A nagy árvíz (The Great Flood) leginkább olyan, mintha egy Emmerich és Nolan koprodukció Temus változata lenne. Vannak értékelhető technikai és filozófiai rétegei, de sajnos végül a gyilkos áradat zavarossága a filmet is maga alá temeti. A megfelelő helyeken jelzett spoilereket tartalmazó kritika.
HIRDETÉS
A nagy árvíz nemes egyszerűséggel az emberiség utolsó napjával kezd. Koo An-na (Kim Da-mi) és fia, Ja-in (Kwon Eun-sung) számára azonban ez is ugyanúgy indul, mint a többi. A vízzel és úszással különösen szoros kapcsolatot ápoló kisfiú az ágyban merülést és lélegzet-visszatartást imitál. Erre a képességére szüksége is lesz, ugyanis egy meteorbecsapódás következtében hatalmas árhullámok pusztítanak világszerte. Mivel az emberiség nem reagált időben a kozmikus fenyegetésre, ezért tudósok egy csoportjának titokban és relatíve gyorsan kellett kitalálniuk valamilyen tervet az emberiség túlélése érdekében. An-na is ennek a csoportnak a része. Így amikor a lakóházukat fenyegeti az áradat, a nő túlélése kulcsfontosságúnak bizonyul. Nemcsak az őt foglalkoztató cég, de az emberiség számára is.
A nagy árvíz lényegében két film egybegyúrva.
Egyszerre kíván amolyan Emmerich ihlette kataklizmafilm, és Nolan-féle agyas presztízs sci-fi lenni.
Példaként említhetjük a 2012, és a rossz emlékű Moonfall apokaliptikus jeleneteinek hatását, Nolani részről pedig a Csillagok között érzelmi felfokozottságát és az Eredet agyrobbantó grandiózusságát érezhetjük releváns kapcsolódási pontnak. A vállalás első, azaz emmerichi fele többnyire sikerül is neki. A hatalmas dél-koreai lakókomplexum özönvíz általi, bibliai pusztulásának képei és csendes intimitása a katasztrófafilmek legszebb hagyományait idézi. Kim Byung-woo filmje ügyesen teremti meg a valóban világvége hangulatú, kihalási eseménynek minősülő természeti katasztrófa atmoszféráját. Vonatkozik ez a menekülés-jelenetek koreográfiájára és a speciális effektusokra is.
A történet viszont nemcsak gondolati, de minőségi értelemben is csorbát szenved a csavarral érkező töréspontnál.
A nagy árvíz az említett filmes példákon kívül több irodalmi párhuzamot is kínál. Nem kifejezetten konkrétumokban, inkább csak benyomásokban. Egyszerre juthat eszébe a sci-fi olvasóknak Cixin Liu, Ken Liu és Ted Chiang hatása is, de akár a szintén Dél-Koreához köthető Fényszirmok. Ebből talán már gyanús lehet, hogy a Netflix ünnepi időszakra szánt ázsiai filmje túl sok mindent akar magába gyömöszölni.
INNENTŐL KEZDVE SPOILEREK KÖVETKEZNEK! A következő szakasz csak a film ismeretében ajánlott!
További, A nagy árvíz cselekményére már nagyobb rontócokat mérő címekként említhető a szintén netflixes Oxigén, a Tom Cruise fémjelezte A holnap határa és irodalmi téren az izlandi Zavar is. Az emberiség túlélését biztosító bolygó (jelen esetben a Föld) rejtéllyel övezett be-/újranépesítése, az időhurok és az AI környezet mind kiemelt jelentőséggel bírnak a filmben. A tálalásuk azonban már nem annyira egyértelműen jól kivitelezett, mint a katasztrófa-narratíva esetében. Kiderül ugyanis, hogy Ja-in már egy új technológiával készült mesterséges ember egyik első példánya. Ja-in “emlékei” és An-na tudása együttesen biztosíthatják a homo sapiens 2.0 túlélését a vízzel borított bolygón, ám a kataklizma közepette ennek a sikere sem garantált.
A nagy árvíz az emberiség túlélését az anyai szeretet extrém odaadóságában és határtalanságában látja. An-na így a film első felében átélt traumatikus élményeiből táplálkozva kénytelen kitanítani azt az anya AI-t, amely később egy mesterséges testbe költöztetve Ja-in biztonságáért felel majd. Nem elég a mesterséges intelligencia, intelligens lélekre is szükség van az emberi mivoltunk újrateremtéséhez. Azonban, hogy ebből az anya-fia kombinációból hogyan valósul meg majd gyakorlatban a Föld újranépesítése, arról nem esik szó. Legalábbis hagy értelmezésbeli lyukakat a film e tekintetben. Abban viszont nem, hogy A nagy árvíz egyértelmű reakció a dél-koreai népességcsökkenésre. Meg abban sem, hogy a film második felének nagy része egy AI trenírozásának folyamatát követi végig, azt viszont meglehetősen korrekt módon. Ennek pedig mi az eredménye? Egy ismétlődésekkel, zavarossággal és frusztrációval teli, hosszú, második szakasznak.
SPOILERES SZAKASZ VÉGE.
A nagy árvíz így végeredményben egy meglehetősen frusztráló és zaklatott nézői élmény.
Egyfelől nyilván ez is a célja. Másfelől pedig nem kell azon sem meglepődni, ha valaki 20 perc után kinyomja, mondván, “még mosogatás közben is értékesebb az időm, minthogy szar filmre pocsékoljam”. Felületes nézőként védhető álláspont is ez, nem egymást kereste film és közönség. A nagy árvíz viszont úgy is zavarba ejtő tud lenni, ha valaki vevő a nagy fordulatokra, műfajváltásokra és monumentálisnak ígérkező koncepciókra.
Ez pedig leginkább a film struktúrájában gyökerezik: végül érthető sztorivá áll össze az egész, ám menet közben könnyen elvesztheti a figyelmet. Ezért pedig a nem mindig egyértelmű kommunikáció tehető felelőssé, valamint a túlnyújtottnak ható játékidő nem igazán hatékony tagolás és ritmizálása. A filozofálgatós sci-fik rajongóinak azért ínyencségként, de csak óvatosan ajánlott.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
