A majomkirály egy szórakoztató hétvégi családi animációs film, aminek remek képi világa valamennyire leplezi felületes narratíváját és karakterépítését.
Egy nap egy magas hegytetőn megszületik egy sziklából egy majom (Jimmy O. Yang), aki szinte azonnal zűrt okoz a felhőpalotájában tevékenykedő, mennyei jáde császárnak (Hoon Lee). Az égi uralkodó már eltenné láb alól a piszeorrút, amikor a bölcs Buddha felszólítja: ne bántsa, ugyanis fontos végzet vár rá. A tomboló kölyök megtalálja fajtársait, akik kiközösítik, miután botorsága és hiperaktivitása miatt veszélybe sodorja őket. A lény úgy dönt, hogy bebizonyítja: igenis értékes tagja lehet a csapatnak, így elkezd hosszú éveken keresztül edzeni. A folytonos bizonyítási vágy egyre nagyobb ambíciókat szül benne – a valahova tartozás után egészen a halhatatlanságot tűzi ki célul. Ehhez hű társa lesz egy bűvös (a néző számára érthetetlenül), beszélő bot, amellyel könnyedén legyőz mindenkit, aki az útjába áll. Fegyverét azonban a vízalatti sárkánykirálytól (Bowen Yang) cseni el, aki épp világuralomra szeretne vele törni, hogy móresre tanítsa a szárazföldi lényeket. A közben majomkirállyá avanzsálódó hérosz tehát elindul, hogy vagy így, vagy úgy elfoglalja a saját maga által méltóként titulált helyét a mennyei panteonban; hozzácsapódik Lin (Jolie Hoang-Rappaport), egy parasztlány, aki meg akarja védeni faluját a szárazságtól; miközben üldözi őket a sárkánykirály.
A majomkirály legnagyobb erőssége pörgős, dinamikus animációs stílusa.
Az alkotók igen látványos és szórakoztató jelenetekkel pakolták meg a másfél órás kalandot, kreatívan építve a figurák sajátosságaira. A majom túlzóan látványos mozdulatsorai és a bot rugalmas méretváltozásai mind élvezetes képsorokat eredményeznek, amik humorral fűszerezve kínálnak harcokat mindenféle környezetben. Kifejezetten jópofa A kis hableány Ursuláját és csatlósait idéző sárkánykirály és követőinek megvalósítása: a gőgös uralkodó kiszárad a felszínen, így egy vízzel teli kádban cipelik fel-alá. A karakterek interakcióiból számos helyzetkomikum születik, amik a pazar látványelemekkel együtt szórakoztatóvá teszik a filmet.
Karakterfejlődésre azonban nemigen maradt hely, bár fel-felütik a fejüket időnként a buddhista tanok fontosabb gondolatai. A majomkirály magányának, szeretetéhségének, hovatartozásvágyának és gőgjének együttese az a masszív randalírozás, amit lenyom, de ennek kibontása nagyjából az utolsó negyedórára marad. A többi figura mind egydimenziós, és ugyan Lin esetében egy komplexebb karakter is születhetett volna, inkább a cselekmény előremozdítását szolgálják tettei. Ez persze önmagában nem akkora tragédia, főleg egy családi film esetében, de az ilyen animációs filmek között több példa is van, amikor a mélyebb jelentést és a fogyasztható előadásmódot kiválóan ötvözik – sőt, erre példa a Netflix egyik tavalyi alkotása, a fenomenális A tengeri fenevad. A szinkronhangok egyébként jelentősen hozzájárulnak az élményhez. Jimmy O. Yang kiváló majomkirály, és ügyesen játszik hangjával, hogy életre keltse ezt a tréfamester antihőst. Bowen Yang a piperkőc, hataloméhes sárkánykirály szeszélyességéhez illik remekül, míg Jolie Hoang-Rappaport Linje szuperül egyensúlyoz az engedelmes segéd és a kiboruló halandó szerepe között. Plusz, BD Wong mély hangja tökéletes a bölcs Buddhához, aki meglepően fontos szerepet játszik a cselekményben,
spirituális, kelet-ázsiai filozófiát csempészve az akcióorientált, wuxia ihlette bombasztikus eseménysorozat végére.
A film rendezője, Anthony Stacchi (Doboztrollok) igyekezett szépen ötvözni az ázsiai, amerikai, illetve angolszász kultúrák sajátosságait, modern csavarokkal megpakolva egy kínai klasszikust, igyekezve úgy felépíteni, hogy a terjedelmes alapmű beleférjen egy egészestés animációba. Míg tartalmilag felemás az eredmény, az előadásmód kétségtelenül siker. A 3D-s A majomkirálynak van saját metálos, 2D-s animációs démonirtós szegmense; jópofa zenés betétje; bürokratikus kelet-ázsiai alvilága és Vegas-szerű tengeri birodalma – csak hogy párat említsek. A stílusok és megközelítések szépen tükrözik a globalizált világunkat amellett, hogy nem amerikanizálják el a filmet: erről árulkodik a csupa ázsiai színészekből verbuválódott gárda is.
A majomkirály tehát egy olvasztótégely: van, hogy kifejezetten működik; de van, hogy kevésbé. Végig szórakoztató és leköti a figyelmet, de nem túl emlékezetes. Az animáció pazar, az alkotók ügyesen használták ki a virtuális teret, amiben dolgoztak, és minden összecsapás remekül illeszkedik az adott lokációhoz. A szinkronmunka kiváló, de nincs hozzá valódi karakterfejlődés és mélység – bár a finálé tesz erre kísérletet, de túl kevés, túl későn. A kultúrák keveredése egyedi hangulatot kölcsönöz neki, de – érthetően – nehéz egy ennyire masszív, és már többször feldolgozott művet adaptálni. A végeredmény azonban egy szórakoztató hétvégi mese, ami remek az egész családnak. Ha ezáltal a félteke ezen felén is megismerkedhetnek ezzel a remek és fontos történettel az emberek, ráadásul szórakoztató módon – akkor már megérte.
