Mi történik, ha egy varázsolni tudó tizenkét éves lány dührohamában kőkemény átkot mond, amitől csillogó páncélú bátyja szeretetre képtelen, hírnévvadász harcossá válik? Naomi Novik legújabb magyarul megjelent kisregényében, A nyári háborúban bizonyítja, hogy nincs szüksége ezer oldalra ahhoz, hogy teljesen kifordítsa és újraértelmezze a klasszikus tündérmeséket. Az Ezüstfonás és a Rengeteg szerzője ezúttal a születési sorrend pszichológiáját és a mágikus szerződések kiskapuit gyúrta össze egy olyan feszes tempójú, rafinált történetté, amelyből a legszívesebben még több száz oldalt olvastunk volna.Spoileres tartalom!
HIRDETÉS
Egy végtelen háború és a testvéri szeretet mágiája
Naomi Novik a kortárs fantasy egyik legtehetségesebb mesélője. Legyen szó harci sárkányokról vagy a Solomancia nevű mágikus akadémia sötét folyosóiról, az írónő mindig képes teljesen új és egyedi megvilágításba helyezni a jól ismert toposzokat.
Legújabb magyarul megjelent kisregénye, A nyári háború egy látszólag klasszikus tündérmesei alaphelyzetből indul ki, amelyet Novik teljesen kifordít önmagából. Így végül egy olyan történetet kapunk, amely a középkori lovagregények paródiájaként és a családi kötelékek mély drámájaként is tökéletesen működik.
Az emberek és a tündérek időtlen világa egészen jól megvolt egymás mellett, míg egy ember uralkodó feleségül nem vett egy tündér hercegnőt, hogy aztán az esküvőn oly mértékben megalázza, hogy a lány véget vessen az életének. Innentől a két világ, Bőség és Nyárvidék folyamatosan háborúzott egymással, míg Veris nagyhercege mindenféle rafinált trükkel sorra le nem győzte a tündér hercegeket.
Amikor azonban a nagyobbik fiára, Argentre is ez a teher hárulna, ő nemet mond, és a nevéről és az örökségéről lemondva átlép Nyárvidékre, hogy halálos harcok helyett inkább lovagi párbajokat vívjon a tündérekkel. A húga, Celia, aki rendelkezik némi varázserővel, ráadásul a bátyját szereti a világon a legjobban, dühében – bár akaratlanul – megátkozza a testvérét, hogy soha ne találjon viszonzásra a szeretete vagy a szerelme.
Indulj csak Nyárvidékre! Ülj fel egy sajhulra, küzdj meg egy sárkánnyal, üss ki minden más lovagot a nyeregből! (…) Remélem, száz gyönyörű nyárszerzet akad majd az utadba, és egyikük lelkét sem fogod megérinteni! Kívánom, hogy soha többé ne engedjen magához egyetlen hozzám hasonló ügyefogyott se!”
Évekkel később Celiának lehetősége nyílik arra, hogy megtörje az átkot, ez azonban biztosan az ő, vagy Argent, vagy a középső testvér, Roric halálát fogja okozni. A lánynak pedig döntenie kell, hogy önmagát vagy az egyik testvérét áldozza fel, nem csak az átok megtörése, de a két világ közti háború lezárása érdekében is.
A születési sorrend pszichológiája
A kisregény igazi motorja a három testvér – Argent, Roric és Celia – közötti dinamika. Novik bravúrosan épít a születési sorrend klasszikus archetípusaira, ám azonnal le is hántja róluk a kliséket.
Argent a legidősebb fiú, aki a családi név és az apai örökség súlya alatt roskadozik. Nem elég, hogy folytatnia kellene az apja által megkezdett öldöklést – és mellette még a tehetetlen király elleni áskálódást is –, még az anyátlanul maradt testvérei számára is pótolnia kellene azt a szeretetet, amit az érzelmileg teljesen eltávolodott apjuk nem képes megadni. Argent azonban – kilépve a megszokott testvéri dinamikából – teljesen más utat választ.
Roric a középső gyerek – akinek ráadásul az anyját sem szerették –, aki a tankönyvi elhanyagoltság iskolapéldája. A nagy elvárásokkal terhelt idősebb fiú és a közkedvenc kishúg mellett rá senkinek sincs ideje vagy energiája, így ide-oda hányódik a kastélyban. Novik zsenialitását dicséri azonban, hogy nem egy keserű, gonosz intrikust formált az elhanyagolt kamaszból. Roric nem rosszindulattal reagál a láthatatlanságára, hanem egy egészen másfajta, csendes erővel (aminek később igencsak nagy hasznát veszik majd mindannyian).
Celia pedig – a két báty után született legkisebb lányként – a család elkényeztetett kedvence. Számára az addigi világ biztonságának összeomlása – amit a szeretett báty távozása indít el – valódi érzelmi földrengés, amire a gyermeki düh és bűntudat minden nyersességével reagál. Argent elvesztése után azonban lehetősége nyílik arra, hogy az eddig teljesen figyelmen kívül hagyott Rorickal is helyrehozza a kapcsolatát, és ez hatalmas fejlődési lehetőséggé válik mindkettőjük számára.
