Könyv

A legjobb könyvek 2023-ból a Roboraptor szerint

2023 könyves év megjelenések szempontjából olyan bőségzavart hozott, hogy bűn lett volna csak egy-egy kedvencet avatni. Többek közt old school gyilkos vámpír, magyar bestiák, mitológiai újramesélések és kozmikus horrorhoz írt szerelmes levél uralta a geek könyves évet. A legjobb könyvek 2023-ból a Roboraptor szerint.

Leigh Bardugo: A sebhelyes cár

A nemrég elkaszált filmsorozatnak, az Árnyék és csontnak Leigh Bardugo ötkötetes könyvsorozata az alapja, amely az Árnyék és csonttal kezdődött, majd a Bűnös birodalommal végződött – látszólag. A kezdetben kissé lapos sorozatot a második részben megjelenő Nikolas Lancov nagyherceg figurája indította be igazán, így, teljesen érthető módon, Nikolas karaktere folytatásért kiáltott. Így született meg az újabb duológia, amelynek az első része A sebhelyes cár, amelyben az Éjúr által mélyen megsebzett, nőcsábász, nagydumás, de a hazájáért és a népéért a legvégsőkig elmenő nagyherceg megpróbálja néhány grisa segítségével újraépíteni a lerombolt birodalmat. És ha ez még nem lenne elég, megpróbál megszabadulni az Éjúr átkától is, ami nemcsak a saját életét, hanem a birodalom létét is fenyegeti. Bardugo regényét nemcsak ezért a főszálért nevezhetjük jónak és alaposan kidolgozottnak, hanem azért is, mert bemutatja a jó vezető nélkül lassan összeomló birodalmat is, valamint az írónő olyan, több szálon futó cselekményt dolgozott ki, amelyben a korábbi kötetekben megkedvelt más szereplők sorsának alakulásáról is olvashatunk. (Vitkolczi Ildikó)

A Shadow and Bone legszórakoztatóbb karaktere még mindig Nyikolaj Lancov nagyherceg

Jay Kristoff: Vámpírbirodalom

Ha szeretted az Interjú a vámpírral sztoriját, akkor ennek a regénynek a felépítése is valószínűleg tetszeni fog. A főszereplőnk Gabriel de León történetét ugyanis egy krónikásnak köszönhetően ismerjük meg. A Naphalál huszonhét éve sújtja a világot, ami azzal jár, hogy örökös szürkeség és homály honol. Ezzel nemcsak a dark fantasy élményt alapozza meg, de alapot ad egy még ijesztőbb ténynek, hogy a vámpírokat ezzel jóformán semmi nem blokkolja a szabad mozgásban. A különösen komor hangulatot csodálatos illusztrációk kísérik a kötetben. Gabriel személyében ráadásul nem egy tipikus főhős karaktert kapunk, hanem egy önfejű és dicsvágyó, de igen elhivatott harcost. A férfi a Szent Egyház nevében harcol, méghozzá nem is akárhogyan. Ebben a dark fantasy történetben ugyanis bokáig gázolunk a vérben és mocsokban, ugyanakkor rendkívül sok érzelmet képes kiváltani az olvasóból. Jay Kristoff Vámpírbirodalma végre visszaadja az emberek azon titkos vágyát, hogy a vámpírok ne csillámló szerelmes tini fiúk legyenek, hanem vérszomjas, kegyetlen fenevadak, akik szemrebbenés nélkül kitépik a szívedet. Ezt a vámpíros sztorit tényleg megéri elolvasni! (Demencze Ilona)

A Vámpírbirodalom visszaadja a vérszomjas, tömeggyilkos vámpírokba vetett hitünket

