Film

Vessetek a mókusok elé! – mondta a Disney, majd jött Chip és Dale, és helyre rakta

Ki gondolta volna, hogy pont az egyik legérzékenyebb és legvaskalaposabb médiavállalat berkeiből kerül ki egy egészen trendkritikus alkotás? A Chip és Dale: A Csipet Csapat egyszerre nosztalgikus és ironikus meta utaláshalmaz, ami nem fél saját iparágával kapcsolatban kényes kérdéseket feszegetni. Ez a feszegetés azonban rendre visszafogottabbá válik, amint valamit fel is pattintana. Vagy komolyabb állásfoglalást produkálna. A végeredmény viszont leterhelő zsúfoltságával együtt is könnyed kikapcsolódás. Chip és Dale: A Csipet Csapat kritika. A megfelelő helyeken jelölve spoilereket tartalmaz!

A Csipet Csapatot talán senkinek sem kell bemutatni. Aki életében látott már vasárnapi Disney délutánt, jól ismeri a rajzfilmet. A mókusokból, egerekből és egy légyből álló csapat kalandjai egy egész generáció médiaélményét képesek voltak meghatározni. A főcímdalt pedig bizonyára mindenki álmából felriadva is tökéletesen eldúdolná. A három évadot megélt rajzfilmsorozat a mostani cikk tárgyával egyetemben megtekinthető a Disney+ felületén.

Előismeretekre azonban csak a legalapabb szinten van szükség a Chip és Dale: A Csipet Csapat megértéséhez. Tehát jobbára elég annyit tudni, hogy volt egy ilyen sorozat. Persze nem árt, ha a néző képben van egyéb Disney karakterekkel is. Meg számtalan más animációs sorozat szereplőivel. Esetleg mémekkel is. Sőt, az sem baj, ha tisztában van az animációs filmek elmúlt pár évtizedben végbement fejlődési ívével. Innen nézve akkor mégiscsak elég sok mindent bíz a film a befogadó előzetes tudására.

Látszólagos formája ellenére tehát elsősorban azoknak szól, akik a mesével együtt nőttek fel, és behatóbban látják át, mi történt a rajzfilmek világában.

Persze kisebb gyerekek elől sem feltétlenül kell elzárva tartani, de tematikájában is tartalmaz rengeteg olyan dolgot, ami inkább a felnőttek számára teszi ajánlottá.

A Disney két népszerű mókusa még egy aranyos elősztorit is kapott. Chip és Dale, két kirekesztett diákként válnak elválaszthatatlan örök baráttá. Később pedig szárnypróbálgató komikuspárossá. Az áttörést persze a jól ismert rajzfilmsorozat hozza meg számukra. De ahogy az lenni szokott, egy ponton érzelmi kommunikációs zavarok lépnek fel, aminek eredményeként Dale másféle karrierútra vágyik. Bedöntve ezzel az eddigi sikereiket, és szétszakítva a bandát is. Dale persze a bebukott sorozatok után képtelen kimászni a showbiznisz nyújtotta egosimogatásból, és azóta is visszavágyik a rajongó tömegek melengető keblére. 3D-re átszabott külsővel, néhány más sorstársával együtt közönségtalálkozókon próbál visszaférkőzni a köztudatba. Ám sok esetben csak ironikus vigyorgás a jussa.

Amikor egykori sorstársa, Kvarg Lipi (eredeti nyelven és az aktuális magyar felirat szerint: Monterey Jack) a segítségét kéri, kénytelen összefutni az azóta biztosítási ügynökként egyszerű életet élő Chippel. Dale-ben persze felbuzog a tettvágy, és a való életben is a Csipet Csapatban látott karakteréhez hasonló nyomozói vehemenciával veti bele magát az ügyben. Magával rántva egykori partnerét is. Az ügy pedig fura módon, amennyi meglepetést tartogat, éppen annyira kiszámítható is egy adott ponton. Amit persze a film sem hagy önironikus kiszólás nélkül.

Chip és Dale 2022-es ámokfutása nem titkolt módon a Roger Nyúl a pácban című klasszikust – ami szintén elérhető a Disney+-on – kívánja megidézni, mind formailag, mind hangulatában. A Roger keletkezése óta eltelt több mint harminc évnyi technológiai fejlődést figyelembe véve pedig előbbi sikerül jobban. Mert míg a megidézni kívánt előd egy ízig-vérig felnőtteknek szóló noir krimi műfaji jegyeit idézi meg, femme fatale-ostól, gyilkosságostól, addig a Chip és Dale jóval visszafogottabb. Lehet ezt persze indokolni a minél gyerekbarátabb megközelítéssel, de érezhetően több rétegnyi sötétség is lakozhatna a sztoriban.

A barátságok széthullása, a showbiznisz által kizsigerelt fiatal sztárok utóélete, vagy a különböző függőségek beemelése meglepően komoly húrokat pendítenek meg. Amiket aztán természetes módon poénkodásokkal üt el a film. Egy gyerekbarátnak minősülő komédiától persze nem is baj ez.

