A DC képregényes univerzumának 2011-es újraindítása rengeteg dolgot jól csinál, Scott Snyder azonban megannyi jól sikerült története mellett egy kevésbé csillogó alkotással is előállt a Dark Nights Metal: Sötét világok képében. A gonosz Batmanek, és a Sötét multiverzum koncepciója rendkívül sokkal kecsegtetett, de a karakterek mélységének hiánya és a túlbonyolított történet az egész élményre rányomja a bélyegét.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A legutóbbi Aquaman-film hivatalosan is lezárta a DC Extended Univerzum (DCEU) világát, James Gunn kinevezése után pedig leginkább önálló szuperhősfilmeket fogunk kapni a Warnertől. Ez azt jelenti, hogy egy időre, de az is lehet, hogy örökre el kell köszönnünk a komplex univerzumépítéstől, és úgy en bloc a multiverzumtól a DC kontextusában, ami miatt ugyan nem fogunk sok könnycseppet hullajtani, mégis sajnálatos belegondolni, hogy a filmek ennyire nem tudtak mit kezdeni a rendelkezésre álló alapanyagokkal.
A DC tévés sorozatai az évek során felépítették a maguk multiverzumát, amely a 2019-es Végtelen világok válságában kulminálódott. Ez ugyan több hétig tematizálta a közbeszédet – amire más DC-termék nem nagyon volt képes –, azonban ez sem tudta megközelíteni azt a színvonalat és mélységet, amivel sokszor a képregények hasábjain találkozhatunk.
Azt viszont túlzás lenni állítani, hogy a kockásokban nincsenek elhibázott sztorik, vagy olyan események, amelyek láthatóan csak azért készültek el, hogy történjen valami nagy dolog, amire felkapják a fejüket a rajongók.
Scott Snyder a 2010-es évek elején kezdett el tevékenykedni a DC-nél, és először az American Vampire sorozattal keltette fel a fejesek érdeklődését. Ezt követően több Batman-sztori is az ő keze munkája nyomán kelt életre, például a remek Baglyok bírósága, a Nulladik év, és Az utolsó lovag a földön is, amelyekkel jelentős szerepet vállalt a 2011-ben végbement teljes univerzumfrissítésben, ami a The New 52 néven vált ismertté. A három fent említett történet nagy siker volt mind a kritikusok, mind pedig a közönség körében, ezért az író lehetőséget kapott egy saját, univerzumdefiniáló nagy esemény elkészítésére is. A Dark Nights Metal: Sötét világok azonban nem épp úgy sült el, ahogy azt sokan várták.
HIRDETÉS
Miről szól?
A nem kicsit bonyolult történet középpontjában a Batman által felfedezett Carter Hall-feljegyzések állnak, amelyből egy évszázadokon átívelő rejtélyre derül fény. Az iromány a titokzatos módon a Földre került isteni fémekről szól, melyek közül a nyomozást végző Batman is találkozott már néhánnyal az évek során.
Nemsokára azonban mind a tíz anyaggal kölcsönhatásba kerül, ami azt eredményezi, hogy kaput nyit a Sötét multiverzumba, és szabadon engedi a világában önmaga gonosz alteregóit, miközben ő a sötét valóságban reked.
A megáltalkodott Barbatos által vezetett Sötét Lovagok célja, hogy megakadályozzák saját világuk megszűnését, mindeközben pedig átvegyék az irányítást a Föld felett. Persze az Igazság ligája megpróbálja megnehezíteni a dolgukat, és igyekeznek felkutatni a hatalmas erővel bíró tiszta fémeket, miközben az ezeket előállító kozmikus kohóba is újra életet kell lehelniük. A pár sornyi összegzés csak nagyon vázlatosan írja le, hogy mi történik a közel 250 oldalas képregényben, ugyanis a sztori elképesztően komplex. Ez azonban nem bók, a történet sokszor indokolatlanul túl van bonyolítva annak ellenére, hogy a karaktereknek szinte semmiféle mélységet nem ad.
Mi a baj?
Bár sokáig azt hittem, hogy az az értetlenségem oka, hogy nem vagyok eléggé jártas a The New 52 lore-ban, számos kritika megerősített abban, hogy a sztori nem a legjobban sikerültek közül való. Snyder története túl sokszor utalgat vissza korábbi történésekre, megfosztva ezzel az újoncokat a történet megértésének lehetőségétől, mindezt úgy, hogy segítséget sem ad, hol keressük a hiányzó tudást. Ám azoknak sincs könnyű dolga, akik ismerik az új kánont, és így akarják beleélni magukat a sztoriba, személyes motivációkról ugyanis nem nagyon esik szó, minden alá van rendelve a fő történetszálnak.
Felismerve, hogy nem vagyok épp szakértője a 2011-től íródó új idővonalnak, a kritika érdekében utánaolvastam, mit érdemes tudni a történet főgonoszairól, vagyis a Sötét lovagokról és Barbatosról. Pár perc keresgélés után legalább egy tucat baromi érdekes ténnyel találtam szembe magam, ám ezek közül is különösen érdekesnek találtam a nevető Batman sztoriját, aki Joker és a köpenyes igazságosztó egyfajta groteszk keveréke. A Dark Nights Metalból viszont szinte semmi nem derül ki a szereplőről, cserébe viszont telis tele van rakva klisékkel az akcióközpontú cselekmény.
Ha nem történik meg legalább háromszor, hogy egy szuperhős elveszti az erejét, vagy vesztes helyzetbe kerül, az utolsó pillanatban mégis megmenti egy csapattárs, akkor hajlandó vagyok elfogyasztani a képletes kalapom.
Pedig potenciál lenne ebben a sztoriban, ami főleg a cameóknál érhető tetten. Ott van például Neil Gaiman legendás karakterének, Sandmannek a színre lépése, amiből sokkal többet ki lehetett volna hozni, csakúgy mint Black Adam megjelenéséből. A történet végét ráadásul tárva nyitva hagyták az alkotók, amit mint tudjuk, a Death Metal sztori visz tovább. Ez a kötet azonban nem győzött meg arról, hogy el akarom olvasni a folytatást. Ennek elsődleges oka, hogy Snyder, filmkészítő druszájához hasonlóan nem volt hajlandó felfedezni a karakterei mélységét, sem pedig meglepő csavarokat írni, ehelyett a már jól ismert, ám szétjáratott szuperhőstrancsírra esküdött, ami mint már oly sokszor, nem jött be.
A kötet legnagyobb erénye egyértelműen a rajzokban rejlik. A képregényes veterán Greg Capullo szinte minden szuperhőst életre keltett már a képregények hasábjain több évtizedes karrierje során, itt pedig láthatóan teljesen szabadjára engedhette a fantáziáját – a lehetőséget meg is ragadta. A teljesség igénye végett azonban a több mint egy tucat segítője is megérdemli a dicséretet, többek közt Jonathan Glapion kihúzó és Fco Plascencia színező is élete egyik legjobb munkájával állt elő itt. Végül pedig a fordítás miatt sem érheti szó a ház elejét, amiért Takács Lászlót és Láng Istvánt illeti a dicséret. Ezek azonban nem tudják megmenteni a Dark Nights Metal: Sötét világokat attól, hogy a sok harc ellenére teljes unalomba fulladjon.
