Nezha úgy lázad a sorsa ellen, mint a nemzetközi piac Hollywood ellen

(A cikkben ékezet nélküli pinjin átírást alkalmazok, kivéve olyan esetekben, amikor létezik népszerű magyar átírás.)

Vitathatatlan, hogy Hollywood dominanciája rendíthetetlen. Persze, vannak elismert és népszerű európai filmek, de az egész világon az amerikai filmipar generálja a legnagyobb kasszasikereket. Magyarországon is leginkább a hollywoodi produkciók a legnépszerűbbek, már csak azért is, mert ezeket láthatjuk a leggyakrabban. Természetesen voltak kitörések és váratlan meglepetések – sőt, épp most tapasztalhatjuk ezt az animék bámulatos törekvésével, ahol az új Chainsaw Man – The Movie: Reze Arc több mint száz millió dolláros bevételt hozott, míg a Demon Slayer: Kimetsu No Yaiba Infinity Castle minden idők legsikeresebb Japán filmje lett 668 millió dolláros bevételével. Ezeket azonban már rég felülmúlta egy kínai animációs film, a Nezha – A lázadó démon legendája (a Nezha 2), amely minden idők ötödik legsikeresebb filmje lett amellett, hogy az animációs és nem angol nyelvű fronton is a csúcsra került. Gondoljunk bele, hogy 2025 legsikeresebb alkotása lenyomta a Star Warst! Egyedül a Titanic, a Bosszúállók: Végjáték, és persze a két Avatar–film az, amely többet hozott annál a 2,215 milliárd dollárnál, amit a Nezha folytatása. Persze a siker önmagában nem jelent minőséget, azonban

Ugyan a magyar cím kissé megtévesztő, mint említettem, a Nezha – A lázadó démon legendája valójában a Nezha 2. része. Kétségtelen, hogy ez egy érthető, még ha valamennyire félrevezető taktika is arra, hogy ne riassza el azokat a hazai nézőket, akik esetleg nem látták a 2019-es előzményt. Maga az alkotás egy gyorstalpalóval indít, így egy tízpercnyi pillázás után hamar megértjük, hogy mi történik az – elődjét egyébként közvetlenül folytató – új epizódban. Előtte azonban kitérnék egy kicsit arra, hogy ki is hősünk, és miért is mehetett már az első epizód is ekkorát.

Nezha egy a taoizmusban, buddhizmusban, és úgy általában a kínai folklórban szereplő karakter, aki több, népszerű és elismert kínai regényben is felbukkan, mint például a XVI. századi Nyugati utazásban (ami a majomkirályról szól) és az Istenek invesztitúraharcában, amit alapul vett az animációs film. Utóbbi írás egyfajta romanticizált lázadási történet arról, ahogy Ji Fa, a Zhou dinasztia alapítója megbuktatja a Shang dinasztiát. A sztoriban igen sok mitikus és történelmi figura jelenik meg, egyedi módon ötvözve a valós eseményeket a mesével, folklórral, emberfeletti eseményekkel, egyfajta hibrid kánont alakítva ki, ami azóta él tovább a kínai köztudatban.

A fiatal, lázongó, de családjához hűséges Nezha így egy népszerű istenséggé vált az évszázadok során, és igen sok filmes vagy tévés változatával találkozhattak már a kínai nézők. Az egyik legfontosabb talán az 1979-es Nezha felkavarja a tengert, ami az első nagy kínai (ráadásul szélesvásznú) animációs produkció volt az ország gazdasági reformjai és nyitását követően, Mao Ce-Tung halálát követően. 2003 és 2004 között pedig a Kínai Központi Televízió vetített egy animációs sorozatot, Nezha legendája címmel. Ezeket azért is érdemes megemlíteni, mert egyértelművé válik, hogy a modern, XX. és XXI. századi kínai történelemben különböző generációk nőhettek fel ezekkel a mesékkel, animációkkal, kapásból biztosítva egy termőtalajt egy potenciális újabb feldolgozásnak, ami pedig az újabb korosztályokat is megcélozta a régiek mellett. Részben ezért is tarolt akkorát 2019-ben a Nezha.

