Jonathan Hickman, a Marvel sztárírója az Image Comics egyik legegyedibb alkotását tette le az asztalra az Amerikában 2013-tól 2019-ig futó East of Westtel, amelyben tökéletesen egyesül a sci-fi, a fantasy és a western műfaja. Most pedig már magyarul is olvasható az első kötet, ami nemcsak látványa miatt emelkedik ki napjaink képregényes felhozatalából, hanem világépítés szempontjából is abszolút a legnagyobbak között említhető. Kritika.
HIRDETÉS
Manapság, ha kimondjuk azt a szót, hogy képregény, nem meglepő módon a legtöbben szuperhősös történetekre fognak asszociálni, pedig rengeteg olyan kockás látott napvilágot az évtizedek alatt, amelyek bőven túlmutatnak ezen a szubzsáneren. Tökéletes példa erre az 1997 és 2002 között futó, DC Comics gondozásában kiadott Transmentropolitan-széria, amely egy drogfüggő újságíró felemás szemüvegén keresztül mutatja be az olvasónak, hogyan lehet eredményes forradalmat kezdeményezni a populista hatalommal szemben.
Szerencsére az Image Comics régóta igyekszik teret adni a nem szuperhősös képregényeknek is, amit olyan sikerszériák fémjeleznek, mint a The Walking Dead vagy a Saga. Magát a kiadót is olyan képregényrajzolók alapították 30 éve, akiknek elegük lett abból, hogy a Marvel nem honorálja őket kellőképpen a munkájukért, és a szerzői jogoktól is megfosztják őket. A Saga és a TWD mellett azonban volt még egy szériája a kiadónak, ami régóta hiányolt széria volt a magyar felhozatalból: a Marvel sztáralkotójának, Jonathan Hickmannak az agyszüleménye, az East of West, vagyis a Nyugattól keletre.
A Secret Wars, az Infinity és megannyi Marvel-történet atyja ugyanis itt egyszerre dobja be az üstbe a western, a sci-fi és a fantasy műfaját, az eredmény mégsem egy rosszízű katyvasz lett, hanem egy ritkán látott, modern mestermű.
Az East of West már az első részével is egy olyan összetett, sokrétű univerzumot vázol fel, amely bőven megérdemli a Star Warshoz vagy a Dűnéhez hasonló bánásmódot, vagyis hogy legalább sorozatot, de inkább filmszériát csináljanak belőle. Erről pedig nem utolsó sorban Nick Dragotta rajzai gondoskodnak, amelyekhez hasonlót túlzás nélkül, évtizedenként ha egyet látni.
A sztori, amihez történelemkönyv kell
A modern blockbuster filmeknek sokszor olyan csapnivalóan egyszerű története van, hogy egy kétsoros beharangozó is elég ahhoz, hogy tudjuk, miről fog szólni. Na, az East of West tipikusan nem ez az eset, olyannyira, hogy már a meglátásaim kifejtéséhez is muszáj valami alapot adnom, úgyhogy aki teljesen vakon akar belemenni a történetbe, annak itt az alkalom félretenni a kritikát, és visszajönni, amikor kiolvasta a jelenleg magyarul elérhető első részt.
Az East of West a disztópikus 2064-es Egyesült Államokban játszódik, egy olyan alternatív idősíkon, ahol az amerikai polgárháború valójában soha nem ért véget, és csak egy 1908-ban becsapódó üstökös tudta rávenni a harcoló feleket, hogy a mai Kansas területén fegyverszüneti megállapodást kössenek. Ennek eredményeként aláírták az „Amerika Hét Nemzetét” létrehozó szerződést: ezek a Fegyvernyugalom, az Unió, a Konföderáció, Texas, A Nemzet, A királyság, és az Amerikai Népköztársaság.
