Film

Téli szünet kritika – Különös karácsony a halszagú tanárral, akiért egyetlen diák sem állna fel a padja tetejére

Téli szünet (Forrás: https://www.upimedia.com/libraries/24/titles/1167/assets)

1970, Amerika. A Barton nevű, elit fiúiskolában kezdődik a téli szünet. A fiúk csomagolnak, várják a szüleiket – bár nem mindenkit visznek azonnal haza. Végül három ember marad kényszerű összezártságban az iskolában a teljes szünetre: Mary, az afroamerikai szakácsnő, aki épp a fiát gyászolja, Mr. Hunham, az iskola leggyűlöltebb tanára (akinek egyébként is halszaga van), no meg Angus Tully, az iskola egyik legbosszantóbb diákja. Hármuknak kell túlélniük valahogyan nagyjából tizenegy napot, ami végül tele lesz szeretettel, gyűlölettel, titkokkal, olykor morbidan vicces poénokkal és szívmelengető pillanatokkal. Olyanokkal, amelyek miatt számomra a Téli szünet a 2023-as év egyik legszebb filmje lett. És ezt az élményt most mások is átélhetik, ugyanis a film február 29-étől látható a mozikban.

A halszagú tanár meg a többiek

1970-et írunk, még tart a vietnámi háború – amiből az elit fiúiskola tanulóinak többsége nagyjából semmit sem érzékel. Élik az internátusba zárt diákok mindennapi életét, szenvednek a magánytól, haverkodnak, vagy épp szekálják egymást – de abban mindannyian egyetértenek, hogy gyűlölik Mr. Hunhamet, a történelemtanárt. 

Mr. Hunham ronda, kétfelé áll a szeme és halszagot áraszt, a nap végére szinte elviselhetetlenül. Latin meg görög idézetekkel dobálózik, és elvárja a diákjaitól, hogy ők is olyan elszántan vessék bele magukat a történelem tanulmányozásába, ahogyan ő teszi. Ráadásul olyan idétlen jelszavakat szajkóz, mint kitartás, becsület meg tradíció. Egyszóval: Mr. Hunham elviselhetetlen.

Angus Tully, az iskola egyik legidegesítőbb tanulója is gyűlöli, és élvezettel kötözködik vele. Angus egyébként abban hasonlít a tanárára, hogy őt sem kedvelik, mert nagyképű kis pöcs, gúnyos, nem tanul – holott lenne hozzá esze -, és általában nyegle, neveletlen kamasz. Aki titokban semmi másra nem vágyik, csak hogy végre hazamehessen az édesanyjával karácsonyra. Csakhogy – amint az a Téli szünet első pár percében kiderül – az iskolában kell maradnia a teljes téli szünetre, összezárva pár, hasonlóan balszerencsés diákkal. No meg Mr. Hunhammel, akit részben büntetésből bíznak meg azzal, hogy felügyeljen az iskolára és a néhány, igencsak boldogtalan fiúra. 

Angus és a tanára közt dúl a szimpátia (Forrás: UIP Duna)
Angus és a tanára közt dúl a szimpátia (Forrás: UIP Duna)

Azonban a sors úgy hozza, hogy végül csak hárman maradnak az épületben: Angus, Mr. Hunham, no meg Mary, az afroamerikai származású, és igencsak szókimondó szakácsnő.

Aki folyamatosan bagózik, és iszik, mint a kefekötő, merthogy a fia, Curtis épp most esett el Vietnámban. 

Pokoli karácsony 

A három, rettenetesen különböző ember ott marad összezárva az épületben, és persze az egész együttlét szinte folyamatos káosszá fajul. Mary főz, dohányzik, iszik, és közben gyászol. A veszteség fájdalma olyan mélyen ül ki az arcára, de sokszor a mozdulataira is, hogy a néző lelke is belesajdul. 

Angus szenved, amiért az édesanyja magára hagyta, és mert gyűlöli az iskolát, azt meg pláne, hogy egy halszagú ürgével kell töltenie az ünnepeket. Úgyhogy lázad, olykor a legnevetségesebb, máskor meg a legdühítőbb módon.  

