Családias öngyilkosság party, lélek nélkül született gyerekek és memória-törölt bűnözők népesítik be Matthew Baker Egy nehéz nap Utópiában című könyvét, amelyben nem mindennapi ötleteket ad mindennapi problémák megoldására.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Van pár olyan ötlet Matthew Baker könyvében, amire hosszú ideig emlékezni fogok és sokat is gondolkodtam rajta. De összességében az Egy nehéz nap Utópiában elég vegyes érzéseket hagy maga után a történetek megírásának minősége miatt.
A novellák egy alternatív Egyesült Államokban játszódnak – mindegyik történet egy másik államban – és a sztorik mechanikája ugyanaz: Baker vesz egy kortárs társadalmi, politikai vagy kulturális jelenséget és ezen általában szélsőségesen módosít vagy kicserél benne egy kulcselemet. Ezzel pedig némely esetben arra figyelmeztet, hogy változtatni kellene az életmódunkon vagy rámutat jelenlegi működésünk abszurditására, illetve extrém, de működő ötleteket mutat fel akut szociológiai és gazdasági problémák megoldására.
Nagyratörő ötletek, kifogásolható megvalósítás
A könyv – ami Baker második kötete – angolul 2020-ban jelent meg, és a novellák egy jó része még a 2020-as Covid-járvány következményei előtt született. A pandémia kezdete óta történt események olyan helyzeteket és hatásokat eredményeztek a világban, amelyek egyrészt simán belefértek volna a kötetbe, másrészt tompítják is a történetek abszurditását és néha nehéz nem a korábban elképzelhetetlen valóság fásultságával olvasni a novellákat.
HIRDETÉS
Ettől függetlenül a kötet szinte minden egyes története nagyon ambíciózus és valóban kreatív, az ötletek kivitelezése viszont sokszor csalódást okoz. Mintha Baker nem tudna mit kezdeni a saját nagyszabású elképzeléseivel. Azok a módosítások, amelyeket a kortárs Amerikában végez áthatóak, érintik az egész fikciós világot, viszont ez a világ túl tág ahhoz, hogy árnyaltan be tudja népesíteni alakokkal. A szövegeket ráadásul főleg a koncepció vezérli és nem a karakterek vagy a szituációk, amelyekbe személyiségüknél fogva keverednek, emiatt a történetek didaktikusnak hatnak. A cselekményre ez szintén igaz, és kimondottan a végkifejletre: nemcsak az a baj velük, hogy túl hirtelen érnek véget, hanem egy viszonylag jól megírt novella is elkoptatott megoldásban végződik.
Idősellátás helyett öngyilkosság
A szövegek a köteten belül is csoportosíthatóak nagyobb témák szerint, ilyenek például azok, ahol a fő alak a családjával konfrontálódik.
A kötet első novellájának olvasásakor megijedtem, mert nagyon nem tetszett. A Szópárbajban két felnőtt férfi akar bosszút állni egy fiún, aki az unokahúgukat bántalmazza. Valamiféle furcsa nyelvi világ, a férfiasság mibenléte és továbbadott rossz viselkedési mintákról szóló tanmese keveredik össze. Zavaros, hogy mire is akar rákérdezni itt a szerző, aki látszólag maga is bizonytalan volt abban, hogy az olvasó megérti-e, amit mondani akar, a szöveg végén ugyanis az elbeszélő szájába adja a tanulságot.
A Rítus ehhez képest sokkal jobb.
Amikor az ember elér egy bizonyos kort, elvárják tőle, hogy valamilyen általa választott, rituális formában mondjon búcsút az életének.
A rokonok öngyilkos bulit szerveznek, mintha az ünnepeltnek születésnapja lenne. A középpontban Orson áll, aki ez alól csendben kihúzza magát. Ez Baker egy gyakori fogása: teremt egy kiforgatott helyzetet, amelybe belehelyez egy szereplőt, aki nem hajlandó beilleszkedni. Ebben a novellában egy a szerző által sokszor használt stíluselem is előkerül: a felsorolás. Van, ahol érteni a funkcióját és valóban jelentést hordoz (ebben a novellában például), viszont sokszor idegesítő és magát az olvasást nehezíti meg. A Rítus egyébként egyértelműen az egészségügyi- és idősellátás, nyugdíjrendszer leterheltségére nyújt megoldást és jól is van megírva, korántsem olyan szájbarágós, mint az előző.