Az Argent után maradt tátongó űr még mindig nyersen, fájdalmasan izzott, és ha belegondolt, hogy Roric foglalná el, mintha salakkal pótolták volna az ezüstöt. (…) Ránézett a kisebbik bátyjára, erre a vékony, göndör hajú, pattanásos, csálé fogú, görnyedt vállú, esetlen, nem túl okos és nem túl kedves alakra, és képtelenségnek tartotta.”
A történet legszebb ívét pedig az képezi, ahogyan ez a három, gyökeresen eltérő háttérből induló gyerek eljut a feltétel nélküli önfeláldozásig. Hiszen a legvégén mindannyian készek lesznek az életüket adni a másikért: Argent a tündér lovagokkal harcolva Celia életéért, Roric, amikor önként besétál Tündérföld veszélyei közé a húgáért, és Celia a toronyablakból kiugorva (és ezzel megváltva Argent életét).
Mágikus jogászkodás és emberi ravaszság
Novik történeteiben a varázslatnak mindig ára van. A tündéreknél ez a törvényszerűség még sokkal keményebb, emberi ésszel szinte felfoghatatlan logikát követ. Az írónő világában a mágia kőkemény szerződéseket jelent, valamint az eskük és a szavak igen bonyolult hálóját.
A történetek egyik legszórakoztatóbb és legizgalmasabb része épp ezért mindig az, ahogyan Novik emberhősei a rájuk kényszerített, látszólag teljesíthetetlen feltételeket valamilyen rafinált, kreatív emberi ötlettel játsszák ki.
Ebben a műben ráadásul az írónő még egyet csavar a formulán: a tündérkirály, Elythion sem egydimenziós főgonosz. A húga haláláért az egész emberiséget elpusztítani kész uralkodó egy csodásan harcoló ember iránt támadt tisztelete és megbecsülése miatt megpróbál kibúvót, egyfajta „jogi kiskaput” találni, hogy ne kelljen megölnie Argentet. Amikor pedig elérkezik a végső krízis, Novik olyan elképesztő csavarral oldja meg a helyzetet, ami nem csak meglepő, de tökéletesen hű a kötet tündérmesei logikájához is.
Novik hősnői szinte soha nem a mindent elsöprő, nyers mágiájuk miatt győzedelmeskednek. Akár a Rengeteg Agnieszkája vagy az Ezüstfonás Mirjemje – mindketten akkor a legerősebbek, amikor a hagyományos varázslat csődöt mond, és a saját józan eszükre, a kitartásukra és az emberi szív erejére kell hagyatkozniuk.
Ráadásul Celia karakterével Novik még egyet csavart a tőle megszokott formulán: a tündérek világába kerülve a lány egy csel miatt elveszti a varázserejét, így egyedül emberi értelme és a bátyjai iránt érzett szeretete segít neki meghozni élete legfontosabb és legfájdalmasabb döntését.
Ez adja meg végül a történet igazi morális súlyát, és gyönyörű lezárást ad a testvéri önfeláldozás témájában is.
Mesteri sűrítés: a kevesebb néha valóban több
Novik zsenialitása abban is rejlik, ahogyan megoldja, hogy a történet a kisregényes formátum szigorú korlátai ellenére se keltsen hiányérzetet az olvasóban. Bár a könyv végére érve úgy érezhetjük, hogy szívesen időznénk még ebben a világban, ez nem azért történik, mert nem kaptunk meg mindent a történettől. Inkább épp azért, mert annyira izgalmas és jól kidolgozott a két világ, valamint a testvérek közötti viszony és a konfliktusok, hogy egyszerűen jó lenne még többet olvasni minderről.
Az a rövidség és tömörség pedig, amely a kisregényt jellemzi, a mesteri sűrítés eredménye. A Novik által létrehozott feszesség pontosan kiszámított jellemfejlődést, tűpontos világépítést szül, miközben egyetlen felesleges mondat sem terheli a cselekményt.
A szöveg élvezhetőségéhez nagymértékben hozzájárul a magyar változat is, amely most is Heinisch Mónika csodás munkája.
(Ami azonban a borítót illeti, számomra az eredeti kiadásé sokkal jobban illik a történet stílusához és a Novik által megteremtett világhoz.)
A nyári háború egy sűrű, mégis végtelenül gazdag érzelmi hullámvasút. Novik bebizonyította, hogy nincs szüksége ezer oldalra ahhoz, hogy felejthetetlen karaktereket és egy izgalmas, és nagyon is jól működő világot teremtsen. A mesei kegyetlenség, a modern pszichológia és az emberi leleményesség olyan arányú keveréke ez a történet, amit az ember a befejezés után a legszívesebben azonnal újraolvasna.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