Nicholas Binge: Felemelkedés

A Felemelkedés a szerző, Nicholas Binge saját bevallása szerint is egy szerelmes levél a számára kedves szerzőkhöz. Ennél izgalmasabb szerelmes levél azonban kevés született az elmúlt években. A Felemelkedés csordultig tele van sziporkázó ötletekkel, izgalmasan, szórakoztatóan van megírva, egy pillanatra sem hagyja lankadni az olvasó figyelmét. Egyszerre kozmikus horror, pszichológiai dráma és filozofikus történet, s ezeket a gyökeresen eltérő stíluselemeket a könyv figyelemre méltóan koherens egyveleggé gyúrja össze. Nicholas Binge tehetséges mesélő, a Felemelkedés szinte szemtelen intenzitással olvastatja magát. A tapasztalt SFF-kedvelő bármennyire is felismeri a szövegben más szerzők hatását Mary Shelley-től Lovecrafton át Ted Chiangig, nem fogja tudni lerakni. A Felemelkedés egy nagyon furcsa alapszituáción keresztül mutat be nagyon bensőséges és sokrétű emberi érzéseket, és mindeközben a világban elfoglalt helyünkről és létezésünk céljáról is felébreszt néhány gondolatot. Az szinte már csak hab a tortán, hogy Binge élőben is jó arc. (Molnár András)

A Felemelkedés az a Ted Chiang-regény, amit H. P. Lovecraft írt volna, ha érdekelték volna az emberek

J. M. Miro: Hétköznapi szörnyetegek

Bár magamat nem tartom nagy fantasyolvasónak, azért hébe-hóba kedvem támad belekapni a műfajba. Ez idén olyannyira sikerült, hogy két kedvenc regényélményem is innen került ki. Glen Cook újrakiadott Fekete Sereg ciklusának első könyve azonnal magával ragadott a hangulatával és könyörtelen világával. Éppen ezért sem gondoltam, hogy éppen a fantasy területéről érkezik számomra az egyik legkellemesebb meglepetés. J. M. Miro a Hétköznapi szörnyetegek lapjain bizonyítja, hogy akkor is lehet élvezetes és mélyebb tartalmi rétegekkel átszőtt zsánerregényt alkotni, ha részleteiben igazából semmi eredeti nincs. A könyv sokban hasonlít többek között a Harry Potterre vagy az X-Men történetekre, de Miro megkapó módon keveri kártyáit. A különleges képességeket birtokló fiatalokról szóló viktoriánius hangulatú fantasy világépítése és szabályrendszere következetes, ami még jobban segít elmerülni a hangulatában. A fantasy mellett pedig finoman a horror elemei is megjelennek, a szerző pedig nem ódzkodik igen komoly dilemmák és próbatételek elé állítani szereplőit. A Hétköznapi szörnyetegek nem feltétlenül könnyű olvasmány, akár a struktúráját, akár a témáit nézzük. De J. M. Miro a klisésnek tűnő alaphelyzetből is egy kifejezetten élvezetes, stílusos regényt alkotott. Nem csak a fantasy kedvelői számára. (Laki Péter)

Hétköznapi szörnyetegek kritika: a gyermekbántalmazás egy fantasyben sem oké

Constanza Casati: Klütaimnésztra

A 2000-es évek egyik nagy irodalmi hőstette az ókori mítoszok újramesélése, szakítva az irodalom- és történelemkönyvek megkövesült ábrázolási módszerével és hősmítoszával. A Klütaimnésztra, Constanza Casati regénye ennek az újrafelfedezésnek és átértelmezésnek az egyik legkiemelkedőbb alkotása. A paráznának és férjgyilkosnak kikiáltott királynő végre háttértörténetet kap, amely egyáltalán nem légből kapott, hiszen Casati is alaposan áttanulmányozta az ókori mítoszokat – akár a tankönyvírók, csak ő nem egysíkú figurákat alkotott a segítségükkel. Klütaimnésztra, a spártai származású, harcos királylány, apja és második férje, a trójai “hős”, Agamemnón kegyetlenkedése és árulása miatt válik lassan azzá a gyűlöletből gyilkoló asszonnyá, akit a tankönyvekből megismerhettünk. Casati történetének erénye nemcsak Klütaimnésztra lelki átalakulásának tökéletes és részletes ábrázolása, hanem az ókori Spárta bemutatása is, valamint az, milyen szeretetteli volt a viszony a királylány és a testvérei között – ami a korábbi ábrázolásokból általában kimaradt. (Vitkolczi Ildikó)

