Haley Z. Boston legelső önálló munkája, a Something Very Bad is Going to Happen (magyarul: Nagyon rossz előérzetem van) azt a szorongást jeleníti meg, hogy amikor rászánjuk magunkat a boldogító igenre, vajon tényleg a megfelelő ember mellett döntünk-e. Ehhez Boston a horror zsánerét használta fel. A végeredmény egy horror- és drámai elemekben egyaránt bővelkedő sorozat, amely rettentő lassan indul be, de jó néhány váratlan fordulatot tartogat a kitartó néző számára. Spoilermentes kritika.
HIRDETÉS
A Something Very Bad Is Going to Happen ötletgazdája Haley Z. Boston, aki a Netflix nézői számára a Guillermo del Toro-féle Rémségek tárából lehet ismerős: ő írta A külvilág című epizódot, mely a szépségipar sötét oldaláról szól, és a sorozat egyik sikerültebb darabja. A Netflix új sorozatában Boston nemcsak íróként, hanem többedmagával producerként is részt vett – munkatársai között a legismertebbek a Stranger Thingsszel a csúcsra jutó Duffer testvérek. Azonban senkit se tévesszen meg a felszín – a Something Very Bad Is Going to Happen nem emlékeztet Dufferék sikersorozatára, ehelyett egy régisulis kísértettőrténetről beszélünk, markáns társadalomkritikai éllel.
Rachel Harkin (Camila Morrone) és Nicky Cunningham (Adam DiMarco) házasodni készülnek. Az esküvőt a vőlegény szűk családja körében tervezik megtartani, egy isten háta mögötti nyaralóban (ami azt illeti, egy egészen jól felszerelt, tágas „nyaralóban”). Az aggasztó jelek már az odaúton felbukkannak. Rachel egy elhagyatott, út menti büfé vécéjében egy oszladozó állattetemet talál, egy másik helyen pedig, ahol első ránézésre csak ő és a kelletlen, hallgatag pultos tartózkodik, megbámulja őt egy férfi, aki aztán rá is ijeszt. Továbbá észrevesznek a parkolóban egy autóban hagyott kisbabát. A nyomasztás tehát már útközben elkezdődik, majd a célba megérkezve fokozódik. A vőlegény családja – nem túl meglepő módon – nyugtalanítóan dilis, titkolózó, és furcsán viselkednek a menyasszonnyal meg úgy általában is. Az új rokon beilleszkedése nem éppen súrlódások nélküli, Rachel sok mindent félreért Nicky családtagjainak viselkedésében, de ez utóbbiak bőven adnak is okot a félreértésre és a gyanakvásra. Nem segít oldani a helyzetet, hogy furcsa módon a menyasszony kezébe kerül egy visszaküldött esküvői meghívó, melynek hátoldalára valaki azt írta: „Don’t marry him”, azaz „Ne menj hozzá”. Ó, és ha mindez nem lenne elég, a családban kering egy történet egy Sorry Man nevű kísértetről vagy rémalakról, aki a környéken garázdálkodik, és azért kapta a ragadványnevét, mert sűrű sajnálkozások közepette ejti el áldozatait. Ebbe a szövevényes alaphelyzetbe veti bele a főhősöket a showrunner.
Az első, ami feltűnik a néző számára ebben a sorozatban, az, hogy nagyon sötét.
Nem csupán hangulatában – ez nyilván adott, mégiscsak horrorról beszélünk –, hanem a látványvilágában is. Egyszerűen mindig rohadt sötét van. Mindannyian ismerjük a feszültségteremtésre alapozó zsánereknek azt a kellemetlen szokását, hogy szereplőinek esze ágában sincs felkapcsolni az adott esetben fél karnyújtásnyira lévő villanykapcsolót, és mindössze egy zseblámpával vagy még azzal sem felszerelkezve botorkálnak a félhomályban. Na, a Something Very Bad Is Going to Happen ezt új szintre emeli azzal, hogy a Cunningham család hajléka mindig sötét, méghozzá teljesen indokolatlanul. Ez a húzás talán hozzátesz valamit a nyomasztó hangulathoz, de ami bejön a réven, az el is megy a vámon, mert az élvezhetőséget viszont nagyban rontja.
A sorozat a házasság és a házastársi elköteleződés körül forog, azt az örök dilemmát pedzegeti, vajon a választottunk, aki mellett elköteleződünk egy életre, tényleg „az igazi-e”, nem bizonyul-e tévedésnek, ha a személyes vonzódást társadalmi és intézményi kötelékek sorával bástyázzuk körbe.
A Something Very Bad Is Going to Happen valamilyen megmagyarázhatatlan mágia folytán egészen hamar torkon ragadja a nézőt.
Emellett már a legelején kifejezetten nyomasztó perspektívába állítja a párkapcsolatnak és a gyerekcsinálásnak ezt az ősidők óta fennálló társadalmi intézményesülési formáját. A sorozat meglepő erővel adja át azt a szorongató érzést, amikor az ember bizonytalan benne, hogy tényleg készen áll-e az életre szóló elköteleződésre. Nehéz meghatározni, hogyan áll be ez a hatás, mert a sorozat látszólag semmi különöset nem tesz az érdekében.
A nyomasztó alaphang tehát adott: a cselekmény egy rendkívül súlyos téttel bíró személyes döntés körül forog. A Something Very Bad Is Going to Happen klasszikus horrormegközelítést alkalmaz: egy generációkra visszanyúló átok áll a középpontjában, melynek a főhős személyes mivoltára vonatkozó jelentősége van – ilyen szempontból érdemes megemlíteni Shirley Jackson klasszikus regényét, a Hill House szellemét, amelyben a címbeli ház múltja összefonódik a főszereplő, Eleanor személyes sorsával. A Something Very Bad Is Going to Happen esetében viszont ez a megközelítés több problémát is felvet.
