Az 1995-ben PlayStation 1-re debütáló Twisted Metal a kritikusok körében nem számított a legjobb eresztésnek, a játékosok azonban hamisítatlanul imádák. Az utóbbi időkben egyre több streaming szolgáltató készít játékadaptációkat, így nem meglepő, hogy ezt is terítékre kerítette az HBO Max. Lássuk, hogy vajon balul elsült kísérlet, vagy szerethető élmény marad, mind a laikusok, mind a rajongók szemében! Spoilermentes kritika.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A lökhárító
A játékot nem ismerők számára jó hír, hogy nem szükséges semmiféle előzetes tudás ahhoz, hogy élvezni tudjuk a sorozatot. A játék szorosan köthető a 1975-ös Death Race 2000 című filmhez, amelynek központi elemei az autóversenyzés és a fegyverek. Ezek hallatán legtöbbeknek valószínűleg a 2008-as Jason Statham nevéhez köthető Death Race című film, vagy a Mad Max jut eszébe először, és már látja is maga előtt a gépfegyverekkel legkülönfélébb módokon felturbózott harci szekereket.
A játék sztorija egyébként nagyon egyszerű, Calypso szervez egy nagyszabású versenyt, ahol a bajnokság győzteseinek teljesíti egy kívánságát. Mindenféle karakterrel teljesíthető a verseny, mindegyiküknek más a személyes kívánsága. Ez a tudás bőven elegendő a sorozathoz is,, hiszen a Twisted Metal játékban inkább a versenyen és a hentelésen van a hangsúly. A sorozat pedig inkább karakterhangsúlyos az első évadban. Ami érdekes lehet, hogy a szemfüles Twisted Metal rajongók felfedezhetnek mindenféle utalást a játékkal kapcsolatban, illetve a legtöbb karakter valamilyen formában megjelenik a sorozatban, illetve autók is. Ráadásul a sorozat záró része is arra fut ki, ami az egész játék lényegét adja: egy autós bajnokságra.
HIRDETÉS
Szív, sűrített tejesember, gyújt, kipufog
A történet elején főszereplőnk narrációjának köszönhetően azért kapunk némi felszínes ismertetőt, miszerint húsz évvel ezelőtt behalt az összes számítógép, majd minden elektromos rendszer egy vírusnak köszönhetően. Az apokaliptikus amerika polgárai falakat emeltek a nagyvárosok köré, és minden bűnözőt kirekesztettek magukból. A népesség egy része szegénységben tengődve próbál túlélni, a másik része pedig autókkal és fegyverekkel felszerelkezve terrorizál másokat. És persze ott vannak a tejesemberek, akiknek a feladata, hogy egyik védett városból a másikba szállítsanak árut, cserébe némi juttatásért. John Doe (Anthony Mackie) is egy ilyen tejesember, aki Evelin nevű Subarujával felvértezve rója az utakat. John még kisgyerekként elvesztette az emlékeit, magányos farkasként éli életét, akire lépten nyomon rátámadnak a szállított áru elkobzása reményében. Egy nap azonban úgy tűnik a szerencse kegyeltje lesz, mert nem csupán beengedik New San Francisco falain belülre, hanem az ottani vezető Raven (Neve Campbell) egy szuper fontos megbízást is ad a részére. A nő elhúzza a mézesmadzagot a férfi orra előtt, ugyanis ha teljesíti ezt a rendkívül veszélyes küldetést, akkor befogadják a városba, ahol akár családot is alapíthat. A kontinens túlfeléről New Chicagóból elhozni bármit is, hatalmas küldetésnek bizonyul, de John ennek ellenére lepaktál az első ránézésre is gyanúsan hamiskás mosolyú nővel.
A főhős tehát elindul hosszú útjára, mint népmesében a legényke és összetalálkozik Quiettel (Stephanie Beatriz), aki eleinte meglehetősen megnehezíti a dolgát. A nőnek ugyanis személyes konfliktusa alakul ki Stone (önhatalmú) rendőrrel (Thomas Haden Church). Ez a konfliktus pedig egész útjuk során végigkíséri a párost, akik nem várt zűrökbe keverednek. Mert Stone a fejébe vette, hogy ebben a kaotikus világban újra megteremti a rendet és a fegyelmet, megszállottan üldözni a bűnözőket és új határokat és ellenőrző pontokat állít fel az utak mentén. De nem csupán vele gyűlik meg a páros baja, a sivár Las Vegasban ráadásul egy végzetesnek tűnő találkozás is keresztbe tesz nekik: a videojáték ikonikus alakjával, az őrült, bohócmaszkot viselő Sweet Tooth-szal (a pankrátor Nuufolau Joel Seanoa, ismertebb néven Samoa Joe, hangja Will Arnett) is szembe kell nézniük. A rájuk váró galibáknak ez azonban még csak a kezdete. Vajon sikerül nekik nem kinyírni egymást amíg John elvégzi a rábízott küldetést?
Matt vagy metál?
