Réczey Kata pszichológusi tapasztalataira és megtörtént eseményekre épített A boszorkány lánya című regénye megírásakor, ugyanakkor megjelenik a műben fantasztikum is – így a végeredmény a valóság és fikció érdekes keveréke. A hangsúly azonban végig az emberek lelki világán van.
HIRDETÉS
A boszorkány lánya főszereplője Zohra, akit a magának való, nehéz természetű anyja egyedül nevel, mindenkitől távol, az erdőben. Ők ketten a társadalom számkivetettjeinek számítanak – a boszorkány ugyan rendszeresen segít az embereknek, mégis ellenszenv veszi körül –, ami a nőt egyáltalán nem zavarja, és sokáig a lány is megelégszik azzal, ami megadatott neki.
Egy nap aztán összeismerkedik két fiúval, akik a közeli faluban élnek, és a velük való beszélgetés felkelti a kíváncsiságát a közösségi élet iránt. Ezt követően Zohra elkezd iskolába járni, amivel egy teljesen új világ nyílik meg számára, annak minden lehetőségével, majd pedig a szerelem is megtalálja. Bár viszonylag könnyen be tud illeszkedni a helyi közösségbe, életét személyes tragédiák árnyékolják be, és sok belső vívódást okoz számára az, hogy nem tudja eldönteni, mihez kezdjen az életével, adottságaival.
A könyv erőssége a szereplők lelki világának bemutatásában rejlik – ami nem is meglepő, ha a szerző szakmai hátterére gondolunk.
Nagyon szépen kirajzolódik a szövegből, milyen hatással van a főszereplőre az, ahogyan az anyja viszonyul hozzá, valamint az, mennyire meghatározza a lány életét a szülőjétől való különbözni akarás. Zohra azért őrlődik azon, hogy követnie kellene-e az anyja által bejárt utat, mert a nő nagyon ridegen bánt vele és másokkal, ő pedig nem szeretne ilyen felnőtté válni, ugyanakkor közben mégis vágyik a boszorkány különleges képességére. Annak ellenére, hogy a sztoriban fontos szerepet kap a mágia, az emberi oldala nagyon is realisztikus, és hétköznapi, és ezért kifejezetten életszerű. Magát a varázslást és annak működését pedig csak annyira fejti ki a szerző, hogy az nagyjából érthető legyen, de azért mégse veszítse el a misztikusságát.
A lány útkeresése kapcsán felmerül az a klasszikus filozófiai dilemma is, miszerint előre elrendeltetett-e a sorsunk. És bár a könyv alapvetően a fatalizmus mellett teszi le a garast, de úgy, hogy közben rámutat: az mindenképpen magán az emberen múlik, miként értékeli saját helyzetét. Az ezzel kapcsolatos gondolatok kissé szájba rágósan jelennek meg a szövegben, de mivel a szerző egy bölcs idős férfi szájába adja azokat, így összességében azért annyira nem hat zavaróan ez a didaktikusság.
A sorsszerűség kérdése mellett A boszorkány lánya másik központi témája a családi tragédiák feldolgozása, amit nagyon hatásosan és valószerűen ábrázol.
Fontos kiemelni: Zohrának nem valami epikus méretű katasztrófával vagy egy veszélyes gonosztevővel kell szembenéznie, hanem szomorúan hétköznapi sorscsapásokkal. De valójában éppen abban rejlik történetének drámaisága, hogy olyasmiről van szó, ami bárkivel megtörténhet. A lány és környezetének reakciója pedig végig nagyon hihető, és a könyv remekül bemutatja, milyen sokáig tart a lélek felépülése. Megjelenik egyúttal a regényben az is, mennyire fontos a külső segítség és annak elfogadása. Az író semmit se siet el, szépen lassan, részletekbe menően tárja fel ezt a hosszan elhúzódó folyamatot. Ez a kötet tehát elsősorban azokat célozza meg, akiknek megfelel az is, ha a cselekmény nem kapkod, és nincs eseményekkel túlzsúfolva.
Bár A boszorkány lánya története egészen jól felépített, akadnak azért kifogásolható dolgok a szövegben, elsősorban stilisztikai szempontból.
Például meglehetősen furcsa, és valamennyit el is vesz a könyv életszerűségéből az, hogy a gyerekek megszólalásai esetében a téma és a szóhasználat többször elég felnőttes: tíz-tizenkét évesek elfolyt magzatvízről diskurálnak, fiatal tini szerelmesek folytatnak olyan párbeszédet, ami már-már költőien romantikus. A történetugyan egyértelműen a régmúltban játszódik, amikor a gyerekeknek hamarabb kellett felnőniük, mint ma, de még ezt figyelembe véve is nehéz összeegyeztetni a szóhasználatukat a korukkal.
Sok a felesleges ismétlés is a regényben: többször előfordul, hogy amikor a szereplők korábbi történésekről beszélnek, részletesen beszámolnak az adott eseményről. Az ilyesmi egyáltalán nem lennének szükségesek, mert az olvasó már egyébként is tisztában van azzal, hogy mi zajlott le, így ezeknél a részeknél könnyen elveszti az érdeklődését.
Ami pedig a tartalmat illeti, van egy szerelmi háromszöges mellékszál, ami nyugodtan kimaradhatott volna, mert tulajdonképpen a központi történet szempontjából nincs funkciója, anélkül is működne az egész. A befejezés pedig a Zohra és a férje közötti konfliktust annak komolysága ellenére viszonylag egyszerűen elrendezi. Ez két okból is problematikus: egyrészt annak fényében, hogy mennyire lassan, részletekbe menően építkezik a könyv, ez a befejezés némileg összecsapottnak hat, másrészt az egyszerűsége miatt megosztó lehet. Olvasói értelmezéstől függően ugyanis úgy tűnhet, a női főszereplő egészen könnyen túltette magát azon, ahogyan a párja bánt vele.
Mindent összevetve, A boszorkány lánya egy mély és megrázó történet, amely hibáival együtt is nagyon hatásosan, elgondolkodtató módon ábrázol egy komoly, fontos témát.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