Az egyik gond magával a témával van, ami egyfelől remekül illik a zsánerválasztáshoz, másfelől viszont bizonyos szempontból mégis koridegen.
A történet egyik kulcsfogalma a „lelki társ”, ami egy nemzedékekre visszanyúló állapot viszonylatában majdhogynem értelmezhetetlen. A házasságkötés mint az egyéni önmegvalósítás része, a romantikus szerelem eleve az újkorban vált széles körben elfogadott eszménnyé, a „lelki társ” megtalálása pedig a késő XX. század romantikus kultúrájának terméke, egy olyan időszaké, amelyben a jóléti állam vívmányainak köszönhetően az emberek ráértek arra, hogy a házassággal kapcsolatos elvárásaikat a belső, önmegvalósítási igényeikkel kössék össze.
A sorozat némiképp adós marad azzal is, mit jelent pontosan a „lelki társ”. A házasságkötés pillanatában jól érzik magukat a pár tagjai egymás mellett? Jókat beszélgetnek? Jól szórakoznak a közös programok során? Meg tudják beszélni a dolgaikat? Egyáltalán van objektív definíciója a kifejezésnek, vagy kizárólag azon múlik a jelentése, amit az érintett felek gondolnak, éreznek? Ezek borzasztóan, szinte kiábrándítóan földhözragadt szempontok, de egy működő párkapcsolatban egyáltalán nem megkerülhetőek. Ehhez képest a Something Very Bad Is Going to Happen inkább csak bedobott egy olyan kifejezést, ami ezerféle dolgot jelenthet. Ez nem kell, hogy elrontsa az élvezetünket, de érdemes tudatosítani: a sorozat erénye leginkább az, hogy furcsa, kifordított perspektívába állítja az emberi életút egyik legjobban körbeünnepelt, leginkább túlromantizált pillanatát.
A másik probléma az, hogy a Something Very Bad Is Going to Happen sorozat borzasztóan vontatott.
Ez valószínűleg a zsáner megválasztásának következménye is: a sorozat nemcsak horror, de drámai elemekkel is tele van rakva. Jellegéből adódóan olyan személyes helyzetek, döntési kényszerek is előkerülnek benne, amelyek akörül forognak, hogy a jegyespár tagjai mennyire „lelki társai” egymásnak – ilyenkor az ijesztgetéssel szemben a párbeszédek kapnak nagyobb szerepet. Arra viszont nincs mentség, hogy a bemutatott történetnek egyszerűen sok a nyolc rész. Gyakran nem tudjuk, merre tart a cselekmény vagy miért volt szükség egy adott jelenetre, a bonyodalom vánszorogva bontakozik ki.
Pedig adjuk meg, amit meg kell: a Something Very Bad Is Going to Happen tartogat néhány egészen váratlan fordulatot. A sorozat igényli, hogy az ember figyelemmel kísérje – más körülmények között ez szót sem érdemelne, de manapság, amikor az életmódunk része, hogy egyszerre figyelünk sok mindenre töredékesen, ezt célszerű tisztázni. Ha ráfordítjuk a sorozatra a kellő figyelmet, akkor lassan – sajnos a kelleténél lassabban – meghálálja azt. A cselekmény nagyjából a negyedik-ötödik részben kezd kibontakozni és érdekessé válni. Ettől kezdve a horror – többnyire – háttérbe szorul, előtérbe kerülnek a kiéleződő személyes feszültségek és a felszínre bukkanó sötét titkok, amelyek új perspektívába helyezik nemcsak Rachel és Nicky kapcsolatát, hanem az utóbbi családtagjai közötti viszonyokat is. Kifejezetten érdekes megoldás, hogy a párkapcsolati és családi kötelékek, konfliktusok alakulása sajátos megvilágításba kerül a horrorkeretek fényében. Még egyszer: a sorozat első felének csigatempója eléggé lefárasztja a nézőt, de érdemes megadni a bizalmat a második felének, ha az ember szereti az olyan horrort, amiben a személyes, emberi tétek is szerephez jutnak.
Egyébként ami a szereplőket illeti, a Something Very Bad Is Going to Happen elsőre nem sokat ígér – többségük inkább bosszantó díszletként, semmint érdekes karakterként mutatkozik be.
Az idegesítően affektáló Portia (Gus Birney) hol egy sötét kultusz mániákus tagjának, hol egy rosszindulatú, intrikáló, khm, némbernek tűnik. Rachel apósjelöltje, Boris Cunningham (Ted Levine) a „sötét titkokat hordozó családfő” klasszikus alakját hozza. Nicky bátyjából, Julesból (Jeff Wilbusch) nem tudjuk kinézni, hogy nem egy pszichopata sorozatgyilkos, tök mindegy, milyen filmben látjuk. Az egész szereposztás olyan, mintha direkt arra válogatták volna ki, hogy a néző egy emberáldozós-ördögimádós horrorra számítson, csak azért, hogy aztán annál nagyobb legyen a meglepetés ereje.
Verdikt
A Something Very Bad Is Going to Happen lassan, túlságosan lassan építkezik, és túl sokáig húzza az építkezést, ezért a néző kénytelen kicsit felrázni magát, amikor a sorozat második felében már tényleg érdekesbe fordulnak az események. Egyébként a sorozat a lélektani horror klasszikusainak világából zavaróan sötét, de helyenként kifejezetten nyomasztó látványvilággal, és néhány egészen váratlan fordulatot is ígér, miközben sajátos, kritikus perspektívába állítja a néző számára a házasságot.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
