A Greenland: Az új menedék azon folytatások sorát gyarapítja, amely küllemében próbál eltérni az előzménytől, miközben cselekménycsontváza szinte teljesen megegyezik vele. Ám hiába vált érzelmes katasztrófafilmből posztapokaliptikus kalandfilmmé, hatásfoka alacsonyabban maradt, mint korábban. Az első részre némileg spoileres kritika.
HIRDETÉS
Ha anno te is lemaradtál a Greenland: Az utolsó menedék című filmről a mozikban, az nem feltétlenül a te hibád. A Covid-járvány rendesen betett Ric Roman Waugh katasztrófafilmjének. Ám abban a pár hétben, ameddig itthon is műsoron volt 2020 őszén, a körülményekhez képest nem is hozott rossz számokat. 2021 tavaszán, a korlátozások enyhülésekor, még pár ezer látogatóval meg tudta toldani a korábban elkezdett menetelését, így valamivel több mint 62000 néző látta itthon a mozikban. A Greenland azonban világ szinten is inkább lekérhető tartalomként aratott sikert, és az utóbbi években amolyan kis zsánerfavorittá vált kategóriáján belül. Ami nem is csoda, hiszen az utóbbi években viszonylag kevés jó, vagy legalább élvezhető katasztrófafilmet láthattak a zsáner kedvelői.
A Greenland sem elsősorban mindent elsöprő filmesztétikai erényei miatt válhatott közbeszéd tárgyává.
Ugyanakkor voltak olyan részletei, amelyek éppen eléggé emlékezetessé tették ahhoz, hogy bevonuljon a kataklizmafilmek panteonjába. A családi dráma kibontakozása, a kezdetben realisztikus látásmód, a valódi érzelmi töltettel bíró jelenetek, és a világ pusztulását bemutató képsorok ilyenek voltak. Egy jó virtuális apokalipszishez pedig nem is igen kell más. Esetleg még Gerard Butler, aki az elmúlt bő 10-15 évben visszaszorult a B-kategóriás színészlistára, és jobbára ócska/tucat/boomer akciófilmekben villantja meg továbbra is ellenállhatatlan karizmáját.
Ő viszont nagyon is jelen van a filmben, szóval mégsem hiányzik. A film utolsó jelenete pedig nem csupán nyitva hagyta a grönlandi földalatti katonai bunker ajtajával együtt a folytatás lehetőségét, de egyértelművé is tette annak érkezését. 2026 egyik első nagy mozis durranásaként pedig meg is érkezett a Greenland: Az új menedék, amely a közel sem tökéletes előzményt is sok szempontból cserben hagyja. A nézőkkel együtt. Az első Greenland-film vége óta nemcsak jelenünkben, hanem a történet szerint is eltelt öt év, a grönlandi túlélők pedig már egy ideje a felszínen portyáznak ellátmányért.
Az utolsó menedék azonban már kevésbé új, megviselték a környezeti ártalmak és a készletek is fogytán.
A felszín pedig továbbra is veszélyes: a sugárzás mellett a Blake üstökös kisebb darabkái is folyamatos veszélyt jelentenek, a korábbi becsapódásból származó törmelék pedig körgyűrűt alkotott a Föld körül. Több túlélőcsoportnak is sikerült fennmaradnia, akik a nehéz körülmények ellenére is tartják a kapcsolatot, és bíznak az újrakezdésben. A globális feltámadás egyik helyszíne pedig éppen a Clarke becsapódásának krátere lehet Dél-Franciaországban. Amikor a grönlandi menedékhely egy földrengés következtében katasztrofális károkat szenved, a Garrity család újra felkerekedik, hogy nemcsak a saját, hanem az emberiség túlélését is szolgálják.
A Greenland: Az új menedék egy olyan posztapokaliptikus road movie és kalandfilm ötvözet, amely híján van az előzmény legtöbb erényének. Igyekszik felkorbácsolni a családi drámát, de csak a giccset durván karcoló sablonokig jut. Igyekszik elérni az előzmény (hatásvadászattól sem mentes) érzelmi csúcsait, de csak a szenvelgős felszínig jut. Igyekszik izgalmasnak és akciódúsnak lenni, de a rajtaütés-jelenetek, vagy a védett területek körül zajló események csak halk pukkanásnak érződnek. Még a Clarke üstökös darabkái is olyan önkényesen használt plot device-szá válnak, amelyek bár a megfelelő dramaturgiai ponton érkeznek, de hatásuk, vagy súlyuk megkérdőjelezhető. Azonban a díszletek, a környezet, a jelmezek valamivel látványosabbak, és jellemzőbbek a melankolikus tájképek is – az operatőri munkát ezúttal is dicséret illeti.
Ám végeredményben mégiscsak úgy tűnik sivárabbnak és lélektelenebbnek az egész, hogy az nem segíti, inkább csak rombolja a film összhatását.
Butler is mintha csak túl akarna esni a sokadik B-C-ZS kategóriás katasztrófa-/akciófilmjén, amelyet a jelen filmet is jegyző Ric Roman Waugh rendezett (negyedik közös filmjük ez).
Karaktere, John Garrity lényegében a tökéletes Butler-parafrázis, ahol a színésznek játszani sem nagyon kell.
A sors által meggyötört, nagyreményű szakember, aki aztán kénytelen visszavedleni az átlagmelós családapa szerepébe, de mégis hőssé válhat. Míg az első rész híján volt a klasszikus és felesleges hősködésnek, ezúttal John Garrity már sokkal többet vállal magára, mint amennyit kellene. Ez nem kis részt a forgatókönyvírók sara. Ugyanis így elvész még az a kis realitásérzet is, amely az előzményben, és főleg annak első szakaszában volt érezhető. Sajnos a kifejezetten kedvelhető Morena Baccarin jelenléte sem annyira vaskos, hogy igazán emlékezetes tudjon maradni. A családi dráma pedig a film végére, a hatáskergető, giccses sablonok miatt úgy párolog el, mintha soha nem is létezett volna.
A Greenland: Az új menedék sajnos egy olyan folytatás lett, amely lényegében minden fontosabb elemében csorbát szenvedett az előzményhez képest.
Nem tudja megismételni azt az apokaliptikus víziót, amelyben átélhetővé válik a Garrity család klisékból gyökerező drámája. Így a film, szigorúan a zsánerkedvelői szemszögből is halovánnyá lesz. Pedig nagyobb bummnak ígérkezett.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
