Interjú a vámpírral (1994)
Film

Interjú a vámpírral: Vámpírnak lenni szívás

Élőhalottak, homoerotika, pedofíliát súroló szülő-gyerek kapcsolat, és egy írónő, aki mostanra legfeljebb a síron túlról fenyegetőzhet. Az előbbiek évtizedek óta visszhangzó hívószavak Howard Allen Frances O’Brien, azaz ismertebb nevén Anne Rice Interjú a vámpírraljához, amit az AMC csatorna októberben sorozatformában értelmez újra. 1994-ben azonban az ír születésű Neil Jordan (A síró játék) egyszer már nekifutott a témának Tom Cruise és Brad Pitt főszereplésével, nem éppen nyugodt körülmények között.

Az 1976-os Interjú a vámpírral regény az írónő ötéves lánya halálát követő, gyászoktól viharos, alkoholmámoros években született. A történet kezdetén egy riporter, Daniel Molly készít interjút a kétszáz éves vámpírral, Louis de Pointe du Lac-val. Az 1700-as évek végén Louist, a louisiana-i ültetvényest (Louis Louisiana-ból, nem én találtam ki) bűvkörébe vonta a meglehetősen erotikus kisugárzású Lestat de Lioncourt, akiről hamar kiderül, hogy magányos, immorális, de legfőképpen szó szerint vett vérszívó. Lestat örök életet, valamint az éjszaka csodáit ígéri Louisnak, majd képére formálja a fiatal férfit.

Ám kapcsolatuk nem az égben köttetett: Louis emberi oldala képtelen elhomályosodni, a halandók fájdalma elkíséri az öröklétbe.

Az áldozatait igazi hedonistaként faló Lestat attól való félelmében, hogy protezsáltja elhagyja, egy gyermeklányt ajándékoz neki. A vámpírrá tett Claudia azonban az évek során fiatal testének rabjává válik, ezért meggyőzi az apjának és szerelmének egyaránt vallott Louist, hogy öljék meg teremtőjüket.

Kedvet kaptál, hogy elolvasd?

Ha szeretnél minket támogatni, vásárold meg a könyvet ezen a linken keresztül

Megveszem

Harapós írónő

A Vámpírkrónikák tizenhárom kötetet kitévő, körülbelül 80 millió eladott példánnyal büszkélkedő sorozata nehezen találta meg a Hollywoodba vezető utat. Először a könyvet utasították vissza a Rice által megkeresett kiadók, amelyek állítólag nem tudták eldönteni, hogy a túlcsorduló szexualitástól duzzadó oldalak komoly fikciós művet, vagy tehetségesen megírt ponyvát képviselnek-e. Miután végül megjelent az Alfred A. Knopfnál, a jogok cirkulálni kezdtek a stúdiórendszer berkein belül. Alkotói- és színésznevek vetődtek fel majd merültek feledésbe, sőt, egy ponton még a Broadway musical-feldolgozás ötlete is szárnyra kapott.

Anne Rice több forgatókönyvet is írt a filmhez, amelyeknek egyikében női karaktert formált volna Louisból, ami annak tudatában, hogy az írónő Claudiát halott kislányáról, a narrátort figuráját pedig saját magáról mintázta, védhetőnek tűnt.

Mi több, ez a megoldás a kislány és nevelőszülője közt kibontakozó, pedofíliába hajló momentumok élét is elvette volna, végül azonban Rice egyértelműsítette, hogy a két vámpír biszexuális. Ezen a ponton lépett a történetbe a Warner Brothers, és velük a legnagyobb ördög, Tom Cruise.

