Van, amikor egy sorozat éppen attól válik kifejezetten szórakoztatóvá, hogy mer gagyi, és ezzel együtt végtelenül önazonos lenni. A Twisted Metal éppen ilyen. Egy, a jó ízlés határait súroló vagy azt át is lépő, agyatlan funmaraton, amibe mégis szorult elég báj és szív, hogy szerethető legyen. De azért többnyire az alpári poénjaira, kínos jeleneteire és a vérgőzös akcióra fogunk emlékezni. A széria a második évadához érve már valóban a versenyre fókuszál, ami együtt jár még sok egyébbel is. Például egy kis plusz világépítéssel, a tétek növelésével és a személyes drámák megjelenésével is. Spoilermentes évadkritika.
A Twisted Metal első évada amolyan étvágygerjesztőnek bizonyult a főfogás előtt. John Doe (Anthony Mackie) és csendestársa, Csendes (Stephanie Beatriz) kalandjai az elmebeteg bohóccal, Sweet Tooth-szal (testében Samoa Joe, hangjában Will Arnett) éppen odáig értek az első tíz részben, ahol csak ízelítőt kaphattunk az alapjául szolgáló videójáték gerincét adó őrült autóversenybe. Meg kaptunk némi világépítést is, plusz kisebb-nagyobb konfliktusokat, amiken keresztül jobban megismerhettük a főbb karakterek valódi jellemét.
A második évadra már a történet valódi antagonistájának számító Calypso (Anthony Carrigan) is nagyobb szerephez jut, ami érdekes irányokba mozgatja a karakterek közti dinamikát. Az előző évad végén New San Franciscóban letelepedő John boldogan éli luxuséletét, amikor is egyszer csak elunja magát, és a fejébe veszi, hogy mégis távozna. A korábbi Ravent azóta felváltotta egy másik (ezúttal Neve Campbell helyett Patty Guggenheim alakításában), de a cél továbbra is az, hogy John vegyen részt a nevében a Calypso által szervezett autóversenyen.
John azonban megszökik, de a versenyre végül így is benevez, és az út közben számos mellékkalandban lesz része, amelyek végül összekapcsolódnak az elsődleges céljával. És részben a múltjával is, aminek köszönhetően John is okosabb lesz azt illetően, ki is ő valójában. A Twisted Metal verseny persze nem tét nélküli: Calypso teljesíti a győztes kívánságát, bármi legyen is az. A furán nevető fazonnak pedig meg is van hozzá a képessége, hiszen természetfeletti vajákosságokkal kokettál. A versenyre furcsábbnál furcsább szerzetek neveznek be, John és Csendes pedig hol együtt, hol külön küzdenek a nyereményért. Közben pedig még a szülői létbe is belekóstolhatnak kicsikét.
A Twisted Metal továbbra is az a fajta sorozat, amelyet egy percig sem kell komolyan venni.
Olyan szórakoztató-termék, amely bátran felvállalja a camp esztétikában pancsoló trash mivoltát,
és szinte az összes létező alkotóelemét ennek az önfeledten tébolyult célnak rendeli alá. Az első évad poszt-apokaliptikus világa elég fényes és színes volt, a második évadban viszont még tovább tágult a horizont. A világvége utáni hangulatba már erőteljesebben keverednek a valóban kizökkentőnek ható, eklektikus hatások.
Új frakciókat ismerhetünk meg, képbe jön a misztikum, a természetfeletti, a technológiai sci-fi horror, a végzős bálok (!) és a rögtönzött csoportterápiák hangulata is. Egy első olvasásra émelyítően sűrű és befogadhatatlan masszának tűnhet mindez, de a Twisted Metal ettől a furcsa amalgámtól válik azzá, ami. Így nyilván azok fogják a leginkább élvezni, akik amúgy is vevők a hasonlóan disszonáns keveredésekre.
Az aktuális évad nemcsak hozza mindazt, amiben már korábban is jó volt, hanem
bizonyos téren még fejlődni is tudott.
Az egyszerű, ezzel együtt könnyen megérthető és kedvelhető karakterdrámák eddig nem látott módon képesek személyes téteket is adni a szereplőknek. Korábban csak a Csendes és testvére közötti, hamar elvarrt szál adott valamiféle mélységet a szériának. Most azonban John múltjából is több mindenre fény derül, és váratlannak ható fordulatokkal gazdagodik a háttere.
De az újonnan képbe lépő versenyzők közül is többen könnyen megragadható hátteret kapnak, ami jót tesz a szedett-vedett bagázs dinamikájának. Különösen jól működik új karakterként az iszonyat beteg ötletre épülő ember-autó Axel, akinek a fejlődési íve a legváratlanabb. Persze nem kell mélylélektani utazásokra számítani, de egy hasonló őrült sorozathoz képest meglepően érdekes az ő szála. Sok eredetiséget nem tartalmaz ugyan, de szépen felépített.
Ha már karakterívek, a Twisted Metal társfőszereplője, Csendes is furcsa változásokon ment keresztül. Igazi badass csaj karakterként eleinte kereste a helyét a hozzá hasonlók között, az évad írói viszont úgy gondolták, hogy jót tehetne neki egy kicsivel több humor. Nos, ez nem biztos, hogy a várakozásoknak megfelelően sült el. Az első évad tragikus sorsú menő csajaként is voltak poénja, humoros megnyilvánulásai, ezúttal viszont a túlzó gesztusai és a szerepidegen szituációiból túl sok jutott ki.
Csendes komikusabbá tétele azonban sem a karakternek nem tesz igazán jót, sem a nézőnek, de talán még Beatriznak sem. Anthony Mackie viszont továbbra is lényegében ott van, ahol lennie kell, Johnban megtalálta a számára igazán jól álló szerepet. Itt kedvére ripacskodhat, mert ez csak jót tesz a sorozatnak. Ez jellemző egyébként az újabb szereplőkre is, akik között akad humorista hátterű színész is, és a furcsábbnál furcsább sofőrök megformálásának is jól állnak a karikatúraszerű túlzások.
Az már biztossá vált, hogy a Twisted Metal kap egy harmadik évadot is, amelyben előreláthatólag még tovább nőnek a tétek, és akár egy nagyobb szabású poszt-apok őrület is kezdetét veheti. Ráadásul a játékok ismerete nem létszükséglet a megértéséhez, és még kizárólag a játékosoknak szóló belsős poénokat sem erőlteti túl, mindenkit közel enged magához.
A sorozat báját pedig továbbra is az adja, hogy rendkívül önazonos.
Tudja magáról, hogy helyenként kínos, sokszor gagyi, abszurd szituációkat dobál a ripacskodással is dolgozó szereplőire. De örömmel lubickol ebben a véres, trashfilmeket idéző hangulatban, amit valószínűleg elkészíteni is olyan szórakoztató, mint nézni. Még akkor is, ha néhány résznél picit belassul a cselekmény. A Twisted Metal a második évadra egy szépen duruzsuló gépszívet is kapott, amitől egy kicsit még szerethetőbb lett. De azért még így is inkább egy őrült parádézás, mintsem komolyan vehető drámázás.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
