A Csupasz pisztoly régóta tervezett rebootja/folytatása minden szempontból vesztes helyzetből indult, hogy aztán végül az év legnagyobb pozitív meglepetésévé váljon.
A legbiztosabb szabály arra, hogy egy filmet folytatni fognak, ha szerepel a címében a „végső” szó. Lehet, hogy évtizedek múlva, lehet, hogy az eredeti színészek nélkül, de egy biztos még nem volt olyan „final” (al)címmel bíró film, ami tényleg lezárta volna az adott sorozatot. A tendencia újabb szép példája a Csupasz pisztoly-sorozat. Noha bő három évtized telt el a trilógia záródarabja óta, de hosszú produkciós kálvária után csak bebizonyosodott, hogy mégsem a három és egy harmadik rész volt a rekeszizmaink ellen elkövetett végső merénylet.
Közel sem új keletű terv, hogy minden idők legviccesebb filmtrilógiája folytatást kapjon. Eredetileg még a 2000-es évek végén kezdtek el fejleszteni egy TV-re szánt negyedik filmet, amiben a Leslie Nielsen által játszott Frank Drebin átadta volna a stafétát a fiának. A forgatókönyv számos változáson esett át, Nielsen 2010-ben bekövetkezett halála előtt, ami aztán meg is ölte a projektet. Nem sokkal később 2013-ban Ed Helms főszereplésével próbálták rebootolni a sorozatot,ám ebből végül szerencsére semmi sem lett. Ezt követően érkezett meg Seth MacFarlane, és végül az ő produceri felügyelete mellett – a The Lonely Island komikus/rap trió tagjának, Akiva Schaffer rendezésében – készült el a folytatás. Mert a címével ellentétben a 2025-ös Csupasz pisztoly valójában folytatás. Ami azonban ennél is meglepőbb: hogy működik.
Pedig minden ez ellen szólt. Kezdve azzal, hogy az eredeti Csupasz pisztoly egy krimiparódia. A reboot dolgát pedig rendesen megnehezítette, hogy manapság nem igazán készülnek – főleg nem moziforgalmazásban – klaszikus krimik, zsarufilmek, thrillerek. De hagyományos értelemben vett (tehát nem sci-fi/szuperhős) akciófilmek is ritkán. Így jogos a kérdés: hogy mégis mit tudna 2025-ben egy Csupasz pisztoly parodizálni? Az sem segített, hogy az eredeti film alkotó gárdájának még életben lévő tagjai – különösen David Zucker – rendre elhatárolódtak a projektől. De, ami miatt a leginkább szkeptikusak lehettünk, az Leslie Nielsen pótlása. A Csupasz pisztoly ugyanis egyet jelenetett annak főszereplőjével, akinek sajátos – a komolyságát legnagyobb idétlenségek közben is, rezzenéstelen arccal őrző – előadásmódja utánozhatatlannak tűnt.
A film első és talán legnagyobb meglepetése így kétségkivül az, hogy Liam Neeson mennyire jó utódja. Persze belegondolva az utóbbi időben leginkább akció-nagypapaként munkálkodó színész valójában teljesen logikus választás. Ugyanis a közhiedelemmel ellentétben Leslie Nielsen sem komikus színészként került a Csupasz pisztolyba (illetve az azt megelőző Nagyon különleges ügyosztály sorozatba). Sőt, az eredeti filmet társrendező David Zucker szerint fogalmuk sem volt róla, hogy Nielsennek van-e humora.
Neeson pedig nemcsak monogramjában idézi a legendát, hanem abban a képességben is, hogy képes halálosan komolyan venni a legnagyobb, ordas baromságokat.
Mintha csak az Elrabolva filmben játszana. Úgy hülyéskedik, hogy közben megőrzi a komolyságát. Ebben rejlett mindig is a Csupasz pisztoly-hangulat lényege, hogy a szereplők úgy reagálnak az abszurdra, mintha az teljesen normális lenne. Pamela Anderson pedig szenzációs bűntársa Neesonnak hülyeségben, elképesztően jó a kémiájuk – nem is csoda, hogy a film után tényleg összejöttek.
Liam Neeson azonban nem másolja Nielsen manírjait, hanem nagyon finom önironiával parodizálja a saját akciófilmes alakításait. Úgy, hogy a végeredmény úgy legyen hű Nielsen hagyatékához, hogy közben ne is érezzük olcsó másolatnak. Nagyjából ez mondható el az egész filmről. A 2025-ös Csupasz pisztoly az esetek/gegek többségében egy ízig-vérig Csupasz pisztoly-film, miközben igyekszik kerülni a nosztalgikus alacsony labdákat. Tehát: nem azzal igyekszik Csupasz pisztoly-filmmé válni, hogy szüntelenül idézi és utalgat az eredetire, hanem inkább igyekszik az előd szellemiségében, de – nyilván a kornak megfelelően – kissé pikértebb, néha prosztóbb, új poénokkal operálni.