De látva, hogy valóban megvan a csírája egy komorabb, ütősebb filmnek is az alapötletben, némileg hervasztó, hogy pont akkor vesz visszább a tartalmi lendület, amikor a legnagyobbat szólhatna.

Ugyanakkor valódi kesergésre sincs ok, hiszen a Chip és Dale minden kliséjével együtt nagyon is jól működik, mint buddy movie. És főleg a tálalás miatt. A történet fordulatai ugyan teljes mértékben az ismert sablonokat követik, ahol barátokból ellenségek, ellenségből barátok lesznek, az összetartás erejét hangsúlyozva. A drámainak szánt jelenetek így sokat veszítenek súlyukból. Pláne, hogy ezek a momentumok a legpanelszerűbbek a filmben. A film vicces része azonban a helyén van. A poénok hatalmas hányada azonban a bennfentességre, az előismeretekre épít.

Így aki nincs tisztában egy-egy karakterrel, beszólásokkal, kikacsintásokkal, az könnyen idegennek érezheti magát az őrült multiverzumbuliban.

Azért a humorfaktor is megpróbál az igencsak széles körben elterjedt, mémesedett popkult elemekre fókuszálni (pl. Macskák iszonyatos animációja, Ronda Sonic, kétezres évek “uncanny valley” animációja). Mégis akad jópár poénforrás, ami könnyen elszállhat rengeteg néző feje felett. Mint ahogy a számos fronton támadó cameók, apró utalások is túltelítik a filmet. Nagyon résen kell lenni tehát, ha valaki minden egyes mozzanatot és referenciát megpróbál tetten érni. Ez többszöri újranézés után is embert próbáló feladat lesz. 

A történet alapjain túl a fordulatokból kibontakozó mondanivaló azonban igazi ínyencségnek bizonyul. A Chip és Dale ugyanis a filmipar jelenleg uralkodó trendjeit helyezi célkeresztjébe. Mindezt pedig úgy, hogy önmaga valóban csak reflektál ezekre, és nem fürdőzni kíván bennük. Mert hiába a jól ismert karakterek, a reboot kapcsán érkező folyamatos nyomás a szereplők felé, vagy az elmúlt dolgok iránti örömködés felemlegetése. A nagyobb fordulatokkal érkező felfedezések túlmutatnak a nosztalgiavonaton történő bliccelésnél.

Innentől SPOILEREK következnek, óvatosan az olvasással!

A filmben főgonoszként feltűnő, felnőtt Pán Péteren keresztül ugyanis egy olyan ellenségképet teremtett a Disney, aki valójában a vállalat üzletpolitikájára tekintve jelent veszélyt. Chip és Dale nyomozásában minden addig elhintett szál a bootleg, azaz csempészárú- vagy koppintásipart űző feketepiaci mágnás irányába mutat. Ezzel együtt pedig nem szándékoltan, de önironikus is, hogy a Disney metaverzumát megjelenítő alkotásban nem az emberrablás – már ha lehet ilyesmiről beszélni rajzfilmkarakterek esetében –, vagy a drogbiznisz jelenti a legfőbb veszélyt. Hanem a cég szellemi tulajdonának számító karakterek illegális újrafelhasználása. Ugyanakkor a főgonosz életútja is egy jó kis fricska a fiatal sztárokat megnyomorító showbiznisz irányába. Még akkor is, ha lehetne hosszabb körmökkel, mélyebben karcoló is a fricska.

SPOILERES rész vége!

A film elsőre öncélúnak ható elemei részben tehát valós értelemmel ruházódnak fel. Még úgy is, ha tényleg iszonyú sűrű az a popkult massza, ami megjelenik a filmben. A jelentésrétegeit pedig mindenki értékrendjének megfelelően magyarázhatja. 

Az azonban gondolkodásmódtól és nosztalgiaiparhoz fűződő viszonytól független, hogy a Chip és Dale: A Csipet Csapat egy meglepően okos húzásokat is tartalmazó, könnyed kikapcsolódást biztosító produkció. A valós poéntartalma mellett itt-ott jogosan lehet céltalansággal vádolni. Hogy tartalommentes lenne, az viszont nem áll meg. Elsősorban felnőtteknek, felnőtt kíséret mellett ajánlott.

7 /10 3D-s mókusraptor

Chip és Dale: A Csipet Csapat

Chip 'n Dale: Rescue Rangers

animációs
Játékidő: 97 perc
Premier: 2022. június 14.
Rendező: Akiva Schaffer

editor
Már általánosban írtam könyvekről a suliújságba, majd 2009-től egy online magazinba filmekről. A sci-fi/horror/szuperhős vonal mellett kifejezetten vonzanak a trash és peremtartalmak. Meg a metál!