Mr. Hunham meg úgy általában mindent gyűlöl: a karácsonyt, a diákokat – miközben tanítani persze szeret, csak ne idiótákat kellene -, ahogyan azt is, hogy neki kell vigyáznia a fiúkra. Aztán meg Angusra.

Azonban a nagyjából 11 nap alatt Mary, de főképp Angus és Mr. Hunham végre megismeri egymást – és a néző végigkövetheti ezt a hol rémesen vicces, hol meg kifejezetten szívszorító folyamatot. 

Megtudjuk, miért tanít Mr. Hunham még mindig a Bartonban – ahol még az igazgató is gyűlöli -, ahogyan a múltjának olyan eseményeit is megismerhetjük, amelyek ilyen mogorva, vén szamárrá tették. De ugyanígy megtudhatjuk, Angus mitől olyan vad és kezelhetetlen, miért kötözködik vagy verekszik – és általában miért teljesen elviselhetetlen. És persze Maryről és a fiáról is több információt kapunk.

És a három, végtelenül magányos emberrel átélhetünk egy rettenetesen béna karácsonyt, részt vehetünk velük egy kalandos utazáson, és aztán részesei lehetünk egy már nem annyira béna szilveszternek is. És végül megláthatjuk, mi a következménye mindannak, ami a szünetben történt.

Angus, Mary és Mr. Huhnam (Forrás: UIP-Duna)
Angus, Mary és Mr. Huhnam (Forrás: UIP-Duna)

Mindehhez a forgatókönyv és a rendező, Alexander Payne tökéletes arányérzékkel adagolja az információkat. Ilyen Angus története, egy hol felbukkanó, hol eltűnő családi fotóval, amiről jóval később derül ki, miért olyan fontos a fiúnak. Ahogyan az is, miért viselkedik hisztis gyerekként, miután kiderül, hogy az anyja karácsonyozás helyett épp nászútra készül a második férjével. Olyan titkok ezek, amelyek megismerésével nem csak a néző látja Angust teljesen más szemmel, de Mr. Hunham is.

És ahogyan Angus engedi láttatni magát, az igazi valóját, hogy mit rejteget a cinikus, beszólogatós stílusával, Mr. Hunham is belátja, hogy nem minden kamasz sötét barbár – ahogyan azt előszeretettel emlegette. Sőt, Angus nem egy sérülése láttán olyan reakciókat láthatunk a mogorva tanár arcán, ami már-már apai. És láthatjuk, szintén nagyon okos rendezői döntéssel, részletekben adagolva, hogy mi rejlik a mogorva, már semmiben nem reménykedő, gúnyos felszín alatt, milyen sérüléseket takargat maga Mr. Hunham is. És cseppet sem szájba rágósan fel is ismerhetjük az üzenetet: ismerd meg jobban a másikat, és ha rájössz, milyen sérüléseket rejteget, talán már nem fogod gyűlölni, sőt, talán óvatos rokonszenv is kialakulhat köztetek. Ahogyan Angus és a tanára között is. A Téli szünet végén nincs kissé giccses, egymás nyakába borulós lezárás, mert a rendező itt is érezte, hol kell megállni, de megmutatja, mindannak köszönhetően, ahogyan Angus és Mr. Hunham hatott egymásra a pár nap alatt, milyen új esélyek nyíltak meg mindkettejük számára.

Maryről pedig azt tudhatjuk meg, több, mint egy “átlagos” anya, hiszen, ha lehetne, a Barton összes diákjának adna az anyai szeretetéből. Angusszal ezt meg is teszi – és Angus ezt (végre) meg is engedi. És a kettejük jeleneteiből az is fokozatosan derül ki, hogy pontosan erre volt szüksége – ahogyan, valahol, Marynek is.

Mary és Angus (Forrás: https://www.upimedia.com/libraries/24/titles/1167/assets)
Mary és Angus (Forrás: UIP-Duna)

Elképesztő(en jó) színészek 

Kevés olyan csöndesen gyönyörű, egyszerre könnyesen nevetős és szívfájdító film született az utóbbi időben, mint a Téli szünet. 

