Stephen King, a modern horror egyszemélyes, eleven szimbóluma nemcsak rengeteget írt, hanem róla is rengeteget írtak. Rajongónak kell lennie a talpán annak, aki tényleg mélységében ismerni akarja az életét és az életművét. Viszont még a felszínes érdeklődő is könnyen találkozhat kulisszatitkokkal és izgalmas életsztorikkal, hiszen King élete bővelkedik a népszerű anekdotákban – is. Bev Vincent gazdagon illusztrált könyve ezekből a történetekből tartalmaz egy csokorra valót, közelebb hozva Stephen Kinget és könyveit az olvasóhoz.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az első, 2017-es Világok Találkozása rendezvény horrorral foglalkozó kerekasztal-beszélgetésén Fekete I. Alfonz valahogy úgy fogalmazott, Stephen King bevitte a horrort a háztartásokba. Ez a megfogalmazás nagyon megtetszett, mert legalább kétféleképpen érthető, és mindkét értelmezés igaz:
King olyan népszerűvé tette a horrort, hogy könyvei minden háztartásba eljutottak, szörnyei pedig az otthon biztonságában sem hagynak békét áldozataiknak.
Stephen King a könyveivel olyan időszakban robbant be a populáris kultúrába, amikor abban helye volt egy vagy néhány ikonnak, aki a legszélesebb nyilvánosság előtt megtestesíti az adott stílust vagy zsánert. King valószínűleg nem azért kezdett történeteket írni, hogy egy jól kifundált mesterterv révén a horrorban betöltse ezt az űrt, mégis ezt sikerült elérnie, hiszen neve minden háztartásban ismert, és a nevével ellátott könyvekből minden polcon akad egy-kettő.
HIRDETÉS
Stephen King és könyvei aktualitása, ha nem is olyan, mint fénykorukban, a mai napig nem szűnt meg.
Az életmű népszerűségéből egyenes úton következik a művek keletkezéstörténete és a mögöttük lévő ember iránti érdeklődés. Bev Vincent a könyvével pontosan ezt a kíváncsiságot szolgálja ki, méghozzá kifejezetten könnyed, szórakoztató, vagy ha csúnyábban akarok fogalmazni: fogyasztható formában.
Bev Vincent Stephen Kingről szóló könyve először röviden bemutatja az írót és fiatalkorát, nagyjából annak szellemében, hogy amíg nem írt publikált művet, addig az életműről nem lehet mit mondani. Ettől függetlenül King gyerek- és fiatalkora – a megszokott “ifjú tehetség”-sablonok mellett is – már bővelkedik az érdekességekben. Ki gondolta például, hogy az író már 13-14 évesen viszonylag szép zsebpénzt gyűjtött össze saját történeteiből – egész pontosan egy film ún. “regényváltozatából” –, amit aztán a tanfelügyelet közbenjárására szépen vissza kellett adnia vevőinek? Ilyen és ehhez hasonló családi és iskolai történetek közepette ismerjük meg King korai személyes életének néhány legfontosabb pillanatát, és ami hangsúlyosabb, milyen módon bukkantak fel írói vénájának első jelei, illetve kik voltak a szerzők, akik már fiatal korában hatást gyakoroltak rá.
King története valahol tipikus amerikai történet.
Ez rajzolódik ki a könyvnek abból a részéből, ami a hivatásos írás felé tett első lépéseket beszéli el. Ha ezt a vonást észleli az olvasó, akkor megfogalmazódhat benne a kérdés: tárgyszerű életrajzzal van-e dolga, vagy egy ügyesen komponált életrajzi mesével, amiben a nélkülöző, útkereső alkotó sok-sok küzdelem és vívódás árán végül leigázza a világot. Kellően bőséges háttérismeret nélkül erre a kérdésre nincs egyértelmű válasz. De nem is kell: inkább hagyjuk, hogy Stephen King jól felépített sztorija magával ragadjon bennünket. A Vincent interpretációjában tálalt életút ugyanis pontosan erre való: egy élvezetes, szórakoztató életrajzi mese, amelyben az író maga a főhős, a legkisebb szegénylegény, akinek bejön az élet. Jóllehet a könyv azt sem rejti véka alá, hogy ennek a bejövésnek bőven megvolt az ára. A történetépítési szempontokra való odafigyelés tehát nem fordul szirupos giccsbe.
Az íróvá válás viszonylag rövid előzménytörténetét hamar követi Stephen King könyveinek meséje.
És valójában ez adja Bev Vincent kötetének velejét: alapos, időbeli sorrendbe rendezett áttekintést kapunk Stephen King könyveinek születéséről, inspirációiról, az író számára való személyes jelentőségükről. Minden alkotáshoz kapcsolódik legalább egy sztori, érdekesség, amivel mélyebb betekintést nyerünk King életművébe, és ezek során fokról fokra az író személyisége is közelebb kerül hozzánk. Vincent könyvével nemcsak fektcsekkelhetők az olyan népszerű anekdoták, mint hogy a Carrie kéziratának néhány oldalát Stephen King felesége, Tabitha mentette ki a kukából, hanem arra is választ kapunk, honnét ötlött fel benne az Az gonosz bohóca, Pennywise (azaz Krajcáros), vagy hogy milyen célzattal írta meg a Hasznos holmikat.
Egy jó sztorihoz a főszereplők mellett jó mellékszereplők is dukálnak, és persze a fő cselekményszál monoton linearitását meg lehet bolygatni néhány érdekes mellékszállal. Vincent pontosan ezt teszi.
Ha Stephen King és könyvei a főhősök, akkor King személyes életének néhány jelentősebb eseménye és életművének járulékos tartozékai a történetet színesítő és izgalmasabbá tévő mellékszereplők.