Ebben az adaptációban a címadó főhős egy démongömb reinkarnációja, aki már születése óta meglévő, pusztító ereje miatt számkivetettként él, közössége pedig fél tőle. Egy prófécia szerint el fogja pusztítani a világot, azonban elhatározza, hogy fellázad sorsa és végzete ellen, és bebizonyítja: csak azért mert démon, nem kell gonosznak lennie. Kína első saját gyártású, IMAX-re tervezett produkciójaként gigantikus siker lett, hiába a viszonylag ismeretlen szinkronstáb és az a tény, hogy mind rendezője, Jiaozi, mind animációs stúdiója, a Chengdu Coco Cartoon elsőfilmesek voltak. Megjelenésekor az év legsikeresebb filmje lett Kínában, a legsikeresebb nem amerikai animációs film a világon, valamint minden idők második legsikeresebb nem angol nyelvű produkciója. Az egésznek van tehát egy hagyományos, kulturális tényezője, amihez társultak a pozitív kritikák, egymás ösztönzése és motiválása, valamint egyfajta kulturális büszkeség és támogatásvágy, hogy még sikeresebb legyen. Ezek hatványozottan valósultak meg a hozzánk is eljutó folytatásnál, a Nezha – A lázadó démon legendája esetében. No de a fő kérdés a váratlanul hosszú bevezetőm után: rendben, hogy sikeres,

Az első rész végét kénytelen leszek valamennyire ellőni, de ezt a spoilerezést már mindenki megtapasztalhatta a magyar mozikban, ha beült  az animációs kalandra. Nezha és Ao Bing, a Sárkánykirály fia feláldozzák magukat, hogy megmentsék világukat, azonban lelkük megmarad. Nezha mentora egy égi lótusz segítségével új testet alkot a számukra, de ezeknek idő kell, hogy „megszilárduljanak”. Közben Ao Bing apja, fia halálhíre hallatán elküldi hadvezérét, a leopárddémon Shen Gongbaot – az első rész gonoszát –, hogy bosszúból támadja meg a várost, ahol élnek: ehhez beveti a rábízott, megláncolt tengeri démonokat, valamint sárkánytársait. Különböző személyes feszültségek vegyülnek a bosszúvágyhoz, a félreértések kibogozásának végére pedig Ao Bing új teste is elpusztul, a mester pedig még nem tud újat alkotni. A megoldás tehát az lesz, hogy Nezha testébe bújik a sárkányfiú lelke, és együtt teljesítik azokat az isteni próbatételeket, amikkel nem csupán halhatatlan lehet démoni hősünk, hanem választhat magának egy varázstárgyat: utóbbival helyreállítható a lótusz, és Ao Bingnak ismét lehet teste.

Amíg a hősök kalandra indulnak, addig  a települést blokád alá veszik, a történet pedig így több szálon fut. Egyrészt Nezha és a belébújt Ao Bing elmennek az egyébként démonokra vadászó égiek jádepalotájába, és megpróbálják úgy abszolválni a próbákat, hogy ne derüljön ki se az ármány, se Nezha démoni mivolta. Másrészt Nezha családja és polgártársai próbálják kezelni a blokádból adódó következményeket, miközben felbukkan Shen Gongbao testvére is, aki hősként tekint tévútra tért bátyjára. Ezek a szálak pedig kacifántosan ugyan, de meglepően érthető módon gabalyodnak össze, ahol a családi és baráti lojalitás, az önző érdekek, valamint félreértések kesze-kusza sorozata vezet egyre nagyobb tétekhez. Hosszúnak tűnhet így leírva az egész, de ez a több mint kétórás film felvezetője, ami váratlanul érthetően fekteti le az alapjait, még úgy is, ha nem láttuk az első részt – és ez a közönség legnagyobb részére igaz lesz.

A Nezha 2 forgatókönyvéndk követhetősége mellé egyfajta, néhol fárasztó szájbarágósság is társul, ami néhol indokolt volt, néhol nem. A karakterek gyakran küzdelem közben üvöltik szándékaikat vagy zúdítanak expozíciót a nézőre, kissé erőltetett hatást keltve. Ezt leszámítva azonban fantasztikusan egyensúlyoz a komolyság és a humor között, utóbbinál a banálistól az elmésig érintve mindent. Kifejezetten tetszett, hogy a legtöbb karakter motivációi érthetőek, még ha egyet nem is értünk velük. A „gonoszok” is jóval árnyaltabbak, cselekedeteik régi traumákra vagy „kényszerpályákra” vezethetők vissza, és látszik, hogy az alkotók logikusan építették fel az egészet. Erre talán a legjobb példa Shen Gongbao, aki, bár az első részben a galád ellenség volt, itt egy jóval összetettebb figura, akivel – meglepő módon – szimpatizálni is lehet. Ugyanez igaz szinte minden szereplőre, akik vélt vagy valós sorsuk, végzetük ellen küzdenek, és próbálnak kilépni abból a mederből, amibe a világ taszítaná őket. Ehhez pedig tényleg meghökkentő és izgalmas csavarok társulnak, és a hosszú játékidő alatt egyáltalán nem untam magam.