A szerződés aláírásának napján két államférfi megjövendölte, mi vár utódaikra, amely egy nagy értékű próféciaként, Az Üzenetként vált ismertté, amihez később az Amerikai Népköztársaság akkori vezetője is írt egy rövid kiegészítést, figyelmeztetve az Apokalipszis közeledtére. Ennek négy lovasa aztán fizikailag is megjelent a Földön, és időről időre visszatérnek, hogy romlást és pusztulást hozzanak az emberiségre. Igen ám, de legutóbbi reinkarnációjuk során már csak hárman születtek újjá: Halál ugyanis a halandók közt ragadt, szerelembe esett és gyermeke született, akiktől elszakították. A történet ott veszi fel a fonalat, hogy Dögvész, Háború és Hódítás Halál nélkül próbálja végrehajtani küldetését, míg utóbbi bosszúszomjasan rójja a vidéket, családját kutatva.
Ebből már lejöhet, hogy a legnagyobb rosszindulattal sem lehet azt mondani, hogy egy elnagyolt, vázlatos világépítési törekvésről van szó, épp ellenkezőleg: az East of West láthatóan hosszú évek munkája nyomán vált valósággá.
Aki pedig szeretne ebben elmélyedni, annak minden lehetőség adott: a Fumax magyar nyelvű kiadványának utolsó 20-25 oldala ugyanis lényegében a Nyugattól keletre komplett történelmébe, földrajzába, makroökonómiájába, és hatalmi harcaiba enged betekintést idővonalak, térképek, elemezések és miegymás segítségével.
Nem egy könnyű olvasmány
Habár a kötet kezdetén sokáig azt sem értettem, mit olvasok, egy percig nem merült fel számomra, hogy abbahagyom. Nemcsak azért, mert kritikát kell írnom róla, hanem azért, mert a világa elképesztően egyedi, a mögötte megbújó gondolatiság pedig olyannyira párját ritkítja, hogy nagyon kevés olyan széria van, aminek annyit olvastam utána, mint az East of Westnek. Másrészt Nick Dragotta rajzai is egészen elvarázsoltak: a közlekedési eszközöktől kezdve a tradicionális indián népviseletek cyberpunkká alakított kosztümdizájnján át az Akira-stílusú, tökéletes kompozíciójú grafikákig minden megvan benne, amire egy képregényrajongó vágyhat vizuális szempontból.
Az Apokalipszis: Első év című kötetben azonban viszonylag limitált tudást adnak számunkra a készítők azt illetően, merre is halad a történet, noha az utolsó lapokon már vannak utalások arra, ki válhat majd a történet főszereplőjévé. A kötet relatíve protagonista nélkül játszódik – talán a Halál karaktere van picit többet szerepeltetve –, de az író egyértelműen érzékeltetni akarja velünk, hogy nem az egyének, sokkal inkább a társadalmak és az azok között feszülő ellentétek a fontosak. Ennek érdekében inkább azt vázolják fel, hogy a hét nemzet technológiája, kultúrája, hierarchiarendszere és politikai befolyása is mennyire eltér egymástól, így megadva az alapot az újabb kibontakozó háborúnak.
Amire mindenképp ki kell még térni, az az East of West szövegkönyve.
A fejezeteket rövid szövegrészletek választják el egymástól, amelyek mind-mind egyfajta figyelmeztetésként szolgálnak arra vonatkozóan, mi vár ránk a következő részekben. Ez egyrészt nagyon okos módja annak, hogy felkorbácsolják az ember várakozásait, másrészt pedig emlékezetessé tegyék a leginkább idézhetőnek szánt mondatokat. Akárhogyis, az East of West grafikája és szövegkönyve is párját ritkítja, amely kapcsán látszik, hogy a fordító is odatette magát: Lunczer Gábor ugyanis valami elképesztő munkát végzett, annak ellenére is, hogy az alapszöveg emelkedett jellegéből adódóan nem lehetett könnyű falat a fordítás.
A 416 oldalas Nyugattól keletre Apokalipszis: Első év tehát nem egy könnyű olvasmány, de azt mondanám, ha valamelyik képregénynek megéri esélyt adni napjainkban, az egyértelműen ez. Lehet, hogy néha nem értjük, merre tart a történet, vagy mi a pontos mondanivaló, de azt biztosíthatom, hogy a következő fejezetekben választ fogunk ezekre kapni. A világépítés részletessége, a rajzok egyedisége, és úgy en bloc az alapfelvetés viszont olyan, amire megéri időt áldozni.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
