2025 megannyi váratlan, fölösleges vagy éppen indokolatlan folytatása közül a legmeghökkentőbb húzása kétségtelenül az volt, amikor az Anakonda húzott egy Sikolyt. Ötlet szinten érdekes, minden más téren csapnivalóan hitvány audiovizuális bűntett.
HIRDETÉS
Először Hollywood rájött, hogy egy meglévő film folytatásában még nagyobb pénz lehet, mint új, eredeti ötletekkel próbálkozni. Sőt! Akkor már legyen trilógia. Amikor pedig már nem lehetett a végtelenségig folytatni, Hollywood feltette a kérdést, hogy „végül is miért is ne csinálhatnánk meg újra az eredeti filmet”? Tényleg, miért is ne? Szóval remakelték. Ha pedig már úgy is remakelik, akkor miért ne lehetne ez egy új sorozat első darabja. Így megszületett a reboot. Amikor pedig a nézőknek már elege volt a folyamatos újrázásokból Hollywood rájött, hogy mégis csak az eredetit szeretik az emberek, azt kéne folytatni. Szóval elérkezett a legacy-sequel korszaka. Most pedig, hogy már ezt is túltolták az Anakondával ismét új szintre (vagy inkább új mélységbe) jutott az álomgyári újrahasznosító ipar. Megszületett a meta-sequel.
A 2025-ös Anakonda film ugyanis nem azt csinálja, mint az elmúlt évek horror folytatásai/feltámasztásai. Nem úgy nyúl vissza az eredetihez, hogy visszahozza annak szereplőit egy új kalandra (mint egy legacy-sequel). Koncepciójában ennél egy fokkal érdekesebb.
A reboot központjában ugyanis egy amatőr, de annál lelkesebb filmes csapat áll, akik megpróbálják – zéró büdzséből – remakelni fiatalkoruk egyik kedvenc, rongyosra nézett filmjét: az 1997-es Anakondát. Aztán spoiler: megjelenik az eredeti anakonda is. Na, nem a film, hanem a csúszómászó hüllő.
A közepesen szórakoztató A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya alkotópárosa által jegyzett film (koncepciójában legalábbis) így valami olyasmire vállalkozik, mint a szenzációs One Cut of the Dead. Abban egy zombifilm forgatásán tört ki a zombiapokalipszis. Az briliánsan tudta megvezetni a nézőt, mindig kirántva alólunk a szőnyeget,hiszen sosem lehetünk benne biztosak, hogy amit látunk az épp a film valósága vagy film a filmben. Amikor pedig már azt hittük, hogy megtörtént a csavar, mindig kiderült, hogy van még egy réteg. Az Anakondába azonban töredék annyi kreatív energia sem szorult, mint japán „elődjébe”. Képtelen arra, hogy érdemben kihasználja ezt a metafilmes koncepciót és legalább fele olyan ügyesen (vagy egyáltalán) játsszon a perspektívákkal. Noha papíron komédia, valójában még annyira sem vicces, mint – teljesen komolyan gondolt, de minden irányban túl tolt – eredeti.
Az ’97-es film ugyanis egy szenzációs trash élmény, hiszen pókerarcú komolysággal próbálja eladni a legnagyobb szörnyfilmes baromságokat. Ezzel szemben az új Anakonda maga sem tudja, hogy mit akar.
Paródiának szellemtelen, vígjátékhoz képes sokszor túlságosan komoly akar lenni, komoly horrornak pedig erőtlen és vértelen. Legtöbbször pedig egyszerűen unalmas.
Pedig az ötlet jó, és az elején még nagyon úgy tűnik, hogy próbálnak is kezdeni vele valamit. A kevés tényleg frappáns jelenet egyike, amikor a főszereplők arról beszélnek, hogy mik kellenek egy modern horrorfilmbe („Gyász!, Trauma!, TÉMÁK!”). Ám ez a fajta önreflektív, metamegközelítése hamar kifullad. Amikor ugyanis megjelenik a címszereplő, a film valamiért elkezd komoly horrorként viselkedni. Legalábbis megpróbálja. Mert igazán nem sikerül. Minden anakonda támadás kiszámítható és vértelen. Ám mégis úgy vannak felvezetve, plánozva és megvágva, mintha egy komoly óriáskígyós horrort néznénk. Teljesen érthetetlen, hogy az anakonda támadások nagyrészéből a film meg sem próbál viccet csinálni. (Persze működő megoldás lenne, hogy a szörnyet komolyan veszi és minden mást meg nem, de igazán ennek tudatos szándéka sem érződik.)