Klütaimnésztra kritika – Az ókori mitológiából ismert gyilkos királyné karaktere jóval árnyaltabb, mint azt gondolnánk

Kondor Vilmos: Az első budapesti olimpia

Az első budapesti olimpia a tavaly megjelent Második magyar köztársaság folytatása. Az alternatív idősíkon játszódó regény ugyan utal néhol az előző kötetben történtekre (spoilerek nélkül), de önálló történetként is olvasható. 1968-ban járunk, és Mexikóváros helyett Budapest ad otthont az olimpiai játékoknak. A város hemzseg a turistáktól és külföldi sportolóktól, mindenki lázban ég és Szécsi Pál olimpiai himnuszát énekli. A magyar úszócsapat legígéretesebb tagja, az amerikai származású Ike „Johnny” Wilkerson azonban versenye kezdetén holtan süllyed a medence aljára. Szervezetében többféle mérget is találnak, egy erdélyi terrorista szervezet pedig magára vállalja a gyilkosságot. A budapesti rendőrség főkapitánya, Kádár János azonban a mérgek összetétele alapján nem politikai indítékra gyanakszik. Az első budapesti olimpia remek folytatása a Kondor által megteremtett alternatív Magyarországnak. Aprólékosan kidolgozott háttérvilág, izgalmas nyomozás és akció, szerethető karakterek és remek humor teszik egyedivé és hangulatossá a regényt. (Nagy Anna)

Kondor Vilmos alternatív Magyarországa simán megrendezne egy olimpiát – kritika

Magyar Zoltán, Németh Gyula, P. Szathmáry István: Bestiarium Hungaricum

Nem kisebb dologra vállalkoztak a Bestiarium Hungaricum alkotói és a Cser Kiadó, minthogy megalkossák az első átfogó kis magyar rémlényhatározót. A bestiárium mint ősi műfaj régóta jelen van az európai hagyománybanban, de kortárs közegben leginkább talán a szerepjátékosok találkoznak vele. A hasonló könyvek lényege pedig az, hogy bemutassák egy adott világ, mondakör, nép, földrajzi hely jellegzetes lényeit. A magyar folklór pedig igen gazdag kincsét kínálja eme bestiáknak, még ha első visszaemlékezésre talán nem is tudunk olyan sok emlékezetes varázslényt megidézni. Ennek oka persze a kereszténység terjedésével egyenesen arányos szimbólumkeveredés és az eltűnő szájhagyomány is. A Bestiarium Hungaricum egy olyan hiánypótló ismeretterjesztő kiadvány, amire régóta szükségünk volt már. Az ismertebb (pl. turul) és kevésbé megemlékezett (pl. prikulics) lények bemutatása tudományos igényességgel történik, bemutatva a lények hagyományban élő képének legfőbb hatásait, és forrásokat is idézve. Az illusztrációk jelenléte pedig szívmelengető módon hozza közelebb hozzánk saját varázslényeinket. (Laki Péter)

Aki nem olvassa el a Bestiarium Hungaricum könyvet, az vigyázzon, nehogy elvigye a rézfaszú bagoly – Kritika

Rusvai Mónika: Kígyók országa

Tavasszal érdeklődve kezdtem olvasni Rusvai Mónika második regényét, a Kígyók országát. A regény a magyar fantasztikumnak arra a vonulatára helyezkedik, ami kifejezetten a hazai folklór és mitikus hagyomány elemeit szövi a történetbe. A Kígyók országa úgy olvastatja magát, hogy az ember észre sem veszi. Nem bombasztikus, nem zúdít minden bekezdésben új, intenzív ingereket az olvasóra, ám az mégis izgatottan akarja nyomon követni, mi történik Mécs Idával, Dér Hangával, Morozovval és a többi szereplővel a magyar történelem viharaiban. A regény nem pusztán egyetemes emberi kérdéseket fogalmaz meg – bár azt is megteszi –, hanem a magyar olvasót is szembesíti a történelmünkhöz való viszonyulás dilemmáival, és a fantasztikus körítés ellenére élénken eleveníti fel XX. századi történelmünk néhány viharos szakaszát. Érződik, hogy a szerző sokat bújta a Fortepan-archívumokat. Gazdag szimbolikájú, jó karakterrajzokkal operáló, szép nyelvezetű, aktuális regény, a kortárs hazai (női) fantasztikum iránt érdeklődőknek (is) ajánlott. (Molnár András)

