Idén újra megjelenik az Átjáró. Az elsősorban sci-fi profilú, de a spekulatív fikció jóval szélesebb köréből merítő magazin 2002 februárjában indult és mindösszesen 15 lapszámot élt meg, mielőtt 2004-ben megszűnt. Az Átjáró rövid élettartama ellenére üde színfoltja volt a magyar spekulatív fikciós közegnek, az irodalmi szövegek mellett elemzéseket, kritikákat, filmes és játékos tartalmakat is olvashatott, aki kézbe vette. A lap újraindításáról, a várható tartalmakról, a kiadáshoz fűzött elképzelésekről, reményekről Szélesi Sándort, az Átjáró régi-új alapítóját-főszerkesztőjét kérdeztük.
HIRDETÉS
Milyen elképzeléssel alapítottad meg a régi Átjárót?
Nem egyedül voltam, hanem többen dugtuk össze a fejünket egy szlovákiai sci-fi találkozó után, és állapítottuk meg azt, hogy szüksége lenne a zsánernek Magyarországon is egy nyomtatott irodalmi periodikára. A gyakorlatba aztán hárman tettük át: Michaleczky Péterrel és Németh Attilával meghánytuk-vetettük az ötletet és elkezdtünk befektetőt keresni. Be kell valljam, ez volt a legnehezebb része: sok emberrel tárgyaltunk, már szinte révbe értünk, amikor a potenciális mecénás meghalt egy autóbalesetben. Akkortájt a Kalandor kiadónál dolgoztam, mint művészeti vezető, és végül a kiadó vállalta be a lapot úgy, hogy addig nem jelentetett meg sci-fit, azzal a kikötéssel, hogy szerkesztőként „társadalmi munkában” dolgozunk a lapszámokon.
Szerettük volna az évezred elejének legújabb áramlatait, illetve ismert és ismeretlen klasszikusokat bemutatni, tágítani a fantasztikus zsáner határait. Nem is sci-fi, hanem SF&F magazinnak neveztük, és a zsánerre mint spekulatív fikció hivatkoztunk.
Annak idején mi vezetett az Átjáró megszűnéséhez?
Sajnos személyes ellentétek a kiadóval. A tizenkettedik lapszám után még próbálkoztunk egy saját céggel, de az anyagi lehetőségeink korlátozottak voltak. A 16. számot megszerkesztettük, betördelődött, de nyomdába már nem került.
Ki jelentett számodra asszisztenciát a magazin szerkesztésében? Ezen a téren történt változás, vagy sokat próbált „régi motorosokkal” vágsz bele az újjáélesztésbe?
Rettentő sokan segítettek akkortájt, és ki kell emelnem, hogy mindenki ingyen. Péter és Attila mellett Trethon Judit mint lektor-korrektor, Miyazaki Jun, aki a klub- és játékéletet írta, szervezte, Berke Szilárd, aki a fantasyban szakértett, és még sokan mások. Ma már sajnos nincs mindenki közöttünk, illetve néhányan nem Magyarországon élnek, Attila pedig a Galaktika magazin irodalmi szerkesztője immár több mint két évtizede. Michaleczky Pétert sikerült visszacsalogatni, illetőleg „fiatalítottunk”, Vancsó Éva vette kézbe a külföldi szerzőkkel való kapcsolattartást, és a sci phi részben Gerencsér Ádám segít Belgiumból. Az indulás előtti irodalmi pályázatunkban a Tehetség Íróstúdió vállalta az első körös értékeléseket.
Sok víz lefolyt a Dunán az Átjáró megszűnése óta. Hogyan látod a magyarországi fantasztikus könyvipar és a magyar fantasztikum helyzetét az Átjáró klasszikus korszakában?
2002-ben tetszhalotti állapotban leledzettünk. Iszonyatosan mélyen voltunk, nem jelent meg semmilyen magazin vagy újság, és kérészéletű kiadók jöttek-mentek, talán csak egy kivétel volt, a Cherubion kiadó, amely viszont inkább a fantasy felől, és annak is a kalandosabb oldaláról közelítette meg a zsánert. A kilencvenes években iszonyatosan lezuhant a megjelenő anyagok minősége, és ebből akkortájt még nem keveredtünk ki. Aztán valami elkezdődött, jött egy Agave, újraindult a Galaktika, talpraállt a képregénykultúra… amikor mi kényszerűségből befejeztük, elkezdett színesedni, nyílni a zsáner.
Ez a kérdés talán nem független az előzőtől: hogyan érkezett a gondolat, hogy érdemes, illetve lehetséges újra kiadni az Átjárót?
2022-ben felmerült, hogy húsz évesek vagyunk, mi lenne, ha ennek örömére összeszerkesztenénk egy antológiát. Elkészült, kis példányszámban kiadtuk, könyves rendezvényeken lehetett kapni, illetőleg a Fumax webboltjában. Sok pozitív visszajelzés jött, ami egyrészt mindig megdobogtatja az ember szívét, másrészt elgondolkodtat: miért ne próbálkozzunk újra? Őszintén be kell valljam, a gondolat bennem nagyon mély gyökeret eresztett. Személyes küldetéssé vált. Sok-sok külföldi szerzővel találkoztam az elmúlt években, akik jobbnál jobb novellákat írnak, és ha nincs hazai lap, soha nem fognak megjelenni magyarul. Emellett látom, milyen nehéz publikálni magyar szerzőknek itthon ezen a téren. Ráadásul szeretek szerkeszteni… bár az írástól vesz el időt.
