A Haragos természet (Thrash) nem reformálja meg a cápás filmeket, de még az egyszeri kikapcsolódást is alig biztosítja. Tommy Wirkola (Vérapó, Náci Zombik) új filmje tele van újrahasznosított ötletekkel, alulhasznált színészekkel és se íze, se bűze cselekménnyel. Pedig kis odafigyeléssel több is lehetett volna, mint egy újabb Netflix tucatfilm. Spoilermentes kritika.
HIRDETÉS
A cápás filmekkel már óceánokat lehet rekeszteni, és az sem újdonság, hogy ezen filmek egy jó hányada a trash kategóriából kerül ki. A jobbik eset az, ha a Sharknadóhoz hasonló önironikus, popkultjelenséggé avanzsált eszement trashőrületekről van szó – persze ízlés függvényében. Vagy nagyobb költségvetésű, de nem kevésbé szórakoztató rosszfilm párjaként említhetjük a Meget is, ahol maga Jason Statham küzd meg egy prehisztorikus fenevaddal. De az a szomorú helyzet, hogy ez csak egy igen keskeny szegmens, a cápás filmek nagyobbik része említésre sem méltó celluloidhulladék. Még ritkább manapság az, amikor valamilyen téren értékelhető túlélőthriller kerekedik a cápás tematikából, de párat azért még így is lehet említeni az elmúlt tíz évből is (pl. 47 méter mélyen, A zátony, Veszélyes állatok).
De hová is helyezhető ezen a skálán a Tommy Wirkola rendezte netflixes produkció, a Haragos természet (Thrash)? Ehhez először is nem árt ismerni a norvég rendező korábbi munkásságát. Wirkola a Náci zombik-filmekkel vált ismertté, és egy csapásra elnyerte azon horrorrajongók elismerését, akik szeretik a kellően komolyan vett, szándékosan gagyi és önironikus produkciókat. Még Hollywoodba is bekopogtatott, ahol Jeremy Renner és Gemma Arterton főszereplésével készített Jancsi és Juliska feldolgozást Boszorkányvadászok címmel. Nemrégiben pedig a Vérapót rendezte, amely a David Harbour alakította Mikulást (spoiler: aki amúgy egy viking harcos) dobta egy Die Hard-jellegű szituációba.
A norvég rendezőre jellemző a bevett zsánertoposzok önironikus kifigurázása,
de ez gyakran annyira bújtatottan jelenik meg filmjeiben, hogy nem mindig könnyű észlelni. Éppen ezért gyakran felmerülhet alkotásai kapcsán a kérdés, hogy direkt rosszak, amikor rossznak tűnnek, vagy csak így sikerültek? Humora, bár sok esetben nyilvánvaló, számos esetben ott motoszkálhat a nézőben az ambivalencia.
A Haragos természettel kapcsolatban szintén felmerülhet ez a kétértelműség. Már a film marketingjén is érződött, hogy valamiféle fapofával előadott, mégis humoros zúzdának szánhatták. A Netflix azonban nem mert kockáztatni egy valóban önironikus, vérbő, humoros cápatrash-sel, így megmaradtak a langyos, partmenti vizeknél. A sztori is sok olyan ismerős elemet tartalmaz, melyeket már máshol láthattunk. Florida partjait egy hatalmas vihar fenyegeti, és a környékbeli cápák is furcsa aktivitást mutatnak. Dr. Dale Edwards (Djimon Hounsou) a tengeren dolgozik, miközben agorafóbiás lányát bíztatja, hogy félelmeit leküzdve meneküljön a városból. A vihart azonban nem lehet megállítani, a hirtelen métereket emelkedő vízszint ellepi a várost, magával hozva ezzel a bikacápákat is. Edwards kompániája a cápák jelentette veszély megoldásán fáradozik, míg lánya, egy terhes nő (Phoebe Dynevor) és egy örökbefogadott testvértrió küzd a túlélésért.
A Haragos természet nem csupán merít, de helyenként szinte lop a korábbi netflixes cápás film, a Cápák a Szajnában (Under Paris) cselekményéből.
Ugyancsak gyanús a krokodilos Préda (Crawl) hatása, mint ahogy egy ponton a szintén flixes Sehol (Nowhere) is eszünkbe juthat. Wirkola láthatóan nem is akarta megreformálni a cápafilmet, de az a helyzet, hogy a szórakoztatófaktort sem tekerte csúcsra. Rendezői múltját, és a film vágását tekintve gyanús, hogy eredetileg egy merészebb, fekete humorban és vérben tocsogóbb víziója lehetett.
Viszont még így is belefért néhány horrorszempontból csinos csonkítás, és a suspense-t is jól használja a kulcsjelenetekben. A film expozíciójában szépen helyezi el a túlságosan is egyértelmű, éppen ezért ironikus csehovi puskákat (hússzállító kamion a viharban), amelyek nyilvánvalóan a megfelelő ponton pukkannak el. Még némi társadalomkritika is belefért, ökotudatosságilag azonban elmarad a Cápák a Szajnában problémafelvetésétől – nem is volt célja.
De akkor mégis hol a hiba? A Haragos természet nem elég vicces, hogy szórakoztató trash legyen, és nem elég komolyan vehető, hogy legitim túlélőthrillerként kezeljük. Bár Wirkola kézjegye megjelenik, jóval visszafogottabb módon annál, mint ahogy azt tőle megszokhattuk.
Lényegében a netflixes nézőszám-maximalizálás áldozata lett, pedig ott rejlett benne egy emlékezetesebb film is.
Viszonylag rövid játékideje, egyszerű koncepciója és a nyomokban szórakoztató jellege azonban kedvezhet azoknak, akik csak úgy valamit elindítanának esti háttérzajnak. De ennél több is lehetett volna.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