De ehhez kellett a 70-es éveket idéző filmes stílus, a kiváló forgatókönyv a zseniális jelenetekkel és párbeszédekkel, de főképp a három színész. 

Da’Vine Joy Randolph – Az elveszett város című, Sandra Bullock főszereplésével készült, eszement vígjáték brutálisan hatékony és agresszív könyvügynöke – a lehető legjobb választás volt Mary szerepére. Bármit is csinál éppen – iszik, dohányzik, főz, vagy Mr. Hunhamet szidja, mert rosszul bánik a fiúkkal -, minden pillanatát átitatja a friss gyász, és ezt a színésznő hátborzongatóan mély átéléssel közvetíti felénk. Nincs olyan pillanata a vásznon, amikor az ember ne az arcát figyelné, az a jelenet pedig, amikor a szünetben eljut végre a húgához, és egymást vigasztalva összeölelkeznek, az egész film egyik legszebb és legfájdalmasabb pillanata. 

Paul Giamatti meg az a színész, akinek sokan még a nevét sem tudják, maximum rémlik, hogy több filmben látták már, bár konkrétan nem tudják, melyikben. Most Oscar-díjra jelölték Mr. Hunham megformálásáért, és bőven megérdemelten. És talán, ha nem lenne az Oppenheimer és Cillian Murphy, Giamatti meg is kapná – szintén megérdemelten. Olyan tenyérbemászóan alakítja a film első felében a mogorva, vaskalapos, embergyűlölő – és némileg szadista – történelemtanárt, hogy az embernek kedve támad páros lábbal kirúgni bármely oktatási intézményből. Holott ő – állítása szerint – azért olyan szigorú, mert fel akarja készíteni a fiúkat az iskola utáni életre, ami igencsak kemény lesz. És, ahogy a történet előrehalad, kiderül, hogy bár Mr. Hunham valóban sok dologban idióta, de közben végtelenül művelt is, és tele van gyerek- és ifjúkori sebekkel. És azért olyan kemény a diákokkal, mert tényleg az életre akarja felkészíteni őket. Giamatti pedig, a kétfelé néző szemével, borzalmas kefebajuszával és rettenetes sapkájával tökéletesen hozza ezt a gyűlöletes és szánni való karaktert. (Főképp, ha az ember tudja, hogy már dolgozott együtt Alexander Payne-nel, a Kerülőutakban, és a közös munka után Payne kifejezetten rá írta Mr. Hunham szerepét.)

A teljesen tökéletlen karácsony Mr. Huhnammel (Forrás: UIP-Duna)
A teljesen tökéletlen karácsony Mr. Huhnammel (Forrás: UIP-Duna)

A trió harmadik tagja pedig Dominic Sessa, aki olyan zseniálisan alakítja Angust, hogy remélhetőleg még nagyon sokszor láthatjuk majd a filmvásznon. Az IMDb adatlapjából kiderül, hogy ez volt élete első filmszerepe, mert eddig csak iskolai színdarabokban játszott. Nos, ez egyetlen pillanatra sem látszik a filmvásznon. Olyan átéléssel alakítja a nyegle, gúnyos, de közben fájdalmas titkokat rejtegető, és emiatt igencsak szenvedő tizenéves kamaszt, amiért rögtön több díjat, és még több jelölést kapott. Angus karaktere egyébként csak tizenöt éves lett volna a forgatókönyv szerint, de, miután Sessát megtalálták, a kedvéért átírták az életkort tizennyolc évesre. 

Technikai részletek és díjeső

Ha a film címét nézzük, akár az eredeti, a The Holdovers, akár a Téli szünet igen találó.

Az angol „holdover” szó jelentése: maradvány, maradék, ami tökéletesen lefedi azt, ahogy ez a három ember, kortól függetlenül, próbál boldogulni élete romjain – maradékain -, ráadásul magukra maradva a bezárt iskolában. Olyan maradékként, ami – szinte – senkinek sem kell. Téli szünidő – ahogy mindhárman kimenőt kapnak saját, igen boldogtalan életükből pár napra, és az igencsak zűrös kezdet után szeretetre és barátságra találnak.