Vincent ezeket bőséggel adagolja. Könyve tele van rakva keretes írásokkal. Ezek nemcsak érdekes adalékot jelentenek Stephen King könyveihez, hanem az író és az életmű alaposabb megértéséhez is sokat hozzátesznek. Olvashatunk a szerkesztőről, aki felfedezte Kinget és a kezdetektől tudta, hogy a Carrie sikerre van ítélve. Kapunk áttekintést a King-univerzum legikonikusabb helyszíneiről (Derry, Castle Rock). Megismerjük King 1999-es balesetét, amiben súlyos sérüléseket szenvedett, és egy darabig az is kérdéses volt, fog-e még tudni írni. Betekintést nyerünk King krimiírói oldalába. Láthatunk felsorolást azokról a Stephen King-könyvekről, amelyeknek a főhőse író. Tanulságos mozzanatokba nyerünk bepillantást arról, ahogyan King beleállt a ponyva stílusú “szórakoztató író” szerepébe és felvállalta, hogy a hasonló cipőben járó szerzőkkel egyetemben, e sokak által kétesnek tartott minőségben is hozzátesz az irodalomhoz és a közös kultúrkincshez. És így tovább, Vincent életműtablója telis-tele van hasonló közjátékokkal.
Ezen túlmenően a könyv képanyaga is informatív. Régi életképek és portrék, kéziratok, regénybeli helyszínek valós megfelelői – Vincent tengernyi vizuális anyaggal teszi átélhetőbbé a Kinget bemutató könnyed biográfiáját. Ez a bőséges forráskészlet hozzátesz ahhoz, hogy alaposabban megismerjük Stephen King könyvtermésének hátterét.
Az életrajz a kézirat lezárásáig King teljes életművét lefedi. Ezt azért fontos kiemelni, mert az író elsősorban a ‘70-es és ‘80-as években született regényeivel betonozta be magát a modern popkultúra emlékezetébe, ugyanakkor ezt az időszakot követően sem szállt ki belőle az íráskényszer. Ezzel összefüggésben alakult ki az a közkeletű vélekedés is, hogy King már rég kiírt magából mindent, amit kellett (“a drogos korszakban volt az igazi”, “ha nincs cucc, nincs ihlet”, meg ilyenek), és az újabb írásaiból már hiányzik az “X-faktor”. Az életrajz kronológiai szempontból nem tesz különbséget, korrektül végigvezeti az olvasót a teljes életművön, és
a kései írások is megkapják azt a figyelmet, amit a közmegegyezéses klasszikusok.
Ez kifejezetten értékelhető megoldás. Nem csak azért, mert megadja a tiszteletet magának az írónak és nem kezdi el önkényesen, az esetlegesen feltételezhető olvasói elvárásoknak megfelelően devalválni King kései munkásságát. Hanem azért is, mert – bár a referenciáim az Újjászületésre és A kívülállóra korlátozódnak – Stephen King kései könyvei is bőven tudnak izgalmasak és szórakoztatóak lenni. Az íróból idősebb korára egyáltalán nem szállt ki a “kraft”. Ezért határozottan pozitívum, hogy a kései munkásság is megkapja azt a figyelmet, amit az író és az olvasó egyaránt megérdemel.
Az eddig leírtakból egyenesen következnek Bev Vincent Stephen King-könyvének hiányosságai is – már amennyiben egyáltalán van értelme hiányosságról beszélni. A Vincent által kínált életrajz egy szórakoztató, kellemes, könnyen magába rántó történet a XX. század egyik legnagyobb hatású horrorszerzőjéről. Ebből szinte egyenesen következik, hogy
nem itt kell keresni az elmélyült, árnyalt kritikai elemzést arról, mit is adott és mit nem adott Stephen King a világirodalomnak és a populáris kultúrának.
A könyv alaphangja egyértelműen a világsztár, közismert, a csúcsot meghódító Stephen Kingre van kalibrálva. A szöveg tulajdonképpen egy hamisítatlan amerikai sikertörténet az elhivatott, áldozatkész, nulláról induló alkotóról, aki megvalósította az álmait. Bev Vincent nagyon tehetségesen meséli el azt, hogyan jutott a csóró, feltörekvő író a könyveladási listák tetejére. Bőven kapunk információt arról is, milyen nehézségek és kihívások nehezítették King számára a felfelé vezető utat. És mindenekelőtt lubickolhatunk a könyvek megírásának sztorijaiban. Viszont emiatt az egész elbeszélés túlságosan szórakoztatóvá, egy tökéletesre csiszolt mesévé válik. Sohasem giccsessé vagy szirupossá: Vincent végig gondoskodik arról, hogy életrajzi tablója a jó ízlés és a hihetőség keretei között maradjon. Ugyanakkor rajongói könyvről van szó, ami nem törekszik rá, hogy kifejezetten fényezze alanyát, de őt is és a műveit is alapvetően egy történet hőseiként mutatja be. Ez nem hiba, érzékelhetően tudatos húzás, csak tudni kell, hogy ez várja az olvasót. A könyv közel hozza Stephen Kinget mint írót és embert, aki a botlásaival együtt – sőt, azokkal igazán – egy fiktív, kedves, jó fej ismerősünkké válik.
Verdikt
Bev Vincent életrajza Stephen Kingről és a könyveiről könnyed csemege az eltökélt rajongóknak és a felületes, de érdeklődő olvasóknak egyaránt. Jó stílusban íródott, a korai és a kései életművet egyaránt átfogja, és tele van olyan extra adatokkal, amelyektől az írót közelebb érezzük magunkhoz.