Interjú a vámpírral (1994)
Interjú a vámpírral (1994)

A hardcore gót rajongók által feltüzelt Rice gyűlölte az ötletet, hogy a gátlástalan élvhajhász Lestatot az addig fültől fülig mosolyával azonosított Cruise játssza el (hogy mit szólt a korábban szintén felvetett John Travoltához, arról nincs információm). Mivel eddigre – egészen pontosan 1985-ben – megjelent a szintén bestseller Lestat, a vámpír, újabb löketet kapott az adaptálási hajlandóság. A rendezés joga végül Neil Jordané lett, aki, ha hihetünk a híreknek, saját szövegkönyvére alapozta a filmet (ennek ellenére Anne Rice neve tűnik fel a stáblistán, de hát találkozni furcsább jelenségekkel is a mozgóképiparban). Bár Jordan talán az eddigi leghithűbb módon követte forrásanyagát, az írónő nyilatkozatokban és újságcikkekben nem szűnt támadni őt, a producer David Geffent, de főleg Tom Cruise-t. Végül Jordan androgünebb, egymással azért még így is érezhetően intim kapcsolatot ápoló vérszopóit véletlenül sem tette egyetlen néző sem a heteró-macsó kategóriába, Cruise pedig a korabeli vélemények szerint szabályosan lejátszotta Brad Pittet a vászonról. Karakterének intenzitását tekintve nem éppen volt ez fair ítélet, de legalább nyilvános bocsánatkérésre sarkallta Rice-t, a rajongók pedig megnyugodhattak.

Diszfunkcionális vámpírcsalád, kútmélységű metafora

A vámpír, mint a magány elől menekülő, romantikus hős t Rice-nál jelent meg először, és ez inspirálta Francis Ford Coppolát is 1993-as Drakula-értelmezésének megalkotásakor. Az Interjúban láthattuk/olvashattuk először emellett a síron túli élet értelmének keresését, ráadásul egyes szám első személyű elbeszélés formájában. Egzisztenciális, egyúttal párkapcsolati krízis ez a javából: Louis introvertált melankóliája nem teszi lehetővé, hogy társa legyen Lestatnak az áldozataival űzött macska-egér játékban, a vámpírlét kőbe vési gyötrelmeit, a féktelen mészárlás pedig undorral tölti el. Lestatot, mintegy válaszként rettenetesen frusztrálja partnerének állandó moralizálása és egyértelműen megfogalmazott vádaskodása. Kettejük konfliktusa kódolt, a társas magányt pedig még a közös kárhozat sem teszi indokolttá.

Azt lépik, amit a széthullás közeli, előre menekülő partnerkapcsolatban szerencsétlenebb esetekben szokás: gyereket vállalnak.

Ehhez közösen kiszívják a pestis sújtotta szegénysorról kiemelt Claudia (Kirsten Dunst) vérét, majd Lestat megitatja őt a sajátjával, ezzel téve őt az… apává? Anyává? Ugyanazon nemek házasságon kívüli kapcsolatánál, amit a társadalom radikális része vasvillával és fáklyákkal üldöz, talán mindegy is.

A kislány végre olyan irányba billenti a viktoriánus pár dinamikáját, amivel sokkal harmonikusabban vészelik át az elkövetkezendő harminc évet. Lestat elégedett, mert anya(?) (Louis) végre boldog gyermekével – csakhogy a testi felnövésre képtelen, még mindig gyermeklány-koporsójában alvó Claudia megkésve bár, de kamaszodni kezd. Először is beleszeret Louisba, majd egyéb olyan vágyak ébrednek benne, amiket a (vámpír)természet elvett tőle: változni szeretne, felnőni, ám mivel ez számára lehetetlen, újult erővel tárja ki a brutalitás három évtizeddel azelőtt lezárt szelencéjét. Ezúttal azonban Louis depressziója találkozik a lány tettvágyával – ennek eredményeként Lestat átvágott torokkal, majd lángra gyújtva lesz aligátorok eledele.