A Csupasz pisztoly egy paródiafilm. Így törvényszerű, hogy hivatkozzon és utaljon más filmekre. Ám ezt mindig is sokkal finomabban tette, mint a későbbi paródiafilmek. Az első Csupasz pisztoly ugyanis nagyobb részben nem konkrét jeleneteket/filmeket, hanem toposzokat, sablonokat, kliséket parodizált. Így, akkor is vicces, ha az ember épp nem ismerte a poén eredetijét. Az új film is hasonlóan jár el. Kevés az olyan geg, ami nagyon célzottan figurázna ki egy-egy konkrét, kortárs filmet vagy sorozatot. Sokkal nagyobb hangsúly van a köztudatban élő, általános filmes toposzok (mint a nyomozók mindig kávéznak) karikatúráján és a váratlanul lecsapó, szenzációsan abszurd képi gegeken (emelődarú helyett gigantikus markolójáték).
Még, ha az egyik legviccesebb geg épp egy Mission: Impossible paródia is, az sem az utalás miatt, hanem a dupla-tripla csavaros abszurdítása miatt vicces. (Maga a fő konfliktus inkább érződik Kingsman: A titkos szolgálat sztorijának lenyúlásának, mintsem szatírájának. De itt úgyis csak egy alibi, bármilyen akciófilm sztorira van szükség.)
Ellenben ugyanis a poszt-modern blockbusterek többségével Akiva Schaffer (és írótársai: Dan Gregor and Doug Mand) tudják, hogy az utalás önmagában még nem vicces. A vicc ami vicces. Nem elég kikacsintani egy másik filmre, ha nem jár mellé más hozzáadott érték is. Meg kell lepni a nézőt. Kihúzni a lába alól a szőnyeget az abszurddal, a groteszkkel, a váratlannal. Ez pedig nagyon megy az új Csupasz pisztolynak. Az alig másfél órás, baromi feszesre szabott játékidőt már-már émelyítő mennyiségű humorbonbonnal töltötték túl. Ha az egyik nem ízlik (mint például újrahasznosított Austin Powers-geg) nem baj, mert rögtön robban két másik. Ráadásul mindegyik más-más ízben: filmes paródiajelenetek, ironikus önreflexió, fárasztó szóviccek, prosztó malackodás, övön aluli poénok és a lehető legabszurdabb, szürreális baromságok egyaránt a menü részét képezik. Beleértve a hóember nekromanciából származó romantikus hármas által indukált féltékenységi thrillert. Ez utóbbi szegmens önmagában viccesebb, mint bármi más az elmúlt tíz év mozi terméséből. Itt kell megemlíteni, hogy a magyar fordítás/szinkron (Speier Dávid) kifejezetten jó abban az értelemben, hogy nem lehet az az érzetünk – ellenben a Nagyon különleges ügyosztály szinkronjával – hogy itt most lemaradtunk egy poénról, mert az kifogott a fordítón.
A másik üdítő húzása a filmnek, hogy nem esik a mostani legacy-sequelek legnagyobb hibájába. Bár a szerkezete eléggé rímel az eredetire, a cselekmény csak laza szálakkal kötődik ahhoz. Nem igazán hasznosít újra poénokat (kivéve egy örökzöldet, de azt is a Sziki-szökevényből) és nem akar téged lépten- nyomon arra emlékeztetni, hogy milyen jó is volt az eredeti. Így az ismerőssége mellett is képes frissnek hatni. Azért a klasszikus főcím és zene sokáig hiányzott, de aztán a stratégiai pontos időben végül azok is helyett kaptak.
A nagyszerű főszereplő páros, a szakadatlan és sokszínű poénözön, illetve a nosztalgia minimalizálása – ezek miatt működik nagyon az új Csupasz pisztoly. Ami persze önmaga jogán nem lesz akkora klasszikus, mint elődei, de így is szenzációsan jó szórakozást kínál. Mondanánk, hogy az elmúlt évek messze legjobb vígjátéka, de tekintve, hogy a műfaj a mozikban nagyjából halott, ez nem lenne nagy dicséret. Főleg, mert a Csupasz pisztoly nemcsak azért jó, mert kristálytiszta, jéghideg forrásként oltja a szomjat a komédia-deficites mozi-sivatagban, hanem mert egyszerűen vicces. Nagyon vicces.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
