Lassan a finisbe fordul a Konc, mi pedig újra csak arról tudunk értekezni, mennyire remek is ez a sorozat. Kritika a 4., 5. és 6.kötetről.
Egyre nagyobb sötétség borul a Völgyre. Miközben Konc Svindli minden eddiginél nagyobb disznóságot eszel ki a falu megkopasztására, a patkányhorda és a nagybetűs Gonoszt elhozni kívánó sáskahadsereg támadásba lendül. Konc Fülének és a saját sorsával megbarátkozni igyekvő Tövisnek nehéz dolga lesz, ha meg akarják állítani őket – ám nincsenek egyedül a harcban.
A tavaly magyarul megjelent három kötetben leginkább talán Konc Füle gátlástalan, mindenkit rendszeresen átejtő kuzinja, Konc Svindli karakterpillanatai azok, amelyekben a leginkább tetten érhető a Konc páratlan furmánya, zsenialitása.
Részletesebb, kissé spoileres cselekményismertető jön most Svindli cselekményszáláról, de ez kell ahhoz, hogy teljesen átadjam, megértessem a képregény leleményességét.
Svindli – mint ahogy az előzményekben is – vissza akar térni otthonába, Koncfalvára, de persze nem üres kézzel, hanem egy rakás kinccsel a markában. A terve az, hogy az amúgy békés sárkányokkal megrémiszti a lakosokat, akik így majd ki lesznek szolgáltatva neki. Svindli szerint a sárkányok csakis a nép hibái, kapzsisága, szűklátókörűség miatt léteznek még egyáltalán, így ha a tömeg lemond a javakról, megelőzhetik a falu pusztulását. Svindli ötletesen kilátásba helyezi a népnek, hogy a falu kincseivel felmegy a Völgy határába, előcsal egy sárkányt, és végez vele – persze a kivégzés kamu, csupán lelécelne a szajréval.
Amit az író-rajzoló Jeff Smith itt bemutat, az tulajdonképpen a populizmus működése. Egy erős kezű, a régi, fennálló renddel szemben álló vezető az emberek vélt vagy valós ellenségeivel, elnyomóival megy szembe (gyakorta különféle konteókat is bevetve), hogy elmondása szerint a népet emelje fel, gazdagítsa, legfontosabb vágyait kielégítse – a nagy szabadságharcot azonban csak a saját haszonszerzésére használja fel. Aki pedig ellent mer mondani, az nyilvánvalóan nem is az ő ellensége, hanem az egész népé – ezzel a kommunikációval pedig könnyedén sakkban lehet tartani a vezetőnek ellentmondó személyeket.
Nem rossz ez egy ugrabugráló, Bolondos dallamok-beütésű figurákat mozgató képregénytől, ugye? De ez még nem minden. Ahogy az várható, Svindli jókora kulimászba kerül: tényleg csapdába ejt egy sárkányt, aminek a feldühödött tömeg a vérét kívánja, de ő persze habozik megölni a teremtményt. A lincseléstől azonban megmenekül, hogy aztán a következő részekben még nagyobb pácba kerüljön: a rejtélyes, sáskahadakkal támadó gonosz szerint Svindli az egyik személy, akinek segítségével a sötétség a világra szabadulhat. Az, hogy ezt mire alapozza, persze sejthető, elvégre eddig is csak bajt okozott a figura, a válasz mégsem ennyire egyszerű. A megfejtést azonban még itt sem kívánom leírni, mert azt egész egyszerűen jobb átélni, a nagy releváció ugyanis parádésan ötletes és hasfalszaggatóan vicces.
Azt pedig szinte már mondanom sem kell, hogy a sorozat vizuálisan is nagyszerű, mert Smith továbbra nagyon ért ahhoz, hogyan bánjon a képekkel ahhoz, hogy aminek ülnie kell, az nagyon üljön olvasáskor. A legújabb kötetekben még szélesebbre tárul a Konc világa, belépnek a képbe hősöket segítő karakterek (nem túl tolakodóan aranyos erdei állatokról van szó) és egy szürkezónás puma is: Állkapocs, a keleti határ ura igazából csak a saját területén akar uralkodni, de emiatt kénytelen összeszűrni a levet a rosszakkal. Hőseink majdnem egy köteten keresztül bujkálnak, szaladnak előle. Ez elég hosszú időnek tűnhet, de Smith a csúszás-mászást olyan fantasztikusan, izgalmasan, kreatívan (váratlan megoldásokkal és visszatérő csetlő-botló gegekkel) valósítja meg, hogy fel sem tűnik, mennyi idő megy el az akcióra.
Ez tehát a Konc: egy összetett, a való világra gyakorta reflektáló fantasy sztori rajzfilmes, mégis valóságos karakterekkel és remek vizuális megoldásokkal. Remek szórakozás kicsinek és nagynak egyaránt. Az pedig már csak hab a tortán, hogy (megint) egy olyan cliffhangerrel hagyja magára az olvasót, hogy az azt mondja: ha ma jelenne meg a folytatás, az is késő lenne!
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.