Megszabadul az emberlét fájdalmától az, aki elállatiasodik

– vallotta az angol költő, Samuel Johnson, ugyanakkor mit követel a család, ha nem a féktelen vágyak feláldozását a konszenzusos biztonság oltárán? Lestat tehát jogosan veszi rossz néven többszörös kiiktatását, amikor mégis visszatér. És bár bosszúját egy újonnan megismert társ, Armand (Antonio Banderas) teljesíti be, Claudia odavész. A történelem tehát ismétli önmagát, Louis-t megtalálja a végzete, vámpírként újra kell élnie emberi létének legnagyobb traumáját, vagyis gyermekének elvesztését.

Interjú a vámpírral (1994)
Interjú a vámpírral (1994)

Nincs jövő

Bármilyen grandiózus alkotás is az Interjú a vámpírral, remek maszkokkal és alakításokkal, Elliot Goldenthal síron túli dallamaival, végül amire kifut, az nem más, mint egy gyermek elvesztésének feldolgozhatatlansága. A vérivás aktusa a végtelen idő tükrében semmivel sem magasztosabb, mint hajnalban útba ejteni a McDonald’s-t két sajtburgerért és egy pohár kóláért, ami a nappalokat kihagyó állandó éjszakázást tekintve a végtelen másnaposságot vetíti előre. Ebben a lelkiállapotban keresi egy halott férfi az élet értelmét, de először az értelmet veszítette el, aztán pedig az életét, így magányosan tengeti napjait a már akkor hajléktalanok által elözönlött San Francisco-i garzonban. Ebbe a sehová sem kifutó fél-létbe avatja be az őt célkeresztjébe állító újságírót (a River Phoenix túladagolása után beugró Christian Slater), majd lényegében érkezik is a vége-főcím. Lehangolónak hangzik? Hát az is, amit a készítők szintén érezhettek, mert egy meglepő csavarral – na meg a Guns ’n Roses-szal – igyekeztek valamelyest oldani a tragédiát. Hangulatát, egyediségét és nem utolsósorban kivitelezését tekintve a mai napig helytálló alkotás az Interjú, de a lezárás ismeretében mintha egyszerre próbált volna a sorozatiság irányába nyitni (lásd a 2002-ben hatalmasat bukott A kárhozottak királynője filmet) ahelyett, hogy a végtelenben visszhangzó, egyszeri segélykiáltás maradt volna.

És itt jön a képbe az AMC, ami új jogbirtokosként az 1900-as évektől indulva értelmezi újra az Interjút, hogy aztán (siker esetén) a későbbi évadokban magába olvassza a Lestat a vámpírt, A kárhozottak királynőjét, meg amit még a gerince elbír (boszorkányokat is). Rolin Jones (Nancy ül a fűben, Boardwalk Empire) lesz a show atyja, Mark Johnson (Better Call Saul) pedig a tavaly elhunyt Rice szintén író fiával, Christopher-rel executive producerként működik közre. Louis-t ezúttal a Trónok harca Szürke Féregje, Jacob Anderson játssza, Lestatot pedig a kevésbé ismert Sam Reid formálja meg. Az AMC természetesen univerzummá szeretné bővíteni az első regényt, amihez a Vámpírkrónikák oldalainak ezrei állnak rendelkezésre – hogy hátborzongós szórakozáson túl mást is fel tud-e majd mutatni a sorozat, októbertől deríthetjük ki.

Az Interjú a vámpírral Mafab-adatlapja.

2019 óta írok cikkeket, kritikákat, bemutatókat a legváltozatosabb témákban - valahogy mégis főleg a filmeknél kötök ki. Néhány döntős novellapályázatos helyezést, valamint megjelenést követően első saját kötetem, a Tüzek és túlvilágok 2022-ben jelent meg a Helma kiadónál. A világ- és a karakterépítés egyaránt fontos számomra, ezért a saját dolgaimmal csigalassúsággal haladok, viszont közben másokét elemezni rendkívül szeretem, ha találok bennük valami érdekeset. Cserébe önálló szerzőként esetemben is akasztható a hóhér :-)

Leave feedback about this

  • Quality
  • Price
  • Service

PROS

+
Add Field

CONS

+
Add Field
Choose Image