A színészi játék mellett érdemes arra is figyelni, milyen aprólékosan megoldották akár az öltözködésben, akár a rémes hajviseletekkel, vagy a külső és belső helyszíneken, hogy tényleg minden a 70-es évekre hasonlítson, és egyetlen pillanatig sem erőltetetten. Ugyanezen okból a teljes filmes kópia olyan utómunkát kapott, hogy maga a film is olyannak tűnjön, mintha a hetvenes években forgatták volna. 

Számomra mégis a Téli szünet egyik leghatásosabb eleme az a hármas pillér, amire a forgatókönyvíró és a rendező felhúzta a teljes történetet. 

A film elején, a szünet előtti utolsó istentiszteleten a Barton kápolnájában előbb nem a jelenlévőket mutatja a kamera, hanem kis táblákat, azoknak a volt diákoknak a nevével, akik meghaltak valamelyik háborúban. És aztán Curtis fotójára svenkel a kamera, aki épp most esett el Vietnámban. 

A történet előrehaladtával aztán, az elhangzó beszélgetésekből kiderül, hogy Angust is ez a veszély fenyegeti. Ha ugyanis az anyja átviszi egy katonai iskolába, onnan egyenes út visz Vietnámba és a lehetséges halálba, alig húszévesen. És az ki is derül a sztoriból, hogy Angust egyre inkább fenyegeti ez a lehetőség. (Ahogyan sok más fiút is abban az időben, aki nem a Bartonhoz hasonló elit iskolában tanult – és ahogyan Curtist is.) 

Dominic Sessa Angus szerepében (forrás: UIP-Duna)
Dominic Sessa Angus szerepében (forrás: UIP-Duna)

És a film végén ismét csak visszatér ez a probléma, a három ember történetének lezárásaként, ami igencsak szívbemarkoló befejezésnek bizonyul.

Ahogyan az is kiderül, hogy Mr. Hunham kedvéért – egy kivétellel – egyetlen diák sem állna fel a padjára, hogy azt kiabálja: „Ó, kapitány, kapitányom”, mint a Robin Williams által alakított Mr. Keatingnek a Holt költők társaságában. Holott ez a halszagú és kefebajszú tanár ugyanúgy megérdemelné.

A Téli szünet eddig 116 díjjal és 203 jelöléssel büszkélkedhet összesen – nem véletlenül. 

BAFTA: Da’Vine Joy Randolphot a legjobb női mellékszereplőként díjazták, Susan Shopmaker megkapta a díjat a legjobb szereposztásért, de a Téli szünet megkapta a legjobb film-jelölést, Dominic Sessa a legjobb férfi mellékszereplő-jelölést, Paul Giamatti pedig a legjobb férfi főszereplő-jelölést.

 Golden Globe: jelölés a „legjobb vígjáték vagy musical” kategóriában, Paul Giamattié lett a legjobb férfi főszereplő díja „legjobb vígjáték vagy musical színész” kategóriában, Da’Vine Joy Randolphé a legjobb női epizódszerepért járó díj.

Oscar-jelölést kapott a legjobb film, valamint a legjobb színész, a legjobb női epizódszereplő kategóriában, a legjobb eredeti forgatókönyvért David Hemingsont jelölték, és a legjobb vágásért Kevin Tentet.

Valamint Dominic Sessa is több filmfesztiválon díjat kapott fiatal, kezdő tehetségként. 

És bár Alexander Payne rendező kifejezetten nem „karácsonyi filmnek” szánta az alkotását, nálam fölkerült a többször nézhető, és karácsonykor pláne előveendő filmek listájára.

10 /10 raptor

Téli szünet

The Holdovers

dráma
Játékidő: 173 perc
Premier: 2024.02.29.
Rendező: Alexander Payne

Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.

Író vagyok, olvasó, fantasy- és sci-fi rajongó. A rajongásom Tolkiennel kezdődött és azóta sem múlt el. És szeretem megosztani, ha valami jót olvasok vagy látok, ezért vagyok itt.
×