A Twisted Metal inkább akar szórakoztató és pusztítóan véres lenni, mint autós-üldözős akciófilm. A hangsúlyt erőteljesen a főbb karakterek személyes tragédiájára fekteti le, akiknek múltját fokozatosan ismerjük meg a sztori előrehaladtával. Egyértelműen akartak egy mélyebb tartalmat adni a szereplőknek, akikkel – a számítógépes játékkal ellentétben – valamennyire lehet is azonosulni. Mivel azonban több karakter életébe is bővebb betekintést nyerhetünk amellett, hogy figyelemmel kísérjük útjukat, így olyan érzést kelt az emberben, hogy valójában több főszereplővel dolgozik a film, hiába John narrál. Bár ő az elsődleges szereplő, a karaktere nem igazán tud kilépni a jópofa, érzelmes fickó szerepköréből. És ezzel nincs is akkora baj, tekintve, hogy egy egyszerű pasasról beszélünk, aki egyfolytában elvesztett emlékei után sóvárog. Másik főbb szereplőnk Quiet, aki eleinte rendkívül ellenszenvesen viselkedik, és csak jóval később nyílik meg az emberibb oldala, emiatt pedig tekinthetünk rá badass csajként vagy idegesítő picsaként is. Kettejük mellett Sweet Tooth karaktere kiemelten fontos szerepet kap a sorozatban, hiszen a labilis elmével rendelkező, brutálisan kegyetlen bohócfajzat útja sok ponton keresztezi a főhősökét. Mindemellett a szabályokhoz olyan keményen ragaszkodó Stone rendőrnek is keresztbe sikerül tennie, emiatt a sztori fókusza sokszor jobban ráirányul, mint magára Johnra és Quietre. Tudat alatt be kell ismernem, minden részben alig vártam, hogy felbukkanjon végre ez a totálisan pszichopata bohóc a bazinagy késével és belezzen már ki megint vagy harminc embert, hogy érezzem az akciót is a sorozatban. A karakterek többségének egyébként van valami olyan tulajdonsága, ami miatt egyáltalán nem mondható átlagosnak, ezzel is színesítve ezt a megborult, komor világot.
Alapvető hiányossága a sorozatnak, hogy az apokaliptikus világ és annak vezetősége szinte alig került bemutatásra.
Épp csak egy kis bepillantást engedélyez a nézőknek, amiből aztán nem sok minden szűrhető le azon kívül, hogy van ebben a filmben egy kis Death Race (városvezető fősuna), egy kis Mad Max (fegyveres járgányok), némi Deadpoolos poénáradat és egy jó nagy adag kidolgozatlan világépítés. Ráadásul, aki hatalmas autós üldözésekre – netán versenyre – számít, az valószínű csalódni fog, mert bár a Twisted Metal egyes részeiben akadnak látványos kamionos útonállós jelentek, meg tolvaj bandák, a hangsúlyt továbbra is inkább az emberi természet kegyetlenségére helyezve tartja.
Hangulatát tekintve a hentelések brutálisak, így kellően kielégítő élményt nyújtanak, a poénok többsége pedig szórakoztató, ha az ember úgy tekint erre a sorozatra, mint ami önmaga paródiája is akar egyben lenni. Érezhető az egész filmen, hogy a forgatókönyvön a Deadpool-filmek írója, Rhett Reese dolgozott. Látványvilágát tekintve nem egy nagy költségvetésű sorozatra kell gondolni, egyszerű megoldásokkal teremtették meg a történet atmoszféráját.
Pár romos épület és roncsderbibe illő kocsi, meg persze a koszos emberek látványa máris meghozza az apokaliptikus élményt, nem kell hozzá bűnrossz és méregdrága CGI sem.
A játékidő rövidsége igen kellemes (kb. 30 perces részek), hiszen az ember könnyedén nyomkodja egymás után a play gombot, mintha ezzel is fent akarták volna tartani a látszatot, hogy ez bizony egy pörgős sorozat, gyorsan le lehet darálni. A cselekmény ezzel ellentétben bizonyos részeknél hajlamos belassulni és néha kínos poénokat beleerőltetni komolynak vett szituációkba. Mindezek ellenére a sorozat képes kizökkenteni az embert a szürke hétköznapokból és kellemes kikapcsolódást nyújt egy behűtött sör mellé.
Visszapillantó
Ha úgy ülünk neki a Twisted Metalnak, hogy nem lesznek óriási elvárásaink autós jelenetek tekintetében, és bírjuk az altesttáji poénok többségét, akkor nem lesz panaszunk a sorozatra. Csak fogadjuk el, hogy a szórakoztatáson kívül nem akar nagy életbölcsességeket a fejünkbe verni, és milliárdos látványelemekkel parasztvakítani. Illetve készüljünk fel, hogy az utolsó rész nem lesz egy nagy durranás, viszont a második évad egy igazi Death Race feelinget ígér be. Kíváncsian várjuk a folytatást.