Egyetlen kivétel talán a sajtóanyagokban unásig mutogatott jelenet, amelyben Jack Black egy döglött vadkannal a hátán próbál eliszkolni a kígyó elől. Ez – és talán a meglepetés cameóval, illetve Mötley Crüe-val feldobott végjáték – a film egyetlen olyan része, amibe tényleg szorult a totálisan agyament, elborult suttyó-humorból. Már-már vicces. Még viccesebb lett volna, ha meglepetésként ér. De gondolom a stúdió is látta, hogy mással nem lehet eladni ezt a filmet. Ez a jelenet azonban egyfajta új Trópusi vihart ígérne, csak hát a mellett az Anakonda még lábatlan gyíknak is kevés.
Hiába vezeti fel a film komplexebben a karaktereit, mint az eredeti, a szereplő gárdát is épp ugyanaz a lustaság/fantáziátlanság jellemzi, mint a film többi részét. Jack Black, Paul Rudd (de még Steve Zahn) is sokkal jobb színészek és komikusok annál, mint hogy saját maguk halovány paródiáját játsszák újra és újra. Ilyen haloványnak pedig régen láttuk őket,Zahn karaktere pedig a legnagyobb kérdőjel. Random mond dolgokat, amit láthatóan a többi karakter sem ért, a néző pedig csak vakarhatja a fejét, hogy akkor „ez most a vicc?”.
Az Anakonda egyszerűen nem elég merész. Nem akar keményvonalas, kígyó belekben turkáló trash lenni. Nem tud totálisan elborult, az abszurd humort csúcsra járató komédia lenni. Nem mer komoly horror lenni, mert tudja, hogy nem működne. Csak éppen, egy gyenge horror attól még nem lesz fifikás szatíra, ha az unalmas kígyó-akciók közé beékelsz pár béna, kiszámítható poént. Attól az csak egy rossz humorú, rossz horror lesz.
Az Anakondával nem az a baj, hogy megpróbált egy – viszonylagosan – eredeti koncepcióval hozzányúlni egy (rég kinyúlt) franchise-hoz. Sőt! Nagyjából ez az egyetlen érdeme. A probléma vele, hogy nem volt képes élni a koncepció lehetőségeivel – pl.egyetlen egyszer sem játsszák el, hogy egy brutális horrorjelenetről kiderülne, hogy az csak film a filmben. Olyannyira, hogy már a B-kategóriás akciófilmeket imitáló nyitánynál is azt hittem, hogy majd jön a „csavar”. Hiszen ez lenne a legnagyobb ziccer. De a csavar nem jött, kiderült, hogy a jelenetet tényleg komolyan gondolták. Mert az Anakonda nem csak horror, paródia és Hollywood szatíra akar lenni. Van még egy teljesen esetleges, abszolút felesleges aranycsempészes melléksztorija is. Annak sincs sok értelme.
Ahogyan tulajdonképp az egész film létjogosultsága megkérdőjelezhető,ha csak nem azért készült el, hogy a Sony megőrizze a 2025-ben bizonyára nagyon értékes Anakonda-franchise jogait (vagy, mert már tényleg nem találtak semmi mást az IP-vödör alján). De igazából bejött nekik, hiszen a film pénzügyileg nem, hogy nem lett lett bukta, de a vártnál sokkal jobban teljesített. A folytatásra pedig már vannak elképesztően kreatív ötletek – „legközelebb hőseink akár az A dolgot is remakelhetik”. Na, attól mentsen meg minket egy óriáskígyó!
De, ha nagyon muszáj, akkor egy tanácsom lenne: ne hallgassanak az ötszörös Oscar-díjas Kirk Lazarusra, és nyugodtan nyomják fullba a kretént. Mert ennél a két szék között seggre esős mutatványnál még az is jobb lett volna.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
