A Skyrim legszebben magyar színpadon szól – Így láttuk az első magyarországi game zene koncertet

Videójátékzene-koncertek első hírnökei Magyarországon

Az elmúlt tízegynéhány évben ritkaság számba ment olyan esemény, ahol a gamer közösség kedvenc zenéit élhette át koncerttermekben. 2011-ben a Heroes: Might and Magic méltán tisztelt zeneszerzője, Paul Anthony Romero adott koncertet kis közönség körében. 2014-ben ellátogatott Budapestre a Video Games Live koncertsorozat, tavaly pedig a külföldön nagy sikerrel menő Final Fantasy koncertsorozat is megérkezett Magyarországra.

Karmesterük és ügyvezetőjük, Hollerung Gábor elmondása szerint hosszas közönségnyomás előzte meg a koncertet, de a kihívást elfogadták: beleugrottak a számukra ismeretlen game zene világába.

Az Assassin’s Creed Valhallától a Skyrimig

A felkészülésből pedig Hollerung számos kulisszatitkot és érdekességet megosztott május 13-án az MVM Dome-ban tartott koncertjükön. Nemcsak a zenék hangszerelésébe és zenekari kihívásokba vezetett be, hanem abba is, hogyan valósították meg Gamer Symphonicet.

A karmester őszintén vállalta, ő maga nem szakértője a videójáték zenéknek, de kollégáival és a zenészekkel együttesen utána jártak mindennek. A hazai gamer közönség kedvéért kutakodtak, felmérték, mely kompozíciókat hallaná szívesen a nagyérdemű. Így állt össze az estére egy tényleg egyszerre best of és kötelező válogatás, amelyben mindenki megtalálta a kedvencét. Felcsendült ismerős tétel többek között a Witcher 3-ból, a God of Warból, vagy a HALO-ból.

amely idézte részben a Swedish Radio Symphony Orchestra előadását (ami mutatja, hogy a BDZ tényleg elvégezte házi feladatát), de közben ismerősen, néhol meglepően és végtére is teljesen logikusan fűztek össze részeket. Az élményt Fellegi Anna fantasztikus hangja emelte, az összhatást pedig a Honvéd Férfikar vitte el a végtelenbe és tovább.

A BDZ szerencsére nem kötelezőkkel akarta csak letudni a koncertet. Kevésbé népszerű játékokból is játszottak – például Journey, Castlevania, Ori and the Blind Forest -, vagy épp zeneileg izgalmas darabokat mutattak be és magyaráztak el. Egyik ilyen különlegesség a Civilization IV-ből ismerős Baba Yetu volt, vagy a szintén a Civilizationből származó Sogno di Volare. Ezeken túl izgalmasak voltak azok a zenedarabok, amelyeket nem szimfonikus zenekarokra szabtak, hanem csippanásokra, vagy 5+1 csatornán generált hangok adják az alapjukat (lásd Bitcrusher videójátékzene sorozatunkat).

de szimfonikus zenekari támogatással – és persze Fellegi Anna ismét csodás hangjával – letaglózóan szólt a League of Legends 2017-es himnusza. Ebbe a csokorba sorolnám Gustavo Santaolalla szerzeményét még, ugyanis külön izgalmas volt a The Last of Us alapvetően gitárra írt nyitódalát szimfonikus zenekari megtámogatással hallgatni. A sort zárja Szüts Apor zongorista saját Tetris-variációja, amiben az ikonikus zenétől egészen híres orosz dallamig sok ismerős elemet felfedezhettünk.

Az összkép kellően izgalmas és változatos, és mondhatni mindenki megkapta azt, amiért eljött az MVM Dome-ba. Kedvenc szerzemények és nem olyan régen bemutatott videójátékok, egy-két különleges darabbal. Néhány ikonikus videójátékot vagy  számot persze így is lehetett hiányolni. Ha már mutat nyitottságot a különlegességre a BDZ, a Witcherből például érdemesebb lett volna szlávosabb témákat beválogatni. Assassin’s Creed repertoárból stadiont robbantottak volna egy Black Flag vagy AC 2 soundtrack eljátszásával a Valhalla helyett – de végül is utóbbi választás is érthető, hiszen ez jelenleg a legfrissebb cím a sorozatból. És persze néhány nagyon ikonikus játék – mint a Heroes III: Might and Magic vagy a Diablo II – hiányzott, de még lehetne sok mindent sorolni ízlés szerint. Kérdés, hogy milyen kották álltak a zenekar rendelkezésére, terveznek-e még későbbi game zenekoncerteket, és esetleg oda tartalékolnak még puskaport.

Mindent összevetve a hosszú kívánságlistán kívül nem lehet panaszra okunk a BDZ májusi koncertjének válogatására. Az előadás színvonala kiemelkedően profi volt, miközben végig érződött, hogy bár számukra ismeretlen terepet kezdtek feltérképezni, gond nélkül mutatták meg, mit találtak és ezt teljes egészében átadták a szubkultúra tagjainak.

Élményfokozó animáció és tánc

Akármilyen kamerák és kivetítők is kapjanak szerepet egy koncerten, az egyhelyben ülő zenekart nem biztos hogy izgalmas lenne két órán keresztül nézni, akármilyen fantasztikusan is játszanak.

Elsőre furcsán hangozhat, hogy videójátékzenére táncolnak, de a koncert egészét tekintve szükség volt erre. Először az Angry Birdsnél jelentek meg tehetséges gyerektáncosok a játék ikonikus madarainak és malacainak öltözve, majd az Ori zenéje alatt láthattunk klasszikus táncokat. A későbbiekben az epikusan építkező tételeket támogatták meg táncosok, ami csak fokozta az adott szerzemények amúgy sem elhanyagolható erejét. Ebben a tekintetben legepikusabb pillanatot az Assassin’s Creed: Vahalla alatt bemutatott táncos összecsapások és felemelő jelentették, amely még a játékélményt is megidézte.

A táncosok mellett folyamatos animációshow kísérte a koncertet. A szerencsére minimalista, de még látványos képsorok nem vonták el a figyelmet a lényegről, a zenéről, miközben remek hátteret adtak egy-egy ikonikus darabhoz. Egy-két címnél – például Final Fantasy vagy a God of War – érződött némileg túl egyszerűnek is a háttér, mivel csak egy-egy jellegzetes fegyver pörgött, megidézve a harci zenékre való hentelés élményét.

A komolyzenei koncertről is élve jönnek ki az emberek. Főleg, ha gamer zene

Hollerung Gábor karmester fenti szavait biztosan tanúsíthatjuk, ugyanis mi is élve kijöttünk egy komolyzenei koncertről! Az első, magyar zenekar által játszott Gamer Symphonic koncert pedig jelentjük, igazi profi show volt, magas színvonalon. Meglepő elemekkel és klasszikusnak ható élményt nyújtott a videójátékzenék hazai rajongóinak. Érződött a BDZ részéről, hogy komolyan beleásták magukat a témába és ennek megfelelően jártak a gamer közönség kegyeiben – annak ellenére is, hogy közönségkérésre kezdtek el foglalkozni a műfajjal. Remélem, itt nem áll meg minden, hanem idővel kinövi magát a Gamer Symphonic is egy olyan programsorozattá, mint a Cinefonic. Sőt, akár közös előadáson láthatjuk a game zene ikonikus zeneszerzőit a BDZ-vel Budapesten. Legyen így!