Az Egy szép, nagy család kiindulópontja sem rossz: a megszületendő gyerekek nem maradnak a szüleiknél, hanem gyermekgondozókban nevelik fel őket, így biztosítva mindenkinek a biztonságot, egészségügyi ellátást, minőségi oktatást és közösséget. Egy nap az egyik kisbaba eltűnik, egy nyomozó pedig megpróbál a nyomára akadni. A történet innentől elég kellemetlen, és érthetetlen, hogy miért ábrázolja Baker a kikérdezett nőket úgy, ahogy. Gyakorlatilag mindegyik el van ájulva a jóképű nyomozótól, de ennek semmilyen dramaturgiai szerepe nincs, egyszerűen csak kínos.
A test és az identitás egy alternatív világban is csatatér
A disztópiák és alternatív valóságokat bemutató történetek szinte elképzelhetetlenek a testhez való viszony és a nemi egyenlőség/egyenlőség tematizálása nélkül.
Az Átalakulás azon kevés szöveg közé tartozik, ahol valamilyen technológiai lehetőség indítja el a cselekményt. Mason nem tudja elviselni a saját testét, ezért tudatát digitálisan le akarja mentetni és így kilépni a materiális létezésből. Ezt pedig a családja ellenzi. A történet a Black Mirror című sorozatot idézi, de valójában nem a technológia áll a középpontban. Először is a mód, ahogy a fiú döntését a szüleivel közli és a viszony a saját testéhez azoknak az elbeszéléseit idézi, akik nemi vagy szexuális identitásbeli zavarokkal küzdenek, a történet tekinthető így allegóriának is. Másrészt a fiú mellett nagy szerepet kap az, hogyan éli meg a folyamatot az anya, ami ad egy érdekesebb fénytörést ennek a már többször feldolgozott történetnek.
A magyar kiadás címadó novellája, az Egy nehéz nap Utópiában egy tökéletes példája annak, hogy egy érdekes gondolatot hogyan lehet igazán fekete-fehéren ábrázolni. A világot a nők uralják, aminek a legrosszabb napja is jobb, mint a patriarchátus idejében. A férfiak ugyanis erőszaktevők, gyilkosok és háborúznak. Párat azért még tartanak szexuális célokra és biztosítékként a mesterséges megtermékenyítéshez, a főszereplő nő egy ilyen helyet látogat meg, ahol egy angyalian kedves, szép és intelligens férfival szokott szexelni. Amellett, hogy Robert Merle Védett férfiak koppintásának tűnik, karikaturisztikusan sztereotip és lebutított, semmi újat nem ad hozzá a problémakörhöz.
Az Elveszett lelkek alapsztorija az egyik legrettenetesebb, ami a kötetben szerepel.
Világszerte lélek nélküli gyerekek születnek, nem mozognak, csak üres tekintettel bámulnak. A jelenségre adott magyarázat bevonja a novellába az olyan kérdéseket, mint hogy mit kezd a tudomány a megmagyarázhatatlan dolgokkal és hiszünk-e a spirituális válasznak, ha a tudomány csődöt mond. Az egyik magánklinika szolgáltatása, amit igénybe vesznek a szereplők szintén borzasztó és ötletes, a szerepeltetett karakterek is jók. A történet vége viszont sajnos kiszámítható és átlagos.
A fogyasztói kultúra előbb-utóbb mindenkit maga alá temet
A túlfogyasztás következményei is megjelennek Baker novelláiban, kettőben kimondottan az ezt középpontba állító életmód adja a kiindulópontot.
A szponzor nem egy túl érdekes szöveg. Mindent és mindenkit cégek pénzelnek, a sztori üzenete pedig az, hogy az ember saját megalázásával is hajlandó alávetni magát a fogyasztói kultúrának.
Az Őfelsége vallomása szintén elég jó. A minimalista és a zero hulladék életmódot teszi globálissá: meghatározott, hogy személyenként mennyi tárgy birtoklása elfogadható, és aki ezt átlépi, kiközösítik. A cselekmény főbb szereplői tizenéves lányok, akiket az egymással versengés és az elfogadás vágya irányít abban, hogyan viszonyulnak a mániákusan vásárló családjukhoz és a társadalmi nyomáshoz.