A Kígyók országában a magyar népmesék sárkányai a fájdalmas emlékeinkre leselkednek

Mustafa Suleyman, Michael Bhaskar: A következő hullám

2023 egyértelműen a mesterséges intelligencia körül forgott, amit a hírek mellett abból is láthattunk, hogy szinte napról napra jelentek meg a technológia különböző alkalmazásai. Azzal együtt, hogy a ChatGPT és az ezeregy kép-, hang-, szöveg-, videógeneráló program révén nap mint nap tapasztaljuk, mennyi jóra lehet használni az MI-t, joggal merül fel a kérdés, hogy milyen veszélyekkel kell szembenéznünk az elkövetkező években. Erről írt könyvet a mesterséges intelligencia egyik úttörője, Mustafa Suleyman, aki a DeepMind és az Inflection AI vállalatok alapítójaként (előbbit pár éve felvásárolta a Google) a kétezres évek elejétől pontosan láthatta, hogy jutunk el a hanyag szoftverektől a kreatív, generatív programokig. A 400 oldalas olvasmány az ipari forradalom előttről kezdve végigvezet, hogyan jutott el az emberiség a számítógépek és az MI világáig, és azt is bemutatja, milyen egyedi felhasználási területei lehetnek a mesterséges intelligenciának. A könyv végén pedig még konkrét javaslatokat is megfogalmaz az író a döntéshozók számára. Túlzás nélkül kötelező olvasmány azok számára, akiket érdekel, milyen világban fogunk élni néhány éven belül. (Lányi Örs)

R. F. Kuang: Bábel, avagy az erőszak szükségszerűsége

Kuangot napjaink egyik legígéretesebb fantasyszerzőjének tartják, amit nem kisebb irodalmi díjakkal, mint a Nebula vagy az Astounding-díjjal erősítette meg az SFF szakmai apraja-nagyja. A Mákháború szerzője pedig következő regényében még inkább ráerősített címére. Bábel, avagy az erőszak szükségszerűsége című könyvében több izgalmas, nem sokszor látott elemet vegyít a műfaj jellegzetességeivel. Világában az ipari forradalom helyett az ezüstforradalom változtatta meg gyökeresen a Brit Birodalmat – és a nyugati világot -, melynek fő mozgatórugói az oxfordi fordítók és nyelvészek. Hozzájuk csatlakozik a Kínából érkezett árva, Robin Swift, aki pártfogoltja révén, kemény tanórák során tökéletesíti magát arra a szintre, hogy felvételizni tudjon Oxfordba, ott pedig a Királyi Fordítóirodába. Azonban a fiú új élete hiába tűnik a szegény sorshoz képest egy valóra vált álomnak, lassan lehull a lepel a tudás és gazdagság világáról, amit Oxford és Nagy-Britannia képvisel. Kuang ezek mentén olyan kényes, nagyon is aktuális témákat feszeget a végletekig, mint hogy hol húzódik a tudásmegosztás és a kizsákmányolás határa. Meddig mehetünk el célunk elérésében. Hogyan hívhatjuk fel a figyelmet társadalmilag érzékeny témákra. És ennek hol van a végső határa. Kuang egyik szélsőségtől a másikig, minden lehetséges aspektusból vizsgálja ezeket a kérdéseket Robin és barátai karakterein keresztül, amitől nemcsak maguk a szereplők, de mi, olvasók is zavarba jöhetünk. Egyszerre izgalmas, fantasztikus ötletekkel operáló könyv ez, ami egy ideig még nyugodni sem hagy. Mindezt a lehető legokosabb cselekmény és világépítéssel. (Scheirich Zsófia)

Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.

×