternatív dimenziók képében.
Ekkor tűnik csak fel, hogy Jeff Smith mennyire jó munkát végzett a karakterekkel.
Ugyanis a történet komolyra fordulásával a szereplők is szép lassan, fokozatosan árnyékot növesztettek. Tövis előttünk vált naiv, mindenre rácsodálkozó “szomszéd lányból” bátor, de bölcs harcossá, sőt, egy csavarnak köszönhetően trónörökössé. Egy olyan amazonná, akit terhelnek a családja titkai, mérgező kapcsolatai, de igyekszik a nagyobb jó érdekében mindenen felülemelkedni. De persze nagy segítségére van a legkisebb, de legrátermettebb Konc, Konc Füle, akit az előző részekben jobbára meg kellett menteni valami elől, de végül ő lesz az, aki egy szorult helyzetben megteszi azt, amit meg kell tennie. Pedig nem is tudja, hogy sikerrel fog-e járni. És ebben áll a Konc egyik nagy, kicsiknek és nagyoknak is fontos igazságtétele:
Egyszer fel kell nőni.
Egy nap Füléhez hasonlóan mindenkinek ki kell lépnie a komfortzónájából, hogy jusson valamerre, hogy csináljon valamit, ami esetleg számít. Mert ilyen az élet. Ha valamire megtanít a képregény a maga édes-bús módján, erre biztosan.
Mert igenis édes is: a komoly királydrámai történések közepette ezúttal sem kell mellőznünk a rajzfilmes csetlés-botlásokat, amelyet leginkább a legszórakozottabb Konc, Bazsaly szállít egy kicsi, a főhősökhöz átállt patkánylénnyel. Főleg ők azok, akik a legnagyobb sötétségben is némi vidámságot szolgáltatnak – ettől lesz igazán emberi a képregény, anélkül, hogy vajmit is veszítene súlyából a dráma.
Apropó dráma: egyedül talán a legrafináltabb kuzin, Svindli nem tanult a hibáiból. De természetesen ő sem kerülheti el a sorsát. Bámulatos, ahogy Jeff Smith úgy írja meg a figurát, hogy szinte már mi is elhisszük: igen, révbe ért fondorlatos terve, és gazdagon, arannyal megpakolt hintóval tér vissza hazájába. Hogy aztán a legutolsó oldalakon koppanjon. Persze nem nagyot. Hiszen mégiscsak segített a csatában, nem egy teljesen elveszett lélekről van szó, így van még számára remény. Jeff Smith műve itt is nagyon emberséges: akiben érzi az esélyt, azt csak kicsit dorgálja.
Viszont amit egyáltalán nem érhet ismét panasz, az a látványvilág. Az utolsó pár kötetben egymást érik a grandiózus nagytotálok és csataképek, amelyeket Smith páratlan eleganciával, dinamikusan hoz, méghozzá úgy, hogy mindig valami apró geget is becsempész a történések közé.
Szórakoztató, drámai és meglehetősen tanulságos tehát a végkifejlet, mi kellhet még egy képregényolvasónak?
Elmondom: semmi. Tedd is gyorsan a tizenéves gyereked elé a köteteket, olvasd el Te is, és legyetek elégedettek együtt! A Koncnál ugyanis jelenleg nincs jobb képregény abban a tekintetben, amit kilenc részen át művel: egyszerre látja el szellemi munícióval mind a gyakorlottabb fanatikusokat, mind pedig a formátummal ismerkedőket.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