Amerika egy sokkal jobb hely, mint az Egyesült Államok
Van a novelláknak egy olyan csoportja is, amelyek a közéletben kurrens témaként megjelenő kérdést járnak körül, talán ezeknél látszik a legjobban, hogy Baker sokszor többet markolt, mint amennyit meg tudott fogni.
A Megjelenés a bevándorlókérdést próbálja tematizálni: fura idegenek jelennek meg mindenhol a semmiből, és elveszik az emberek munkáját. Ez a főszereplőknek nem tetszik, de kitoloncolásukkal sziszfuszi munkát végeznek. A szöveg semmilyen új réteget nem tesz hozzá a problémához, és annyira nem hagy nyomot, hogy ezt ki is lehetett volna hagyni a kötetből.
Az Életfogytiglan egy jobb szöveg, az egyik kedvencem volt. A börtönökben már nem férnek el a bűnözők, így visszaengedik őket a társadalomba.
Előtte viszont a bűncselekmény súlyosságával arányban eltüntetnek bizonyos mennyiségű évet az emlékeikből.
A főszereplő esetében mindent kitörölnek. A novellában benne van, hogy a férfi hogyan birkózik meg a visszailleszkedéssel, hogyan viszonyul a családjához és hogyan küzd meg a kísértéssel, hogy felkutassa a múltját.
A Menet című történet arra reflektál, hogy az USA legtöbb államában a prostitúció nem legális. A novellában ennek az ellentettje igaz, sőt a prostituáltak igazi celebnek számítanak, akikért versengenek, hogy lefekhessenek velük. A főszereplő legfőbb vágya, hogy a legnagyobb sztárral tölthessen egy éjszakát, aminek egy traumatikus, pszichedelikus, szinte testen kívüli élmény lesz a vége. Ez ötletnek jó, de az ismétlés és a felsorolás mint stíluselem unalmassá, hosszúvá és nehezen olvashatóvá teszi ezt a szöveget.
Az Amerikai útikalauz az eredeti kiadás címadó szövege (Why Visit America). Egy átlagos amerikai település lakóinak elegük lett az országot átszövő korrupcióból és abból, hogy az Egyesült Államok mára épp az ellenkezője minden eszmének, amit a szabadság földjéhez társítottak. Így elszakadnak az USA-tól és megalapítják Amerikát, ami nem tetszik mindenkinek. Ez a szöveg egy kicsit hosszú, a szembenálló felek klisékben beszélnek, a befejezés pedig szirupos.
A kötet záródarabja, az Akit visszafelé olvasnak egy jó lezárás, a jobb novellák közé tartozik. A főszereplő felnőttként, tablettákat és vegyszereket hányva születik meg, ami kezdetnek hatásos, majd amikor az olvasó elkezdi kapisgálni, hogy miről van szó, és hova futhat ki a történet, a sztori igazán szívszorítóvá válik, a kortárs Egyesült Államok egyik legnagyobb traumájának kreatív feldolgozása.
A történetek többsége elgondolkodtató és van, amit érdemes elolvasni
A kötet javára írható, hogy darabjait átfogja egy koncepció, aminek a lényege, hogy a világ legtöbb modern társadalmában (és nemcsak az USA-ban) meglevő problémákat mutat fel szokatlan perspektívákból. Ez az átívelő ötlet teremt egyfajta egységes világot a könyvben annak ellenére, hogy a történetek nem kapcsolódnak egymáshoz.
Emiatt könnyen bent lehet maradni a kötetben, és mivel a feldobott jelenségek ismerősek és érdekfeszítőek azok számára, akik tájékozottak a kortárs világban, a gondolatkísérletek sokáig az olvasóval maradnak és vitaindítóak.
A könyv olvasmányélményként a szövegek minősége miatt már nem ennyire egyértelműen értékelhető. Vannak benne igazán kiemelkedő novellák, de találhatunk olyanokat is, amelyek elkoptatott pozíciókat és leegyszerűsített véleményeket jelenítenek meg és sokszor ezeket sem menti meg az az irónia, ami egyébként szintén sok helyen kiolvashó a szövegekből. Összegezve a kötetből a következő novellákat ajánlom igazán: Rítus, Életfogytiglan, Őfelsége vallomása, Elveszett lelkek, Akit visszafelé olvasnak.
