A Lucas háborúi emészthetően, könnyeden meséli el George Lucas viszontagságos útját a Star Wars elkészítéséhez. Ha felületesen, de szórakoztatóan merülnél el a Csillagok háborúja létrejöttének fő mérföldköveiben, ez a te képregényed: bájos, szórakoztató és informatív egyszerre!
HIRDETÉS
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy George Lucas epikus sci-fi űroperája, a Star Wars milyen hatással volt a popkultúrára és a filmiparra. Kijelenthetjük, hogy a mozik, a filmek vagy épp a játékok világa nem az lenne, ami, ha nem lett volna a Csillagok háborúja. Ahogy azonban ez gyakran lenni szokott az ilyen sorsdöntő alkotásoknál, Lucasnak és csapatának komoly viszontagságok árán sikerült idáig eljutnia. A Lucas háborúi, ahogy a címe is utal rá, azokat a konfliktusokat mutatja be, amelyeket Lucasnak és környezetének kellett megvívnia életük során ahhoz, hogy létrejöhessen ez a grandiózus produkció, ami örökre megváltoztatta a világot.
A képregény Lucas gyerekkorában, fiatalkori autóbalesetével indít, bemutatva, hogy az álmodozó srác már akkoriban is ki akart lépni a mederből, és más utat akart járni, mint amit a szülei elképzeltek a számára. Balesete ráébresztette arra, hogy azzal szeretne foglalkozni, ami szenvedélyt vált ki belőle – így jutott el a filmes pályára. A sztori végigkíséri diákéveit; a THX 1138 és az Amerikai graffiti létrejöttét; barátságát más korabeli alkotókkal, mint Steven Spielberg vagy Francis Ford Coppola; kapcsolatát feleségével, a vágó Marcia Griffinnel; fő attrakciója pedig a Csillagok háborúja megalkotása, az azzal kapcsolatos konfliktusok,
valamint a stáb tagjai közti kapcsolatok bemutatása.
Laurent Hopman író érdekes (részben elképzelt, de valódi forrásokon alapuló) dialógusokkal és mozzanatokkal megtűzdelve halad végig már-már megállíthatatlan lendülettel Lucas karrierjén. Az írás erőssége, hogy nemigen foglalkozik a sallanggal, és, még ha elnagyolva is, de igyekszik egy átfogó képet adni azokról a hangulatokról, eseményekről és személyekről, amelyek meghatározták ezt az életutat. Érdekes olvasni arról, ahogy Lucas már gyerekként a Flash Gordon és a Doctor Doom-képregényekre volt ráállva; vagy ahogy szembement aztán a filmkészítési hagyományokkal. Izgalmas megtudni, miként választotta ki Mark Hamillt, Carrie Fishert és Harrison Fordot Luke, Leia és Han Solo szerepire; vagy miként alapította meg az Industrial Light & Magicet és eszközölt formabontó új technikai megoldásokat.; A történet része azon szupercsapat összeállása, akik nem csupán megvalósították a filmet, de szembeszálltak a 20th Century Fox abszurd követeléseivel is.
Ezekhez pedig tökéletesen passzolnak Renaud Roche rajzai, aki szintén egyszerűen, de kifejezően vetette papírra a karaktereket és a helyszíneket. Kifejezetten kreatívan alkalmazta a színeket, leginkább az egyedi vagy képzeletbeli jeleneteknél, kontrasztba állítva a valóság szürkeségét azzal a grandiózus, varázslatos világgal, amit Lucas megálmodott. A képregény egyébként tökéletes kísérője a Francis Ford Coppolára fókuszáló Út a paradicsomba című könyvnek, ugyanis bizonyos szakaszoknál van némi átfedés a sztorik között. Talán a Lucas háborúi kevésbé kritikus alkotójával, de ez jellegéből is fakad: kevésbé merül el a részletekben, és inkább a fontosabb mérföldkövekre összpontosít.
Az alkotást lapozgatva azon kaptam magam, hogy – főleg a film megvalósítása felé haladva megvalósítása –, kifejezetten izgultam a szereplőkért. A készítők kiválóan ragadták meg azt a ritmust és azokat a karakterjegyeket, amik együttesének köszönhetően igazán együtt érezhetünk a szereplőkkel, hiába tudjuk, hogy a sztori vége minden idők egyik legelismertebb és legsikeresebb alkotása, ami új filmes fogalmakat és technológiákat teremtett. Izgultam, nevettem, meghatódtam, ahogy hőseinket szorítják a határidők, szivatják a pénzes fejesek, belső konfliktusok alakulnak ki közöttük. Ahogy Lucas stresszelve hajtincseket vagdos. Ahogy Ford és Fisher között munkahelyi románc alakul ki (amiről mesél Carrie Fisher A hercegnő naplója c. könyvében is). Ahogy az Obi-Wan Kenobit alakító Alec Guinness ki akar szállni félúton. Ahogy Tunéziában kiégnek a droidok. Ahogy – legalább őszinte – barátai és stábja sem látja azt a víziót, amit Lucas elképzelt. És ahogy a cukorbeteg alkotó az összeomlás szélére kerül. Hopman és Roche nagyon ügyesen ragadták ki a fontos, mégis informatív mozzanatokat, hogy a sikersztori klasszikus lendületét ötvözzék egy dokumentarista stílussal. Ráadásul ez újabb bizonyítéka annak, hogy a képregények, még ha talán nem is annyira precízek,
de nagyon is alkalmasak az ilyen jellegű igaz történetek elmesélésére.
A Lucas háborúi, ha túl sok információt nem is tartogat a Star Wars-veteránok számára, szuper lehetőség azoknak, akik nem mélyültek még el abban, hogy mi zajlott a színfalak mögött, és miként jutott el a sikerig George Lucas. Élvezetes lapozgatni, jól van kigondolva, megvalósítva és megalkotva, és tele van érdekes részletekkel. A Csillagok háborúja elég gigantikus jelenség, míg a képregény elég könnyen fogyasztható ahhoz, hogy a laikusok számára is egy izgalmas élményt nyújtson. Ha pedig valaki még jobban elmélyülne a történetben, a kötetben található hivatkozások bibliográfiája remek kiindulási pontként szolgálhat. Egy biztos: Lucas is megvívta a háborúit, és örökre megváltoztatta a filmipart és a popkultúrát azzal, ahogy képzelete egyszerűen nem ismert határt!
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