Óriási szerepe van ebben a kiváló animációnak is. A film fantasztikusan fest, elképesztően kreatív és látványos akció-jelenetekkel, amik diverz helyszíneken, szuper rendezéssel és koreográfiával, vizuálisan impozáns elemekkel vannak megpakolva. Nezha eleme a tűz, Ao Binggé a víz, ami már önmagában izgalmas kombinációkat tesz lehetővé. Minden nagyon plasztikus, és a számos lassításnak és kamerafókusznak köszönhetően követhető, hogy épp mi történik. Van itt bunyó sárkányokkal, egy élő kőheggyel vagy épp egy mormotabrigáddal, amelyek a humort vegyítik meglepően éles társadalomkritikával. Utóbbi kapcsán valószínűleg nem kevesekben merült fel a kérdés, hogy, ha ennyire a lázadásról és ellenállásról szól a Nezha 2a, akkor a cenzúráiról hírhedt Kínai Kommunista Párt hogyan hagyhatta nem csupán megjelenni, hanem ekkora sikerré válni?

A kérdés egyszerre egyszerű és összetett. A rövid válasz:

messze van attól a totalitárius diktatúrától, amivel Kimdzsongun és a Koreai Munkapárt sanyargatja népét. Kína persze egy autoriter rendszer erős cenzúrával és komoly emberi jogi problémákkal, amit nem szeretnék támogatni, sem pedig felmenteni az országot a felelősség alól. A kínai kulturális relativizmus alaptétele azonban, hogy a „nyugat” kizárólag saját lencséjén keresztül látja a dolgokat, és ezeket az „atrocitásokat” maga is elkövette az iparosodás során. Leegyszerűsítve: minden nézőpont kérdése, Kínában pedig – hagyományosan – mindig is fellázadt a nép, ha a hatalom nem teljesítette kötelességét, nem biztosította a jóllétét, visszaélt, vagy, ami talán a legrosszabb, korruptá vált. A dinasztiabukások, királygyilkosságok, rendszerváltások alapja szinte mindig a korrupció, és az ebből fakadó elgyengülés. A kínai kultúrtörténetben attól, hogy valami isteni – szemben a judeo-kereszténnyel –, nem feltétlenül, impliciten jó. Tehát csak azért, mert valaki halhatatlan vagy a mennyekből jött, ugyanúgy felelősségre vonható. Ez a megközelítés ideálisan fonódott össze a konfuciánus gondolkodásmóddal, miszerint mindenkinek megvan a helye a társadalom és bürokrácia nagy gépezetében, amit a társadalmi harmónia, az emberi értékek és a családi hűség tart egyensúlyban. Tehát: amikor „mi” azt látjuk, hogy Nezha a film során fellázad egy autoriter, már-már fasiszta, elnyomó rendszer ellen, akkor könnyen lehet, hogy a kommunista diktatúrára gondolunk. A KKP azonban maga is egyfajta lázadás eredménye, és lázadókként tekintenek magukra: fellázadtak Japán ellen, a Kuomintang ellen és a külső befolyások ellen.

Ugyanannyira lehet a film anti-kommunista, mint anti-imperialista. Az égi hadsereg világszinten avatkozik be a helyiek és démonok dolgaiba, szerintük egységes, abszolút rendet szállítva le. Túl sok részletet nem árulnék el, de a kínai nézők ugyanannyira láttak Amerika- és gyarmatosításellenes üzeneteket az alkotásban, mint azt, hogy a különc, kilógó társadalmi csoportokat, mint a muszlim kisebbséget vagy a homoszexuálisokat bebörtönzik. A Nezha 2 pont ezért működik, mert egyszerre vegyíti a hagyományos kínai értékeket forradalmi szemlélettel, amivel nehéz nem szimpatizálni. Hatalmas előnye az is, hogy főhőse szándékosan kissé csúnyácska, bunkó és gyakran undorító: mert az számít igazán, ami legbelül van. Az elköteleződés, a törődés, a „belső fény”, ami meghatározza. Nezha így nem egy specifikus, célzott kritika, hanem egy általános szemlélet, ami igazodik ahhoz, ami Kína egyik alapja. A készítők ügyesen rájátszanak a hagyományos értékekre, a modern trendekre, az esztétikai elemekre, és meg is kavargatják őket, hogy legyen miről beszélgetni. Ugyanannyira egy érzelmes megközelítés, mint egy tudatos taktikai lépés arra, hogy befogadható, mémelhető és merchelhető legyen. Ha megértjük Kína „oximoronját”, a kapitalista kommunista államét, akkor a film megközelítése és sikere sem lesz akkora rejtély. Ami pedig a legfontosabb? Ehhez bőven elég Kína. 1,4 milliárd lakossal elég a hazai piacon tarolni a gigászi sikerhez, minden nemzetközi siker és elismerés pedig már csak ajándék.

Hadd legyünk a hírforrásod!

hogy mindig képben légy a geekoszférával.