Az orosz születésű Kirill Sokolov rendező a szélesebb közönség előtt 2018-ban szerzett ismertséget a Miért nem halsz meg? című sötét komédiával. Legújabb, a mozikba is bekerült rendezése, a Meg fognak ölni hasonló szellemiségben készült, és a sátános horror világába kalauzolja el a nézőt némi morbid humor kíséretében. A végeredmény azonban egyik oldalon sem különösebben kimagasló. A Meg fognak ölni horror részét ismerős, bejáratott elemek alkotják, a vígjáték része pedig legfeljebb közepesen erős. Spoilermentes filmkritika.
HIRDETÉS
A Meg fognak ölni elsőre nem fedi fel magáról, hogy vígjáték lenne. A kezdő jelenetben, ami egy rövid visszatekintés a cselekményt tíz évvel megelőző eseményekre, a főszereplő, Asia Reaves (Zazie Beetz) a húgával, Mariával (Myha’la Herrold) a bántalmazó apjuk elől menekül. Az üldözés hevében lelövi a férfit és hátrahagyja a testvérét. Később megtudjuk azt is, hogy végül elfogták és egy évtizedre börtönbe csukták, ráadásul az apa nem halt meg, cserébe felépült a sérüléséből és bónuszként még Maria is visszakerült hozzá. A nyitó képsorok tehát valamiféle egyszerűbb akciófilmet sejtetnek.
A tulajdonképpeni történet azzal kezdődik, hogy Asia házvezetőnői állásra jelentkezik a The Virgil nevű szállodába. A közelmúlt filmes terméséből alaposan megtanulhattuk, hogy ha az ember leánya házvezetőnőként szeretne elhelyezkedni, és ennek tetejébe még börtönviselt is, akkor szinte törvényszerűen nagy kalamajkák várnak rá. Asia már rögtön az első éjszakán, mondhatni, furcsa dolgokat tapasztal – persze csak amennyiben „furcsának” tekintjük azt, hogy az éj leple alatt fél tucat csuklyás hívő fel akarja áldozni az embert az ördögnek.
A The Virgil titka ugyanis ennyi, nem más: az évszázadnyi korú épület lakói a Sátánnal kötött paktum értelmében emberáldozatokkal őrzik meg halhatatlanságukat.
Ahogy telt az idő, az épületet tulajdonló kevert rasszú házaspár – fehér feleség, fekete férj – egy komplett háztartást rendezett be a hívekből.
Az eddigiek nagyjából megfelelnek egy középlangyos, rutinból forgatott horrorfilm felütésének. Talán kicsit sok is ennyi a se nem jó, se nem rosszból, de talán ezzel az alapozással nagyobbat üt az a pillanat, amikor a Meg fognak ölni vígjáték oldala is beköszön. Vagy legalábbis az alkotók nagyobb impaktot várhattak ettől a megoldástól. Szóval amikor a néző szinte elkönyveli, hogy egy teljesen se színe, se szaga horrort lát, amiben majd előfordul egy-két keservesen bugyuta poén, akkor vonul fel teljes vértezetben az a vicchadtest, amitől ha fetrengve röhögni nem is fogunk, azért legalább az érzések szintjén visszautazunk kicsit a ‘90-es évek gagyisztikájába. Nehéz eldönteni, melyik a röhejesebb. Az-e, hogy Asia, amikor rajtaütnek éjjel, egy komplett bankrablásra elegendő fegyvert ránt elő; vagy pedig az, hogy a lerepült, levágott, szétrobbant, stb. testrészek helyén a ZS-kategóriás filmtrükkök hamisítatlan igénytelenségével kezd el spriccelni a művér.
Ezen a ponton fejlődik a középlangyos horror középlangyos horrorvígjátékká.
És ez az a pillanat, ahol nemcsak az válik egyértelművé a néző számára, hogy milyen filmre számítson, hanem az is, hogy mi a fő probléma itt. A Meg fognak ölni nyilvánvalóan nem veszi komolyan magát, és viszonylag kellemes szórakozást kínál, viszont nem is törekszik semmilyen határfeszegetésre. A humornak természetesen nem szükségszerű kelléke a határfeszegetés, viszont így a Meg fognak ölni humora erőtlen. Nem viszi végig azokat az abszurditásokat, amelyek potenciálisan ott rejlenek a film által bemutatott helyzetekben, és a fekete humor sem különösebben markáns.
A Meg fognak ölni komikus szempontból legértékelhetőbb mozzanatai az égő balta, ami meglepően keveset szerepel a filmben, pedig kellően idióta ötlet ahhoz, hogy akár egy retrós stílusú FPS alapfegyvere legyen, ami egy jólirányzott sújtással lángra lobbantja akármelyik kultistát. Kretén ötlet? Naná. Szórakoztató lenne? Hogy a manóba ne. Viszont eddig az alkotók valamilyen okból nem mentek el.
A film másik kellemesen szórakoztató mozzanata a halhatatlanság kiaknázása. Talán nem alaptalan felvetés, hogy a Meg fognak ölni el nem ismert második hőse a nagydarab, szakállas kultista, akit állandóan kinyírnak, és mindig újra regenerálódik, feltámad. De ezt sem domborítják ki a készítők annyira, amennyire ki lehetne sarkítani.
A Meg fognak ölni fő erőtlensége abból fakad tehát, hogy a horror zsánere tele van kifigurázható stíluselemekkel, a film viszont ezekre nem mozdult rá, más pedig nemigen mondható róla.
A rendezés olyan, amilyen a rendezőtől elvárható, a színészek hozzák a kötelezőt, a történet pedig tényleg minimális, annyi, amennyi egy nyilvánvalóan együgyű horrorkomédiához szükséges. Végső soron tehát egy korrektül összerakott, kiszámítható film.
Verdikt
A Meg fognak ölni azt a stílusbeli irányvonalat követi, amivel Kirill Sokolov rendező 2018-ban bemutatkozott a világ előtt. A filmben kétségkívül van horror is, komédia is. Előbbi teljesen konvencionális, bejáratott toposzokban nyilvánul meg, utóbbipedig néhány kellemesen szórakoztató mozzanatot leszámítva nem különösebben kiemelkedő. Összességében egy rendben lévő, de egyszeri néznivaló.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
