Az Argylle óriási elvárások közé érkezett, amit nem kis mértékben saját magának, pontosabban marketingjének köszönhet. Matthew Vaughn (Kingsman – A titkos szolgálat, Argylle: A szuperkém) például Ian Fleming James Bond könyvei óta a leglenyűgözőbb kémsztorinak nevezte. De az író kilétét is sokáig titok fedte, ami adott szép számmal lehetőséget a találgatásra és hozzájárult a február elején megjelent könyv és bemutatott mozifilm körüli felhajtáshoz. A legfontosabb kérdés azonban az, hogy sikerült-e felérnie ezekhez a toronymagas elvárásokhoz?
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Rendhagyó kezdetek
Az Argylle javára kell írni, hogy nem szokványos módon került a könyvesboltok polcaira. Elly Conway személyét ugyanis az Argylle: A szuperkém, vagyis a Vaughn által rendezett, Argylle történetén alapuló film premierjéig homály fedte. Egyesek Taylor Swiftnek tulajdonították a sztorit, mások J.K. Rowling új írói álnevének gondolták és még az is felmerült, hogy nem is valós személy, hanem AI a titokzatos szerző.
Elly Conway-ről végül kiderült, hogy ha nem is egy, de valós személyek írói álneve. Méghozzá Terry Hayes (I Am Pilgrim, The Year of The Locust) és Tammy Cohen (Dying for Christmas, When She Was Bad) közös erőfeszítései keltették életre. Még érdekesebb azonban, hogy a film, ami elvileg a regény adaptációja, magával a könyvvel egyidőben került a mozikba. A főszereplők között ráadásul olyan neveket láthatunk, mint Bryce Dallas Howard (Jurassic World), Henry Cavill (Az U.N.C.L.E. embere, Vaják) és John Cena (Peacemaker), akik mind bizalmat szavaztak a sztorinak.
Argylle kritika – Kingsmannek tescós, kémfilmnek elnagyolt, de akcióvígjátéknak finom
HIRDETÉS
Na, de akkor most a könyv vagy a film volt előbb? A Business Insider értesülései szerint már készült a film, amikor Vaughn “leadta a rendelést” egy kísérőregényre Hayes számára. Csakhogy a filmnek szinte semmi köze a könyvhöz, tehát adaptációnak nevezni erős túlzás, de az első kötet alapján a könyvnek sem sok köze van a filmben emlegetett Argylle kötetekhez, így nyugodtan kezelhetjük őket két külön entitásként.
Izgalmas az Argylle-könyv alapötlete, de kivetnivaló a végrehajtás
Aubrey Argylle sztorijában megvan minden, ami egy jó kalandregényhez kell. Árva főhős, egzotikus helyek, rég elveszett kincsek, szerelem és összeesküvés.
Elly Conway bemutatkozó regénye így sok mindennek nevezhető, de unalmasnak éppen nem. Sajnos kémtörténethez képest azonban a kémkedés nem sok szerepet kap benne, de nem ez a legnagyobb hibája.
A történet középpontjában nem meglepő módon a drogkereskedők gyermekeként született, majd tragikus módon elárvult Aubrey Argylle áll, akit véletlenszerű események a CIA szeme elé sodornak. A fiatal, atletikus és sok nyelven beszélő fiút gyorsan be is szervezi a világ egyik leghíresebb hírszerző ügynöksége, majd egy rövid kiképzést követően jöhet is a fekete leves. Ebben az esetben egy hataloméhes orosz politikus, aki a világ nyolcadik csodájának, az elveszett Borostyánszobának a visszaszerzésével akarja megnyerni az éppen esedékes választást. A CIA ezt persze nem nézheti tétlenül, tehát megkezdődik a hajsza. Hogy miért?
Először Napóleon Josephine-nek ajándékozott karkötőjéért, amit Ocean’s Elevenbe illő módon emelnének le jogos tulajdonosa csuklójáról. Hogy ennek mi köze a Borostyánszobához? Azt majd meglátjuk! De jöjjön előbb egy kis karakterdráma!
Argylle és csapata két küldetés között előszeretettel áll meg pár fejezetre az élet nagy kérdésein merengeni, ezzel teljesen megtörve az amúgy sem túl kohézív sztorit. Van, akit transzgenerációs traumák nyomasztanak, más a szexualitása megélésével van problémában, megint másnak az érzelmek kimutatása jelenti a problémát. Ezek pedig mind olyan témák, amikről a megfelelő környezetben és megfelelő érzékenységgel megírva szívesen olvas az ember. De a két bevetés közé iktatott, szürke párbeszédekbe szorított kényszerpihenők nem éppen ilyenek. Azoknak a nevére viszont, akik ezekben a rövid kitérőkben megszólalnak, legalább emlékszünk. Ez nem mondható el a szereplők másik kétharmadáról.
Főszereplők a feledésnek
Argylle az egyik legfeledhetőbb karakter a feledhető karakterekkel teletűzdelt sztoriban. Írói feltehetően úgy alkották meg, hogy olvasójuk könnyen a bőrébe képzelhesse magát, így egy rövid leíráson túl a kötet elején, nem sok információt kapunk róla. Valahogy mindig ráérez, mit kell tennie, épp azokat az információkat és készségeket birtokolja, amire az adott helyzetben szüksége van, ha pedig mégsem, a szerencse áll az oldalára. Az a fajta Mary Sue, akivel nem könnyű szimpatizálni, hiszen mindig tudjuk, hogy ha valami slamasztikába kerül, mágikus mindentudóvá válik és fél perc alatt kivágja magát belőle.
De a történet antagonistája sem sokkal jobb. Két dolgot tudunk meg a “hátborzongató” Fjedorovról a négyszáz oldal alatt. Árva és a Borostyánszobát keresi. Hármat, ha azt is számítjuk, hogy leírhatatlanul gonosz. A sorok között olvasva észrevehetjük, hogy ez az ember óriási fenyegetést jelent az emberiségre és a világ jelenlegi rendjére. Sötét erőként ábrázolják, aki a háttérből, bábmesterként irányítja alattvalóit a pénz, a megfélemlítés és a propaganda eszközeivel. Csakhogy olyan keveset szerepel és olyan kis jelentősége van a tetteinek a történet folyamára, hogy nem könnyű komolyan venni.
Argylle-on kívül valójában senkinek és semminek nincs jelentősége.
Kizárólag ő lendíti előre a sztorit gyors észjárásával, önfeláldozásával és olyan széleskörű tudásával, amit egy történész is megirigyelne.
A könyv emiatt néha véletlenszerű események sorozatának tűnik. Van egy megfejtésre váró titkos kód? Majd Aubrey Argylle megoldja. Áruló van a csapatban? Tuti, hogy Aubrey Argylle-t akarja eltenni láb alól. Valakit meg kell menteni? Argylle-nak már megvan a terve.
Azért ne írjuk le teljesen!
Elly Conway: Argylle című könyve talán nem az évtized regénye és határozottan túlzásnak érzem Ian Fleming James Bondjához hasonlítani, de tud szórakoztató olvasmány lenni. Ha egy könnyed sztorit keresünk, ami segít elütni az időt a hideg, szürke napokon egy csésze meleg tea társaságában, valószínűleg élvezni fogjuk. Ha egy okos, fordulatokkal teli kémtörténetet keresünk azonban nem ez lesz a mi regényünk.