Miben látod az Átjáró szerepét, vagy ha kicsit pátoszosan fogalmazunk, „küldetését” egykor és most a fantasztikum piacán, közegében? Van olyan konkrét, pontosan körülírható cél, amit meg szeretnél valósítani?
Egy egész szerkesztői előszót írtam erről az új lapba! A küldetés ugyanaz, ismert és ismeretlen szerzők friss novelláinak megjelentetése, újszerű megközelítések, új narratívák, amikkel itthon nem találkozhattak eddig a spekulatív fikció olvasói. Díjazott írások. Nem csak Hugo, Locus és Nebula van, iszonyú sok díja van a zsánernek, már csak a sokszínűség is gyönyörködtető. Egy más élmény az olvasóknak, minta a leendő hazai íróknak. Emellett az a direktívánk, hogy a közölt írások ne legyenek régebbiek öt évnél. Persze már az első számban lesz egy, „idősebb” anyag, de csak egyetlen egy, ami 2011-es: Zen Cho „A terrakotta menyasszony”-a. Nem tudtuk nem beválogatni. Szerintem aki elolvassa majd, egyet fog érteni velem. De igyekszünk a legújabb írásokból válogatni, illetve segíteni az újonnan megjelenő hazai szerzőket megtalálni a hangjukat és publikáláshoz juttatni mindenkit, aki rezonál az általunk képviselt irodalmi irányra.
A magyar piacon van ugye már egy lap és vannak antológiák. Iszonyatosan sokat számít a szerkesztő személye a sci-fi, fantasy, weird novelláskötet, magazin összeszerkesztésénél. Más-más szerkesztő más-más megközelítéssel válogat, eltérő stílust, hangot emel be a kiadványába. Nem versenyre törekszünk, hanem a meglevő irodalmi hangok kiegészítésére.
Van-e olyan tartalmi elem, amiben tudatosan változtatni tervezel a régi Átjáróhoz képest (pl. több fikció, több szakszöveg, stb.)?
Muszáj. Nem lesznek benne film, játék, közösségi életről szóló hírek. Az irodalomra koncentrálunk. Novellák, interjúk, kritikák és elméleti anyagok. És vers! A versben mondjuk megint megszegtük az ötéves szabályt, de Wong Phui Nam az angol nyelvű maláj költészet legnagyobb alakja, és sajnos ismeretlen nálunk a munkássága. Műhely-blokk, amelyben bevezetjük az érdeklődőket a zsáner nem ismert területeire. Elsőként lesz például egy anyagunk a spicepunkról. Hallott valaki róla? Spicepunk. Ízlelgessük!
Milyen rendszerességgel várható az Átjáró megjelenése?
Negyedévet tervezünk, de meglátjuk, hogyan alakul. Ehhez fel kell állnia egy határidőkkel pontosan dolgozó szerkesztőségnek. Ami egyáltalán nem könnyű, mert senki nem főállásban csinálja. Jellemzően az eredeti tavaszi megjelenés már csúszik, a lap dizájnjának kialakítása embert próbálóbb, mint terveztük.
Mit lehet tudni a lap terjesztéséről? Visszaköszön majd az Átjáró akár az újságosboltok, akár a fantasztikummal foglalkozó üzletek polcairól, vagy az online rendelés lesz a meghatározó?
Az ős-Átjárónál a hírlapi terjesztés volt tulajdonképpen az, amely nem működött. Hiába fogytunk 1300-1700 példányban, ahhoz, hogy mindenhol kint legyünk 5-6000 példányt kellett nyomni. Ez óriási remittendát és rengeteg kidobott pénzt jelentett. Ha levettük felére, csökkent a fogyás is. Most nem megyünk bele ebbe a zsákutcába. 2002 óta sokkal hatékonyabb lett az online megrendelés, előfizetések menedzselése. Elsősorban erre számítunk. Emellett terveink szerint a kiemelt könyvesboltokban és – reméljük – a Libri hálózatában is bent tudunk lenni.
Az Átjáró fizikai, papírra nyomtatott tartalomként kerül a közönség elé, ami régen magától értetődő volt, ma viszont már csak egy lehetőség. Felmerült-e a nem papíralapú kiadás gondolata, volt erről valamiféle belső diskurzus az újraindítás eldöntésekor? Mit gondolsz általánosságban a nyomtatott, illetve elektronikus megjelenésről, az e-formátumok térnyeréséről?
Író vagyok elsősorban, imádom kézben tartani a könyveket. Nem csak a sajátomat, bármit, amit olvasok, jobb szeretem papíralapon. Amikor berobbant az e-book, természetesen arra is rávetettem magam, sőt az SFportal.hu-n keresztül Miyazaki Junnal belevágtunk az e-book értékesítésbe. Emlékszem, milyen kaotikus volt akkor a piac, de reméltük, hogy letisztul és berobban. Aztán az e-book láz lecsendesedett, beállt egy szintre. Nem volt robbanás. Sokat utazom, most például Kínában vagyok pár hónapig, és értelemszerűen nem vihetem magammal a könyvtáramat, szóval olvasásra marad az e-könyv.
Messziről kezdtem a választ, de úgy érzem, mindez meghatározza azt, hogy eleve nyomtatott lapot szerettem volna, szóval fel se merült, hogy ne az legyen. A Tuan kiadó, amely most felvállalta az antológiasorozatot, döntése lesz, hogy kijön-e e-book formátumban a megjelenéskor vagy utána. Én remélem igen, pártolom.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
